Augusztus végén indult, és köszönhetően annak, hogy az „egy hét, egy rész” műsorpolitikát követik, még csak a felénél tartunk a Trónok harca előzménysorozat első évadában.
A Sárkányok háza történései ennek ellenére rohamléptekkel haladnak, hiszen az anyasorozattal ellentétben itt epizódonként éveket is ugranak az időben, hiszen most épp
egy több évtizedes fiktív történelmi korszakot látunk kibontakozni sárkányokkal, vérrel, intrikákkal, ahogy ezt már az anyasorozat korábbi évadaitól is megszokhattuk.
Na de lássuk, hogy mi történt az első epizód óta a 200 évvel „ezelőtti” Westeroson. Spoileres összefoglaló következik.
Viserys király szembemenve a hagyományokkal, elsőszülött lányát Rhaenyrát nevezte ki örököséül, miután újszülött fia és felesége is eltávozik az élők sorából.
Bár ő ezzel a lépésével a békét akarja fenntartani, megbolygatja a westerosi status quo-t, ahol a többség nem lát szívesen egy nőt a trónon.
A király öccse, Daemon herceg így búcsút inthet a trónkövetelő szándékainak, és ezt dacos kisgyerek módjára próbálja feldolgozni: házasságot hirdet a szajhájával (annak ellenére, hogy már házas, de erről később), és sárkánytojást lop a leendő utódjának, (hiszen a Targaryeneknél ez már csak így megy, hogy az újszülött bölcsőjébe sárkánytojást tesznek, hogy ha az kikel, akkor sárkánylovas lesz a gyerekből). A hatalommal való arcátlan szembeszegülést a király segítője, Otto Hightower próbálja diplomatikus úton rendezni, egyúttal rákoppintva Daemon orrára,
a showt azonban elviszi előle a sárkányháton, mindenféle engedély nélkül érkező Rhaenyra, aki rövid intermezzo után visszaszerzi a tojást és szavakkal forrázza le nagybátyját, aki fülét-farkát behúzva vonul vissza.
A király fülét eközben egyre többen rágják, hogy újra kellene házasodnia, a Sosemvolt Királyné és férje, a leggazdagabb westerosi nagyúr, Corlys Velaryon, a mindössze 12 éves lányukat „kínálják fel” neki, hogy erősítsék a Targaryen és az ősi, valíriai vérvonalat továbbvivő Velaryon házat, a király azonban nem akar egy gyermeket feleségül venni, és mindenkit meglepve bejelenti, hogy
segítője, Otto Hightower lányát, a felesége halála után vele sokat törődő és rendkívül kedves Alicentet fogja feleségül venni.
Rhaenyra eközben kiválasztja a királyi testőrség új kapitányát, a rendkívül jóképű Ser Criston Cole-t (akit a rendkívül túlfűtött negyedik epizódban a saját ágyába is invitál – de erről szintén később).
A visszautasított házassági ajánlat törést okoz a király és Corlys nagyúr között, ám közben a birodalmat fenyegető Ráketető és szedett-vedett, bújkáló hadserege egyre több bosszúságot okoz, amit Daemon herceg és Corlys nagyúr, valamint gyerekei és fivérei „vesznek kezelésbe”. Amíg az udvarban mennek az intrikák és a drámák az utódlás körül kialakult helyzetben, addig ők
elkeseredett harcot vívnak a szegényember Éjkirályának is titulálható maszkos emberrel, aki ellenségei tetemét a rákokkal eteti fel (innen a neve).
A véget nem érni akaró macska-egér harcban a király segítségét is kérik, aki bár ki akart maradni ebből a harcból – félve, hogy ez a birodalomra is háborút hoz – végül segítségéről biztosítja fivérét, aki ettől úgy bedühödik, hogy agyonveri a hírvivőt, majd egyedül megy csatába a Ráketető ellen. Erről menetközben derül ki, hogy igazából félrevezető taktika volt, hogy kicsalogassák az ellenség katonáit a rejtekhelyükről, hogy Corlys fia, az ügyesen taktikázó Laenor a sárkányával, Seasmoke-al tudjon odapirítani nekik.
Persze Daemon is segítséget kap közben, és mindezek megjelenítése az eddigi egyetlen és legjobb csatajelenetet eredményezi, ami még nem egy Fattyak Csatája a Trónok harcából, de megvalósításban elég közel áll hozzá. Daemon badass jelenetet is kap, hiszen a könyv szerint párbajban győzi le a Ráketetőt – ami a sorozatban képernyőn kívül történik meg – de cserébe láthatjuk ahogy
csuromvéresen jön ki a barlangból az ellenség szó szerint kettévágott testének felső felével.
Rhaenyra hercegnő és az immár királynővé lett Alicent között is megromlik a barátság a királyi házasság miatt, amit tovább mélyít, hogy Alicent fiúutódot szül a királynak, ami eléggé megingatja a hercegnő trónralépési kilátásait. Mivel ő is nagykorúvá vált, ezért őt is kezdi szekálni az apja, hogy férjhez kellene mennie, méghozzá úgy, hogy
a házasság a királyságot szolgálja, magyarán a választott kilétébe a hercegnőnek vajmi kevés beleszólása lehet, ahogy ezt már megszokhattuk a fiktív és a valódi történelmi események során.
Kérők márpedig akadnak, és házasodási szándékukat többen is kifejezik egy királyi vadászat során, ahol az egyre rosszabb bőrben levő király borral próbálja elnyomni a rá nehezedő kötelességeket.
Rhaenyrának is elege van az egészből, és inkább ellovagol egyedül, illetve lovagolna, ha testőre, Criston hagyná. Így kettesben töltik az éjjelt a vadonban, miközben egy vadkan támad rájuk, akit együttes erővel győznek le, és ölnek meg (az utolsó Targaryeneket legyőző Robert Baratheon király nem volt ennyire szerencsés e tekintetben, hiszen neki pont egy vadkan lett a végzete). A király alattvalói közben megpróbálják becserkészni a királyi trófeának kikiáltott, többször is látott fehér szarvast, végül azonban egy jóval kisebb példányt sikerül elejteni, amit a gyengülő király (aki egyébként egy lepraszerű betegségben szenved, amit az őt alakító színész részletezett egy interjúban) második próbálkozásra tud csak szíven szúrni. Eközben a királyi vad ott kóricál Rhaenyra és őrzője közelében, sőt meg is mutatja magát nekik, mintegy isteni jelként, hogy
a hercegnő az istenek által preferált uralkodó, nem pedig az apja.
A negyedik epizódban a pajzánság és a házassági kötelezettségek kerülnek középpontba, Daemon visszatérése Királyvárba pedig nem várt konfliktusokat eredményez, ugyanis az éj leple alatt
kiszökteti unokahúgát a szobájából és a bordélyházba viszi, hogy ott beavassa a gyönyörökbe.
Már-már megtörténik a vérfertőzés, aminek persze szemtanúja is akad, azonban végül nem rontja meg a hercegnőt, inkább faképnél hagyja. A kastélyba visszatérve a hercegnő – mintegy kompenzálásként – a testőrét csábítja el, és hívja az ágyába, annak a hatalmával, hogy a nagybátyjától kapott „leckében” megtanulta: bárkit megkaphat, akit titokban szeretne. Ezért is megy bele végül apja javaslatába, hogy menjen feleségül Corlys nagyúr legnagyobb fiához, Laenorhoz (Seasmoke sárkány lovasa, aki a Ráketető elleni csatában biztosította a „légierőt”).
Laenorról viszont köztudott, hogy a saját neméhez vonzódik, ez pedig kapóra jön Rhaenyrának, hogy nyílt lapokkal játsszon, és az ötödik részben megtörtént „férjkérés” után megbeszélje jövendőbelijével, hogy
a házastársi kötelezettségek ellátásán túl, gyakorlatilag azzal lehetnek, aki a szívüknek kedves.
Ser Otto Hightower közben elintézi, hogy a király elbocsássa maga mellől, ugyanis megvádolja Daemont és Rhaneryát, hogy együtt voltak a bordélyházban, erről viszont a király nem hajlandó tudomást venni, ennek ellenére újból száműzi öccsét az udvarból, hogy ne idézhessen elő több, hasonló helyzetet.
Az ötödik részben pedig kapunk egy esküvőt, vagyis az azt megelőző lakomát, amiről tudjuk, hogy Westeros világában nem szokott jó vége lenni. Ez tulajdonképpen egyfajta erőfitogtatás mindenki részéről, pontosabban
a határok meghúzása és az erőviszonyok megmutatása az egyre gyengülő király árnyékában.
Az epizód elején Daemon megöli a feleségét, az általa csak Bronze Bitch-nek csúfolt Lady Rhea Royce-t, aki talán az egyik legrövidebb játékidejű szimpatikus karaktere volt a sorozatnak.
Az esküvő ürügyén a száműzetése ellenére visszatér királyvárba, hogy egy tánc erejéig tovább manipulálhassa az immár menyasszonnyá vált unokahúgát, aki azelőtt „szakított” a testőrével, mert az szökésre és a kötelességei semmibevételére invitálta őt. A Velaryon ház és udvartartásuk is teljes pompájában mutatta meg magát az epizódban, hogy a nézők is láthassák, nem érdemes őket félvállról venni, hiszen
erős szövetségesek tudnak lenni, akik nem jó, ha ellenséggé válnak.
Alicent is húzott egy merészet, és apja száműzése miatt, királynői mivoltában nem a Targaryen, hanem a saját házának a Hightower-nemzetségnek a színeiben jelent meg a bálteremben, ezzel is kimutatva, hogy ha konfliktus lesz, akkor vele is számolni kell.
És akkor nem esküvő Westeroson, ha valakit meg nem ölnek a végén, a szerencsétlen áldozat pedig a tenyérbemászó Ser Joffrey Lonmouth lett, akit Christon Cole vert agyon, mert addig provokálta a szeretői viszonyuk párhuzamba állításával.
Rengeteg dolog történt tehát az első öt epizód alatt, és a java még csak most következik. Ha az HBO mohó lett volna, és követi a trendeket, akkor akár két részletre bontva is leadhatta volna a szezont, ahogy teszi ezt újabban a Netflix, vagy Hollywood a két részre osztott blockbusterekkel. Merthogy
a hátralevő öt epizód új fejezetet nyit a Sárkányok háza történetében, és egy meglehetősen brutális történetfolyam kibontásába kezd, aminek eddig csak az alapozását láthattuk.
Nagyot ugrunk a következő résztől az időben, búcsúznunk kell a két szívünkhöz nőtt színésznőtől is, a Rhaneryát alakító Milly Alcocktól és az Alicentet játszó Emily Careytől, akik helyét Emma D'Arcy és Olivia Cooke veszik át a karakterek idősebb verzióit alakítva. Emellett az utódok sem csecsemőként, hanem különböző korosztályú gyerekekként lesznek jelen, és továbbra is ott lesznek a trónutódlás tekintetében a kérdőjelek, amelyek aztán a Sárkányok táncának nevezett véres polgárháborúhoz vezetnek.
A Trónok harcában Joffrey már elspoilerezte Rhanerya halálát (mi ezt nem tesszük meg, akit érdekel, keressen rá, tele van vele az internet), azért lesznek itt még előre nem látható, váratlan fordulatok amelyeken elszörnyülködhetnek majd a Tűz és vér (Fire & Blood) előzményregényt, vagy A Tűz és Jég világa „képes krónika” erről a korszakról szóló fejezeteit nem olvasták.
A következő, soron következő hatodik epizód tanúsága szerint látni fogjuk a legnagyobb létező sárkányt, Vhagart, akit Laenna hercegnő ül meg, és nemhogy akkora mint egy ház, hanem
kábé úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas Boeing-et „lovagolna” meg az ember.
A történetfolyam tehát csak most indul be igazán, és az eddig látottak alapján tényleg nem lehet okunk panaszra, hiszen hozza, sőt felül is múlja a Trónok harca minőségét (az utolsó évadokét nem nehéz), ugyanakkor a visszajelzések tekintetében jobban áll, mint az Amazonon is éppen most futó Hatalom gyűrűi, ami négy rész után sem akar összeállni egy kerek, koherens egésszé.
A Sárkányok háza alkotói egyelőre tudják, hogy hogyan és hová akarnak eljutni, az alapanyag pedig adott, nem a forgatókönyvírói szobákban kellett kitalálni az egészet, hiszen azt a Trónok harca írója, a sorozat elkészítésében is aktív szerepet kapó George R. R. Martin már megtette, csupán
képernyőre kellett átvinni, amelynek minőségére nem lehet panasz, hiszen a meglepően jól használt CGI mellett (leszámítva a poharas baki utódját) igazán látványos díszleteket sikerült építeni a sorozathoz.
Újabb öt hétig várhatjuk tehát, hogy mi zajlott a Trónok harca előtti „történelmi időkben”, milyen intrikák, hatalmi harcok, csaták és leszámolások határozták meg az akkori birodalom jelenét és alakították a jövőjét, hogy aztán kétszáz év múlva eljuthasson oda, amit már láthattunk a korábbi sorozatban. Remélhetőleg a Sárkányok háza befejezése már pozitív értelemben marad majd emlékezetes. Egyelőre még csak a második szezon berendelése a biztos, de várhatóan még néhány évig az időközben készülő Trónok harca projektekkel együtt velünk lesz, és ácsingózni fog a figyelmünkre és az HBO Max-előfizetésünkre.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.