HIRDETÉS
Kacagva tűntél tova, vitted magaddal a mezők szénaillatát, amelyet kósza szellőid a hajunkba csempésztek, a tenger szelídségét, a homok forróságát, amelybe lábujjainkkal beletúrtunk, elvitted a fesztiválok tombolását, a kerti mulatságok kacagását, a találkozások örömét, a kertlevesek ízét, az utazások izgalmát, a szabadság mámorát, augusztusi csillaghullásaidat, langyos zivatarjaidat, amelyet szomjasan ivott be a föld, és amelyben oly boldogan áztunk el.
Mit hagytál itt te, nyár? A kapukban integető öregeket, fiaik, lányaik már rég messze járnak, túl a határon, egy másik otthon felé, a másik életük felé. Talán majd karácsonyra hazajönnek. Talán majd húsvétra hazajönnek. Talán csak te hozod el őket ismét. Itt hagytad még a gyógynövények erejét, amelyeket nagy gonddal őrizgetünk kamráinkban, néhány tengeri kagylót, hűtőmágnest, összegyűrt szalmakalapot.
És hát itt vagy, te ősz! Vékony lábaikat fehér harisnyába bújtatott iskolás lányokkal, füzeteket táskában cipelő, egymást botlasztgató nebulókkal, a koránkelős, álmos reggeleiddel, a szvetterbegombolós estéiddel, itt vagy és intesz, hogy most már komolykodni kell, pontos napi programot felállítani, átnézni az éléskamrát, fát aprítani és tüzet tenni a kályhába. Itt vagy könyörtelenül és gyönyörűen, ahogy jelzed, hogy bizony, mulandó minden.
Kérlek, hozzál a kosaradban bőséget, hozd el nekünk a csendes megnyugvást, a bölcs szemlélődést, a rozsdás levelek ropogását, amint szorosra fűzött cipőnkkel rájuk lépünk, az ég végtelen kékjét, amilyent csak szeptemberben festesz fel, adassék meg nekünk mustokat kóstolni víg szüret után, begyűjteni a termést, hogy ne éhezzünk, bebugyolálni magunkat meleg takarókkal, ha kint süvítve táncolod körbe a házat, szerteszét nézni a domboldalról, gyűjtögetni a lábunk elé guruló gesztenyéket, csokorba kötni a nekünk küldött leveleidet, örvendeni a napsugaraidnak, amelyek megsimogatják az öregek arcát.
Ezt kérem tőled, midőn lehúzzák a napernyőket a kávéház előtt, és a hátam mögött elrobog egy vörös postakocsi.
Ma az édesanyákat ünnepeljük. Az érzéseinket ilyenkor sokszor nehéz szavakba önetni, azonban tizenévesek vették a bátorságot rá. Most ők üzennek, írnak érzékenyen az édesanyjukról.
Anyák napján hajlamosak vagyunk az ünneplésre szánt virágok mögött elfeledni, hogy az anyaság nem egy egységes sablon, hanem megélt, formálódó valóság – olykor felemelő, máskor küzdelmes, de mindig jelentéssel teli.
Egykor kötelező volt, ma már csak emlék. A mai fiataloknak a május elseje leginkább egy szabadnap, piknikezés vagy egy gyors wellnesshétvége. De volt idő, amikor ez a nap a a meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, kötelező programokkal.
Milyen a húsvét Erdélyben? A városi barkaszenteléstől a gyimesi tojásírásig, a posztmodern külsőségektől az ősi mitológiák rétegein át – Málnási Levente néprajzossal beszélgettünk arról, hogyan él tovább a húsvét ünnepe a 21. századi Erdélyben.
Találkozás az unokatestvérekkel. Tojáskeresés az udvaron. Templomba menni. Locsolókat várni. A gyerekeknek is megvan a maguk hozzáállása és hozzájárulása a húsvéti ünnepekhez, ezt pedig nagyon lelkesen meg is osztották velünk.
A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.
Szívvel, lélekkel, alázattal hozzáállni azokhoz az esetekhez is, amiket évekig szégyelt a páciens. Olti Mária Magdolna gyógyászati pedikűrössel beszélgettünk a szakma szépségéről, és arról, hogy mit is csinál egy gyógypedikűrös.
Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?
A Duna Ház áprilisban is változatos programmal várja az érdeklődőket. Többek között a kétszáz éve született Jókairól is megemlékeznek, de mozgáslehetőséget is kínálnak, megünneplik a költészet napját, valamint tojásírásra is lesz lehetőség.
Nem lehet félmunkát végezni. Minden a helyén kell legyen. Nem kell helyettem megtenni. Ismerősek ezek a belső monológok? Bibók Bea a parentifikáció jelenségéről beszélt Csíkszeredában, az Ellopott gyermekkor könyvbemutatóján.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
