HIRDETÉS
Kacagva tűntél tova, vitted magaddal a mezők szénaillatát, amelyet kósza szellőid a hajunkba csempésztek, a tenger szelídségét, a homok forróságát, amelybe lábujjainkkal beletúrtunk, elvitted a fesztiválok tombolását, a kerti mulatságok kacagását, a találkozások örömét, a kertlevesek ízét, az utazások izgalmát, a szabadság mámorát, augusztusi csillaghullásaidat, langyos zivatarjaidat, amelyet szomjasan ivott be a föld, és amelyben oly boldogan áztunk el.
Mit hagytál itt te, nyár? A kapukban integető öregeket, fiaik, lányaik már rég messze járnak, túl a határon, egy másik otthon felé, a másik életük felé. Talán majd karácsonyra hazajönnek. Talán majd húsvétra hazajönnek. Talán csak te hozod el őket ismét. Itt hagytad még a gyógynövények erejét, amelyeket nagy gonddal őrizgetünk kamráinkban, néhány tengeri kagylót, hűtőmágnest, összegyűrt szalmakalapot.
És hát itt vagy, te ősz! Vékony lábaikat fehér harisnyába bújtatott iskolás lányokkal, füzeteket táskában cipelő, egymást botlasztgató nebulókkal, a koránkelős, álmos reggeleiddel, a szvetterbegombolós estéiddel, itt vagy és intesz, hogy most már komolykodni kell, pontos napi programot felállítani, átnézni az éléskamrát, fát aprítani és tüzet tenni a kályhába. Itt vagy könyörtelenül és gyönyörűen, ahogy jelzed, hogy bizony, mulandó minden.
Kérlek, hozzál a kosaradban bőséget, hozd el nekünk a csendes megnyugvást, a bölcs szemlélődést, a rozsdás levelek ropogását, amint szorosra fűzött cipőnkkel rájuk lépünk, az ég végtelen kékjét, amilyent csak szeptemberben festesz fel, adassék meg nekünk mustokat kóstolni víg szüret után, begyűjteni a termést, hogy ne éhezzünk, bebugyolálni magunkat meleg takarókkal, ha kint süvítve táncolod körbe a házat, szerteszét nézni a domboldalról, gyűjtögetni a lábunk elé guruló gesztenyéket, csokorba kötni a nekünk küldött leveleidet, örvendeni a napsugaraidnak, amelyek megsimogatják az öregek arcát.
Ezt kérem tőled, midőn lehúzzák a napernyőket a kávéház előtt, és a hátam mögött elrobog egy vörös postakocsi.
Két gyógynövényes örökségnek, két életműnek állítottak kopjafát a Székelyföldi GyógynövényNap jubileumán. Szabó György és Macalik Ernő emléke a kertben él tovább – ott, ahol a remény, az áldás és a közösség minden évben újraéled.
Van egy eldugott község Hargita megyében, ahol a néptánc több évtizede formálja és építi a közösséget, ahol a néptáncmozgalom nemcsak egy kulturális program, hanem hagyomány. Ez a hely Kászon.
Július első hétvégéjén a csíkmadarasi Hámor Park igazi közösségi térré változott: két nap alatt több mint kétszáz látogató fordult meg a fesztiválhangulatú ZeneHámoron, ahol a zene, a játék és a kikapcsolódás volt főszerepben.
Egy baráti zenélésből nőtt valódi fesztivállá a ZeneHámor: idén először bárki bekapcsolódhat a korábban zártkörű családbarát eseménybe, amely a természet közepén, sátrazós, tábortüzes hangulattal várja az érdeklődőket Csíkmadarason.
A Csíki Játékszín jótékonysági előadással segíti a háromszéki árvízkárosultakat: június 19-én A muzsika hangja teljes bevétele a rászorulókhoz kerül. Egy színházjegy most reményt és összefogást jelent.
Mi tart életben valakit hónapokon át az óceán közepén? És mit vihet haza az, aki túléli? Fa Nándor, a Földet többször is körbehajózó magyar tengerész, hajóépítő a Mathias Corvinus Collegium vendégeként tartott telt házas előadást Csíkszeredában.
Hogyan lesz valakiből dietetikus vagy személyi edző? Mikor válik az egészségmánia egészségtelenné? És hol kezdjük, ha változtatni akarunk? Vitos Dorottya dietetikus és Bujac Eduard személyi edző osztották meg tapasztalataikat.
Antal Patrik kilencéves kisfiú. A járása dülöngélő, az írás nehezére esik, de a szemei pajkosan csillognak. Pünkösd szombatján Csíkszeredában jótékonysági előadást tartanak, a bevételt Patrik kezeléséi költségeire ajánlják fel a szervezők.
Van, amikor egy ruha többet mond ezer szónál. A szabása, a színe, a díszítése – és az a mozdulat, ahogy viselik. A Divat és változás című kiállítás éppen erről mesél: hogyan ölt formát a történelem selyemben, csipkében, gomblyukban.
Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
