Macskák lehetünk egy disztópikus világban az év legaranyosabb videójátékában

Tamás Attila 2022. július 26., 17:31 utolsó módosítás: 2022. július 26., 18:00

Egy macskás játékon pörög a napokban a világháló egy szelete, hiszen a múlt héten jelent meg a Stray, az Annapurna kiadó sokak által várt játéka, amit mi is beválogattunk az év legjobban várt játékai közé. De mitől ilyen nagy szám ez a „macskaszimulátor”? Kritikánkból kiderül.

Macskák lehetünk egy disztópikus világban az év legaranyosabb videójátékában
galéria
Fotó: Stray/Képernyőfotó

Ha valaki szentül meg van győződve arról, hogy a videójátékok csak erőszak és agresszió kiváltására alkalmasak, azok most kellene belenézzenek a gamer-világ történéseibe, ahol épp a játékosok egy része a BlueTwelve Studio fejlesztőcsapat és az Annapurna Interactive kiadó új, cicás játékát nyüstölik.

A macskaszimulátorként is hivatkozott Stray a múlt héten jelent meg, és

játékosok tízezreinek lopta be magát a szívébe azáltal, hogy egy nagyon aranyos cicát irányíthatunk benne.

Igen, a játék főszereplője és irányítható karaktere egy macska, amivel mindenféle macskás dolgot csinálhatunk, például

  • nyávoghatunk,
  • élezhetjük a karmainkat a szőnyegeken, bútorokon,
  • billentyűzeteket sétálhatunk át, vagy
  • üvegeket, festékes vödröket, különböző használati tárgyakat verhetünk le az asztalokról, polcokról kényünk-kedvünk szerint.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A Stray (Kóbor) népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a megjelenés előtti hónapokban a Playstation-áruházban rengetegen tették a kívánságlistájukra, de a megjelenést követően Steamen is rengetegen játszottak vele, megdöntve ezzel a kiadó Annapurna játékainak eddigi rekordját, ami

bár nem vetekedhet a Call of Duty vagy egyéb népszerű AAA-címek játékosszámával, az indie-piacon kiemelkedőnek számít.

Merthogy a Stray egy AA, tehát középkategóriás játék, amit nem nagy fejlesztőstúdió több száz fejlesztője készített, és nem lehet vele benne több száz órát eltölteni, hanem egy mindössze 6-7 órás futamidejű kaland 

erős atmoszférával, szerethető történettel és nem utolsósorban egy végtelenül aranyos, név nélküli vörös cicával.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A rendkívül cuki játék ugyanakkor a való élettel kombinálva egy szintén aranyos közösségi médiás reprezentációt eredményezett, ugyanis ha az ember egy házikedvenccel lakik együtt, akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy

miként fog reagálni a képernyőn megjelenő és ott nyávogó „konkurenciára”.

(Mielőtt bárki megkérdezné, a játék egy külön gombot szentelt annak, hogy nyávogtathassuk a vörös bundás kóbor macskánkat.)

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A játék megjelenésének napjaiban népszerű volt Twitteren a #catwatchstray, emellett ezeket összesítő gyűjtőaccount is készült, ami azokat a fotókat és videókat gyűjti egy helyre, ahol macskák (és helyenként kutyák) nézik, ahogy

egy digitális állat mászkál és nyávog a képernyőn, és erre a legkülönbözőbb módokon reagálnak a tévéremászástól a teljesenleszaromságig.

Nekem bár kutyám van (Linda névre hallgat), megvolt a veszélye annak, hogy nem fogom tudni játszani a Strayt anélkül, hogy közben morgással vagy ugatással verje fel a lakás csendjét, hiszen ha séta közben meglát egy macskát, akkor egyből ugatni kezdi, ha pedig egy macska feltűnik az udvaron, akkor addig kergetni, amíg az rohamléptekben fel nem iszkol a padlásra vagy a kerítésen túlra. Meglepő módon a digitális cica Lindát nem igazán hozta lázba, nem morgott, nem ugatott még a nyávogásra sem, mindössze érdeklődve követte, hogy mi zajlik a képernyőn, amit az alábbi videón meg is mutatok, íme:

Később aztán már ekkora érdeklődést sem tanúsított a játék iránt, és bár ha kintről nyávogást vagy ugatást hall, rögtön „készenlétbe vágja magát”,

a hangszórókból érkező macskahangokra már rá sem hederített, hanem inkább aludt az ágy alatt, aminek feltehetően a kánikula miatti eltunyultság is lehetett az oka.

No de miről is szól a Stray azon túl, hogy egy macskát irányíthatunk benne?

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A játék elején egy növényekkel buján benőtt, elhagyatott csatornában három másik cicatársunkkal éljük zavartalan mindennapjainkat hol napsütésben, hol esőben, és egy adott ponton felfedezőútra indulhatunk.

Egy szerencsétlen ugrás következtében eltörik alattunk egy cső, mi pedig a csatorna mélyén, macskatársainktól elszakítva találjuk magunkat, kétségbeesetten keresve a kiutat a sötét, nedves és barátságtalan alvilágból.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A kiútkeresésben hamar segítségünkre lesz egy, a fejlesztőstúdió nevére „keresztelt” kis robot, aki a kommunikációban és a dolgok megértésben segíti a négylábúnkat. A csatornában előrehaladva egy cyberpunkra hajazó világ tárul fel előttünk, ahol

az emberiségnek már nyoma sincs, helyettük embereket imitáló tévéfejű robotok élik a mindennapjaikat.

Ahhoz, hogy megtaláljuk a kiutat, segítenünk kell ezeknek a robotoknak, akik között több, kifejezetten vicces figura is van, más játékokra vagy filmekre utaló popkulturális kikacsintásokkal, poénokkal.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A játék lényegét úgy kell elképzelni, mint a Pityke és a kökény című magyar népmesét: meg kell szereznünk bizonyos tárgyakat annak érdekében, hogy megkapjuk azt, ami kulcsfontosságú az előrehaladásunkhoz: az egyik küldetésben például a fázó hekker-robotnak kell egy poncsót készíttetnünk a nagymama-robottal, ehhez azonban kábelre van szüksége (merthogy azt használja fonalként), ezt pedig energiaitalos-dobozokért cserébe kaphatjuk meg a kereskedő-robottól.

Bár nem nehéz a játék és a benne levő logikai és ügyességi feladatok, de azért időnként megdolgozza a tájékozódási képességeinket, ugyanis

nincsenek szamárvezetők, nincs térkép, mindössze a robotokkal való kommunikációt lehetővé tevő B12-re számíthatunk az előttünk álló tennivaló megértésében.

A játékban nincs hagyományos értelemben vett beszéd, ugyanis a robotok halandzsa-nyelven szólnak hozzánk, amit a hátunkon levő zsebben hordozott kis gépünk szövegként fordít le.

Ez a halandzsázás a különleges zenével és hangeffektekkel összhangban azonban nem idegesítő, a tavaly tavasszal megjelent Biomutantéval ellentétben, ahol egy narrátor segít az ottani, mutálódott szőrös kisállatok kommunikációjának megértésében.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A Stray nem egy túlnyújtott játék, hanem pont annyira hosszú, hogy nem válik unalmassá, itt viszont

inkább a felfedezésen, lopakodáson vagy éppen a menekülésen van a hangsúly, nem pedig a véget nem érő küldetéssorozatokon, ahogy az a mostani nyílt világú videójátékokra jellemző.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

A macskás kaland üdítően hat a mostani, sokszor egy kaptafára készülő játékfelhozatalban, és rendesen ki tud szakítani a napi taposómalomból az, hogy egy macskával ugrálunk az épületeken, verünk le minden mozdíthatót, ami az utunkba kerül, vagy éppen az emberi viselkedéseket mímelő robotokkal kötünk barátságokat, és a végén

szívet melengető élménnyel maradhatunk.

A Stray Playstation 4-en és 5-ön, valamint PC-n, a Steamen keresztül érhető el, előbbiek esetében ingyenesen tölthetjük le, amennyiben rendelkezünk Playstation Plus Essential vagy Extra előfizetéssel.

Fotó: Stray/Képernyőfotó

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.