HIRDETÉS
Kacagva tűntél tova, vitted magaddal a mezők szénaillatát, amelyet kósza szellőid a hajunkba csempésztek, a tenger szelídségét, a homok forróságát, amelybe lábujjainkkal beletúrtunk, elvitted a fesztiválok tombolását, a kerti mulatságok kacagását, a találkozások örömét, a kertlevesek ízét, az utazások izgalmát, a szabadság mámorát, augusztusi csillaghullásaidat, langyos zivatarjaidat, amelyet szomjasan ivott be a föld, és amelyben oly boldogan áztunk el.
Mit hagytál itt te, nyár? A kapukban integető öregeket, fiaik, lányaik már rég messze járnak, túl a határon, egy másik otthon felé, a másik életük felé. Talán majd karácsonyra hazajönnek. Talán majd húsvétra hazajönnek. Talán csak te hozod el őket ismét. Itt hagytad még a gyógynövények erejét, amelyeket nagy gonddal őrizgetünk kamráinkban, néhány tengeri kagylót, hűtőmágnest, összegyűrt szalmakalapot.
És hát itt vagy, te ősz! Vékony lábaikat fehér harisnyába bújtatott iskolás lányokkal, füzeteket táskában cipelő, egymást botlasztgató nebulókkal, a koránkelős, álmos reggeleiddel, a szvetterbegombolós estéiddel, itt vagy és intesz, hogy most már komolykodni kell, pontos napi programot felállítani, átnézni az éléskamrát, fát aprítani és tüzet tenni a kályhába. Itt vagy könyörtelenül és gyönyörűen, ahogy jelzed, hogy bizony, mulandó minden.
Kérlek, hozzál a kosaradban bőséget, hozd el nekünk a csendes megnyugvást, a bölcs szemlélődést, a rozsdás levelek ropogását, amint szorosra fűzött cipőnkkel rájuk lépünk, az ég végtelen kékjét, amilyent csak szeptemberben festesz fel, adassék meg nekünk mustokat kóstolni víg szüret után, begyűjteni a termést, hogy ne éhezzünk, bebugyolálni magunkat meleg takarókkal, ha kint süvítve táncolod körbe a házat, szerteszét nézni a domboldalról, gyűjtögetni a lábunk elé guruló gesztenyéket, csokorba kötni a nekünk küldött leveleidet, örvendeni a napsugaraidnak, amelyek megsimogatják az öregek arcát.
Ezt kérem tőled, midőn lehúzzák a napernyőket a kávéház előtt, és a hátam mögött elrobog egy vörös postakocsi.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Mit gondol az író a szerkesztői munkáról, és mit gondol az olvasó a könyvén szereplő szerzőről? Nagy Koppány Zsolttal A remegő kezű órásmester című legújabb kötete kapcsán a könyvek kilátástalan sorsáról és az olvasói igényekről is beszélgettünk.
Milyen lehet középkori technikával festéket létrehozni, s milyen lenne a jelenünk a történelmi múltunk – történeteink, örökségeink – ismerete nélkül? Ezeken a kérdéseken elgondolkodva beszélgettünk a székelyudvarhelyi Czerják Eszter festőművésszel.
Azt gondolhatnánk, hogy Udvarhelyszék talán legismertebb vállalkozójának egyetlen gyermekeként – aki történetesen lány – az élet csupa móka és kacagás. A Nők az üzleti világban sorozatának jelenlegi cikkében erre cáfolunk rá.
A győzelem élményét, a közös játék örömét kínálta az évadnyitó tornán a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a ProTeszt Egyesület a Temesvárra érkező vendégtársulatoknak és helybéli barátainak. A találkozó történéseibe pillanthatunk most bele.
Aki Tusványoson belépett a Kriza János Csűrbe, azt láthatta, hogy a táncházas forgatagban japán emberek is vannak, akik ráadásul úgy járják az erdélyi táncokat, hogy az csuda. Kik ők, honnan jöttek, és mit csináltak itt? Erről Melles Endre mesélt.
Csíkszereda ontja magából a fiatal művésztehetségeket, a város tele van képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel. Éppen egy ilyen fiatal tehetséggel, Lukács Márton Örssel beszélgettünk, aki először lép fel saját projektjeivel a Csíki Jazz-en.
Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Mennyire jellemző az önpusztító mentalitás Székelyföldön? Milyen mintákat követünk? – többek között ezeket a kérdéseket járja körül szakemberek segítségével az Áradat Egyesület legújabb, az öngyilkosság-prevencióra irányuló rövidfilmje.
Egy költő és egy író. Társak az életben, társak az alkotásban. A Sepsiszentgyörgyön élő házaspárral az alkotói energiák találkozásáról, a sepsiszentgyörgyi otthonról, a kárpátaljai látogatásokról, és megismerkedésük történetéről beszélgettünk.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
