HIRDETÉS
Kacagva tűntél tova, vitted magaddal a mezők szénaillatát, amelyet kósza szellőid a hajunkba csempésztek, a tenger szelídségét, a homok forróságát, amelybe lábujjainkkal beletúrtunk, elvitted a fesztiválok tombolását, a kerti mulatságok kacagását, a találkozások örömét, a kertlevesek ízét, az utazások izgalmát, a szabadság mámorát, augusztusi csillaghullásaidat, langyos zivatarjaidat, amelyet szomjasan ivott be a föld, és amelyben oly boldogan áztunk el.
Mit hagytál itt te, nyár? A kapukban integető öregeket, fiaik, lányaik már rég messze járnak, túl a határon, egy másik otthon felé, a másik életük felé. Talán majd karácsonyra hazajönnek. Talán majd húsvétra hazajönnek. Talán csak te hozod el őket ismét. Itt hagytad még a gyógynövények erejét, amelyeket nagy gonddal őrizgetünk kamráinkban, néhány tengeri kagylót, hűtőmágnest, összegyűrt szalmakalapot.
És hát itt vagy, te ősz! Vékony lábaikat fehér harisnyába bújtatott iskolás lányokkal, füzeteket táskában cipelő, egymást botlasztgató nebulókkal, a koránkelős, álmos reggeleiddel, a szvetterbegombolós estéiddel, itt vagy és intesz, hogy most már komolykodni kell, pontos napi programot felállítani, átnézni az éléskamrát, fát aprítani és tüzet tenni a kályhába. Itt vagy könyörtelenül és gyönyörűen, ahogy jelzed, hogy bizony, mulandó minden.
Kérlek, hozzál a kosaradban bőséget, hozd el nekünk a csendes megnyugvást, a bölcs szemlélődést, a rozsdás levelek ropogását, amint szorosra fűzött cipőnkkel rájuk lépünk, az ég végtelen kékjét, amilyent csak szeptemberben festesz fel, adassék meg nekünk mustokat kóstolni víg szüret után, begyűjteni a termést, hogy ne éhezzünk, bebugyolálni magunkat meleg takarókkal, ha kint süvítve táncolod körbe a házat, szerteszét nézni a domboldalról, gyűjtögetni a lábunk elé guruló gesztenyéket, csokorba kötni a nekünk küldött leveleidet, örvendeni a napsugaraidnak, amelyek megsimogatják az öregek arcát.
Ezt kérem tőled, midőn lehúzzák a napernyőket a kávéház előtt, és a hátam mögött elrobog egy vörös postakocsi.
Könyvespolc, kapocs a múlt és a jelen között, közös tudat, és mindaz, ami emberré tett? Vagy Petőfi, jókai bableves, Rubik-kocka? A nagymamánktól tanult imádság, a szülőfalunk minden rezdülése? Mi jut eszünkbe, ha azt halljuk: magyar kultúra?
Egy nem megszokott bejegyzés látott napvilágot a napokban a Civil Csíkszereda Facebook-csoportban: egy parkolóbérletet kiváltó hölgy a két pénztárost dicsérte példaértékű kedvességük és türelmük miatt. Nem bérletért ugyan, de mi is felkerestük őket.
Gyergyószentmiklóson és környékén szinte képtelenség úgy felnőni, hogy ne kerüljünk bele – szinte akaratlanul is – a jégkorongozók világába. A mérkőzések pedig lehetőséget nyújtanak arra is, hogy találkozzunk egymással, és jól érezzük magunkat.
Milyen különbségeket, esetleg átfedést tapasztalhatunk, ha két különböző vallású és eltérő hagyományokkal rendelkező településről származó személy évek óta együtt köszönti az új évet? A Balázs-Bécsi házaspárhoz kopogtattunk be.
Kívül esik a felkapott turisztikai útvonalakon, noha rengeteget tudna adni a turistáknak a közel 700 éves múlttal rendelkező kis háromszéki falu, Dálnok. Történetéről vaskos monográfiára való anyag gyűlt össze, és még nincs minden megírva...
Burista Emese és Benedek Szabolcs a Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjának köszönhetően jutott el a Himaláján található Zanglába. Az önkéntes munka célja a 240 évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyének restaurálása volt.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Mit gondol az író a szerkesztői munkáról, és mit gondol az olvasó a könyvén szereplő szerzőről? Nagy Koppány Zsolttal A remegő kezű órásmester című legújabb kötete kapcsán a könyvek kilátástalan sorsáról és az olvasói igényekről is beszélgettünk.
Milyen lehet középkori technikával festéket létrehozni, s milyen lenne a jelenünk a történelmi múltunk – történeteink, örökségeink – ismerete nélkül? Ezeken a kérdéseken elgondolkodva beszélgettünk a székelyudvarhelyi Czerják Eszter festőművésszel.
Azt gondolhatnánk, hogy Udvarhelyszék talán legismertebb vállalkozójának egyetlen gyermekeként – aki történetesen lány – az élet csupa móka és kacagás. A Nők az üzleti világban sorozatának jelenlegi cikkében erre cáfolunk rá.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
