Zacher Gábor: kábítószert nem adunk a gyerek kezébe. De mobilt?

Zacher Gábor erdélyi körútjának első állomásán jártunk, a marosvásárhelyi Kultúrpalota zsúfolásig telt érdeklődőkkel, s korosztályok megoszlása szerint is látszott, hogy a magyarországi toxikológus és mondanivalója a fiatalokat ugyanúgy érdekli, mint a középkorúakat vagy az idősebb korosztályt.

Bár a mindennapi függőségeinkről szóló előadás elején a toxikológus szólt, hogy saját magunkkal kell majd szembenéznünk az előadás alatt, szerencsére senki sem kellett „coming outoljon”, és felállva saját függőségeiről valljon. Aki vallott magáról, az éppen az előadó volt. Zacher Gábor beismerte például, hogy 43 éve nikotinfüggő, és bár tudatában van ennek minden veszélyével, semmiféle motivációt nem érez arra, hogy leszokjon.

Az előadás elején

azt is tisztázta, hogy a függőség mit jelent, az értelmező szótárban ugyanis semmiféle negatív jelentéstartalom nem társul hozzá, egyszerűen ragaszkodást, hozzászokást, szükségletet jelent.

A szakember szerint nem a szó, hanem a szövegkörnyezet kell meghatározza, hogy a függőségről épp milyen konnotációban beszélünk.

Zacher Gábor szerint az, hogy függőségről beszélünk vagy sem, attól függ, hogy van-e jó működő kontrollmechanizmusunk az adott szerrel kapcsolatban.

– fogalmazott Zacher, aki önmagával példálózott, rámutatva, hogy 15 éves korában az iskola mellékhelyiségében kezdett el dohányozni, s ma is pipázik. Ehhez képest pár éve egy műtét miatt kapott fentanilt, ami egy morfiumszármazék, s bár nagyon kellemesen „betépett” tőle, a jól működő kontrollmechanizmusa miatt nem jutott eszébe ismét kipróbálni.

„Ebben az egész történetben az a veszélyes, hogy jó. De egy idő után nem az örömről szól, hanem arról, hogy a szer nélkül már nem létezem” – fogalmazta meg Zacher.

Zacher Gábor szerint a mindennapokban számtalan függőséget felfedezhetünk: a mobilunk, a számítógép, a koffein és nikotin iránti szenvedélyünk mellett például a „munkaalkoholizmus”, azaz a munkamánia is elég gyakori, de nagyon sokan élnek gyógyszerfüggőségben is. Az előadó szerint az altató és nyugtatószerek az internetes kereskedelem 8-9 százalékát teszik ki, de nagyon sokan orrcseppfüggőségben élnek, és egyre gyakoribb a hashajtóra való rászokás is.

A dohányzás ártalmait Zacher Gábor szerint mindenki ismeri, nem is érdemes ismét beszélni arról, hogy mennyivel növeli meg a dohányzás a tüdőrák vagy a koszorúér betegségek kockázatát. A toxikológus szerint viszont az elrettentés nem hatékony megelőzési módszer. Az, hogy rákos képeket, koraszülött babákról szóló fotókat tesznek a cigarettás dobozokra, nem jár eredménnyel, mert egy fiatalt nem érdekli, hogy mi lesz vele később. Ellenben Svédországban 35 százalékkal tudták csökkenteni a 16 évesek dohányzási statisztikáit azzal, hogy azzal kampányoltak: „Ha dohányzol, büdös leszel!”.

Az alkohol az egyik legelterjedtebb függőség, tudtuk meg a toxikológustól, aki szerint Magyarországon körülbelül 800 ezer alkoholista él, és még két és fél millió nagyivó, ami alatt azt érti, hogy kéthetente cefetül berúg valaki. „Attól a pillanattól számít valaki alkoholistának, ha az életének a részét képezi az alkoholfogyasztás. Dolgozik a munkahelyén, hazafelé a boltban megvesz három sört, s otthon megissza. Másfél liter. Lesz ebből baja? Nem. Nem lesz ebből otthon botrány, nem lesz verekedés. De akkor is alkoholista, mert az élete részét képezi. Ezzel ő még el tud élni 250 éves koráig, míg ha valaki naponta másfél liter vodkát inna meg, az nem kifejezetten a hosszú élet titkát jelentené. De mindkettő függő, alkoholista” – mutatott rá az előadó. Megtudtuk,

a 800 ezer alkoholistából 600 ezer férfi, míg 200 ezer a hölgyek közül kerül ki,

de nagyon más a két nem alkoholfogyasztási szokása: míg a férfialkoholizmus csapatsport, vagyis kocsmákban rúg be a legtöbb pasi, addig a nők sunyiban, a kamrában isznak, ezt spájzalkoholizmusnak nevezte Zacher. Hozzátette: érdekes, hogy körülbelül ugyanannyi nő kér segítséget alkoholizmusa miatt, mint férfi.

Zacher Gábor szerint az alkoholt azért szeretjük, mert az alkoholnál jobb feszültségoldó szer nincs. Az előadó szerint éppen ezért isznak előszeretettel a fiatalok is, mert könnyebb megszólítani a nekik tetsző lányt, mert viccesebbek lesznek. De milyen tanácsot adhatunk ezzel kapcsolatban a tinédzsereknek? Mit csináljunk, ha gyerekünk berúgva tér haza, esetleg haza kell hozni valahonnan részegen? A magyarországi szakember szerint nem jó a kiselőadás, hiteltelen absztinenciát kérni a gyerektől, főleg ha apa mindig megissza a napi sörét, a „bezzeg az én időmben” sem hatásos hozzáállás. Úgy véli, az a jó megoldás, ha megtanítjuk a gyereket, hogy ismerje a határait.

– Zacher szerint ez lehet megfelelő hozzáállás, elmagyarázni a gyereknek, hogy legtöbbször a harmadik pohárral már nem kéne meginni, hisz utána jön a nem érdekel-érzés és a többi pohár számolatlanul. Ez a tanács azonban Zacher szerint nem vonatkozik a kábítószerre, ott nincs pardon, egyáltalán nem kellene hozzájuk nyúlni, mert a hatásuk kiszámíthatatlan, ahogy következményeik is.

„Kábítószert, alkoholt, cigarettát nem adunk a gyerek kezébe, az természetes. De mobilt?” – tette fel a kérdést a mindennapi függőségeink kapcsán Zacher Gábor, aki bár elismeri a mobiltelefonok gyakorlati hasznát, úgy véli, nem érezzük még ennek a függőségnek a veszélyeit. Magyarországi felmérések szerint szabadidőben és hétvégén a fiatalok leginkább tévét néznek, interneteznek, csetelnek, facebookoznak. A fiatalok 27 százaléka folyamatosan online van, 43 százaléka naponta kb. 150-szer nézi meg a telefonját. Miért? Mert aki egy órát nincs online, az manapság nem is létezik – fogalmazta meg ironikusan a toxikológus.

– mutatott rá az előadó.

Zacher úgy véli, a közösségi média azonnali érzelmi szükségletet elégít ki, de közben egy gyors tempójú, azonnali világot épít, nagy veszélye, hogy a lájkgyűjtés gyakorlatilag folyamatos rivalizációt okoz, ráadásul a kortárs agresszió manapság az online térben zajlik. Márpedig az internet nem felejt: ha a valakiről kitesznek egy cikis képet, az mindig ott lesz. A fiatalok ugyanakkor kimutathatóan kevesebbet alszanak, kevesebbet randiznak a közösségi média miatt. Olyan, az életre nézve is veszélyes hatásai vannak, mint az elmúlt időszakban feltűnő Momo-kihívás vagy a Kék bálna, amelyek miatt már számtalan fiatal lett öngyilkos.

Zacher Gábor szerint a legnagyobb baj, hogy a közösségi hálók okozta függőségről még nem tudjuk, hogy mit hoz, s azt sem, hogyan kell azt kezelni. Nagy kérdés, hogy képesek vagyunk-e a digitális detoxra, vagyis legalább arra, hogy elalvás előtt egy órával ne mobilozzunk, ami csökkentené stresszt, növelné a koncentráció képességét.

Az előadó szerint létezik még vásárlás-, evés- és szexfüggőség is, de még a sorozatok és a szappanoperák is okoznak függőséget, utóbbi Zacher Gábor szerint a szociális gettóban élők létszükséglete, amivel nap mint nap „kikerülnek” egy órára a saját nyomorukból. „Egy átlag magyar napi öt órát néz tévét, ez alatt ő együtt fut Mariaval a tengerparton, elmegy Juan Carlossal lovaspólózni, oda, ahova valójában soha nem juthatna el.”

Az előadás végén Zacher Gábor saját mindennapi függőségeit is bevallotta, elismerte, hogy hat különböző függőséggel él együtt: a koffein és nikotin mellett csokoládé-, edzés és sorozatfüggő is, valamint kóros munkaalkoholizmusban szenved, s meg is van elégedve függőségeivel. „Az a kérdés, együtt tudunk-e élni saját szenvedélyeinkkel, és szembe tudunk-e nézni a tükörben saját magunkkal” – fogalmazta meg Magyarország kedvenc toxikológusa.