Becsúszó szerelem, avagy egy fociultrának is lehetnek érzései

Miközben Európa és a labdarúgó-társadalom Eb-lázban ég, jó időzítéssel, könnyű nyári szórakozásként kerül mozikba Nagy Viktor Oszkár második nagyjátékfilmje. A Becsúszó szerelem egy bonyodalmakkal teli romkom, ami széles nézői réteget céloz meg, és jól beleillik az elmúlt évek könnyed magyar vígjátékai közé, ami

egy nem hétköznapi alaphelyzettel és az abból kibontakozó bonyodalmakkal, komikus helyzetekkel próbálja szórakoztatni a kánikulából a hűvös és sötét moziterembe menekülő nézőt.

Bár még jóval a járványhelyzet kitörése előtt leforgatták, a filmvilágot is sújtó koronavírus miatt csak most, július közepétől moziforgalmazásba kerülő fociultra és leendő családja történetét elmesélő film nem is kerülhetne jobbkor a nézők elé, mint amikor a világ egy része focilázban ég. Igaz, csak hajszálon kapcsolódik a történet a labdarúgáshoz, hiszen a film főszereplője egy vérbeli drukker, egy elvetemült fociultra, akiről annyi derül ki, hogy

családalapítás előtt áll, és az életcélja kimerül abban, hogy az ellenfél szurkolóit utálja.

A coming of age sztori abból az alaphelyzetből indul, hogy Gyulánkról kiderül, hogy terméketlen, ami igencsak beleszánt a macsó önbizalmába, és új kihívás elé állítja a házasságát a sokak által Anzselika Habpatronként ismert Stefankovics Angéla által játszott Mariann-nal.

Hőseink nem sokáig pörögnek a hogyantovábbon, a béranyaság mellett döntenek, és meg is érkezik az életükbe a meglehetősen flegma, de rendkívül bájos cigánylány, Lüszi, aki hajlandó örökbe adni számukra a még meg nem született gyermekét. A nyíltan rasszista Gyula pedig itt kerül kelepcébe:

ha belemegy ebbe az egyezségbe, akkor minden megkérdőjeleződik, amiben addig hitt, és közössége – akik folyton cigányozzák a mumusnak kikiáltott szlovákokat – kitaszítja őt soraiból.

A magyar társadalomnak görbe tükröt állító történet tulajdonképpen pengeélen táncol, hiszen a rasszizmus még mindig egy elég komoly tabutéma, ráadásul ebben a meglehetősen polkorrekt időkben vigyázni kell azzal, hogy

milyen sztereotípiák alapján mutatják be az elnyomott kisebbséget anélkül, hogy az bántó lenne számukra.

Az előítéletekről és azok leküzdéséről szóló történetben minden karakter kissé egysíkú, épp a marginális tulajdonságok kiemelése miatt, de ez nem is az a film, ahol amitől a néző azt várja el, hogy a szereplők lelkivilágába és őrlődéseibe merülhessen el több mint két órán keresztül. Inkább kiránt a hétköznapokból azzal, hogy

csetlő-botló főhőse egy színjátékspirálba kerül, amikor megpróbálja eltitkolni, hogy egy nehézsorsú cigánylány szüli meg leendő gyermekét.

Nem kell feketeöves filmrajongónak lenni ahhoz, hogy a néző előre kitalálja a fordulatokat és azt, hogy végül mire fut ki a cselekmény, de ez így van rendben, a Becsúszó szerelem nem próbál többnek látszani, mint ami valójában.

Az ultrák szélsőségesek, gyűlölködők, nem a józan eszükről és a kimértségükről híresek, a párokat az otthonszülésre felkészítő dúla igazi ősasszony, aki rendkívül komolyan veszi a feladatát, a cigánylány a folyton elnyomott, de küzdő és a nyomorból kitörni akaró harcos archetípusa, aki minden őt ért sérelmet megtorol valamilyen formában, míg a megbántott feleség a duzzogó fél, aki csapot papot-otthagyva elköltözik alkoholista anyjához az első komoly nézeteltérést követően.

Ezek a marginalizált karakterek mozgatják a cselekményt, és bár a főszereplők hozzák az elvártat, alakítás szempontjából a nyomába sem érhetnek az idegbeteg vezéralakot játszó Thuróczy Szabolcsnak, aki kisujjból eljátssza Alexet, a magyar ultrák vezetőjét. Kellemes meglepetés volt a rendezői munkásságáról ismert Hajdú Szabolcs meglehetősen rövid, de annál emlékezetesebb szereplése is, aki szintén elhiteti velünk, hogy egy gyűlölködő huligán, aki az ellenfél drukkereinél csak a sajátját utálja jobban, amikor az „elárulja a közös ügyet”.

A film tehát az előítéletekről, a burokban élésről a látszanak való megfelelésről, de ugyanakkor a falak lebontásáról is szól, a tanulsága pedig rendkívül egyszerű:

senki nem az, akinek kívülről látszik, és két, az életet szöges ellentétben élő ember között is kialakulhat szimpátia, ha elég időt töltenek együtt.

A Becsúszó szerelem tulajdonképpen nem mond semmi újat, csak elmesél egy történetet a szélsőségek táborából, és megmutatja, hogy egy fociultrának is vannak érzései, még ha az nem is látszik a kemény külsőn keresztül.

A történet az elmúlt évek magyar vígjátékterméséhez hasonlóan kedves, helyenként vicces, de nem váltja meg a világot, és ez a film sem az lesz, amire évek múlva úgy fogunk emlékezni, hogy milyen színvonalas magyar vígjáték volt, hanem inkább úgy, hogy

volt az a szurkolós történet a cigánylánnyal, amit nyáron, a rekkenő hőség idején láttunk a moziterem hűvösében.

A filmet a mozipremiert megelőzően a Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép Fesztivál ötödik kiadásán, szabadtéri vetítésen láttuk.