Mielőtt számot kérnél a DJ-től

Amióta létezik a DJ szakma, azóta részét képezi a zenekérés a közönség részéről. Nyilván az előadó dolga elsősorban a szórakoztatás, viszont gyakran tapasztalni, hogy egyesek „átesnek a ló túloldalára” e téren. DJ-ként úgy gondolom, jó néhány fontos kérdést letisztázni a témában, hátha ez a cikk segíthet abban, hogy a szórakozni vágyók tisztábban lássák, milyen kihívásokkal találkozik egy előadó egy este folyamán, s miért nem tanácsos zenét kérni, illetve ha mégis arra kerülne sor, hogyan érdemes azt.

A legtöbb DJ-nek ismerősen hangzik a következő jelenetsor: éppen zenét szolgáltat egy éjszakai rendezvényen, majd hirtelen a semmiből elé tör a következő szállóige: „Lehet számot kérni?”. A DJ felteszi a kérdést, hogy miben segíthet, majd jön is a kívánt szám, amely egyrészt lehet, hogy egyáltalán nem talál az ő stílusához, illetve az este tematikájához, másrészt teljesen felborítaná a buli menetét, amelyet addig gondosan felépített. A lemezlovas udvariasan közli az illetővel, hogy sajnálja, de nincs meg neki a kívánt zene, esetleg már elhangzott az este folyamán, a lényeg, hogy semmiképpen nem tudja lejátszani. Az ez utáni forgatókönyvre több variáció is létezik, a leggyakrabb viszont az szokott történni, hogy a vendég mérhetetlenül megsértődik, sarkon fordul és elmegy. Az is gyakori, hogy okostelefonos vagy internetkapcsolat révén kérik az adott zenét, de a már említett okok miatt ennek sem lehet sok beteljesülési esélye.

Legrosszabb esetben pedig – ami szintén gyakran előfordul – fenyegetőzni vagy erőszakoskodni kezd az illető.

Érdemes viszont tudni, ahhoz, hogy egy DJ egész estén át, vagy akár a fellépési ideje alatti egy-két óra leforgása alatt fenntartsa a közönség érdeklődését, fel kell vezesse az általa előadott zenei szettet, megfelelő adagokban kell lejátssza a nagyobb érdeklődést övező zenéket, s természetesen ügyelnie kell arra, hogy a zenéket úgy „mixelje össze”, hogy a közönség ne érezzen összeférhetetlenséget a váltások között. Sokszor egy-két perce van csak kiválasztani a következő zenét a több száz közül, közben figyelnie kell, hogy mozog e a közönség, mindemellett pedig technikásnak kell lennie, s esetlegesen reagálni a hozzá érkező kérésekre. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb DJ egy adott zenei stíluson belül mozog, amibe nem fér bele, hogy az azon kívül álló zenéket játssza le. Ha analógiával élünk: a „mekiben” sajtburgert kérsz, és nem pizzát, mert tudod, hogy az ott nincs. Így van – vagy legalábbis így kellene legyen – a DJ-k, különböző előadók esetében is.

DJ Raymi is keveri Tusványoson

Hétközben sajtótájékoztatókra jár, interjúkat készít, majd a billentyűk közé csap és cikket ír, hétvégenként pedig összekeveri a zenéket, és igyekszik minél magasabbra emelni a buli hangulatát. Ő Molnár Raymond, a Csíki Hírlap újságírója, azaz DJ Raymi.

Több oka is van, amiért nem tanácsos a DJ-től számot kérni, de a legfontosabb az, hogy

tiszteld meg annyival a fellépőt, hogy rábízod a zenék választását, hiszen az esetek döntő többségében nem véletlenül ő áll a pult mögött.

A közönség érdeklődésének fenntartása nem egy egyszerű feladat, továbbá az sem, hogy az előadó a zenei szettjével megfeleljen több száz ember ízlésvilágának, s még a saját zenei stílusán – amelyet a zenéivel, az előadásával kíván képviselni – belül maradjon. Ha pedig tetszett az előadása, kifejtheted tetszésedet személyesen vagy akár a közösségi médián keresztül, ha pedig nem jött be, legközelebb olyan DJ-t választasz magadnak, aki jobban megfelel a te zenei ízlésednek.

De ha mindenképpen zenét szeretnél kérni, azt udvariasan tedd, olyant kérj, amelyet tudod, hogy szívesen játssz le a DJ. Amennyiben pedig az előadó szintén tisztelettudóan közli veled, hogy sajnálja, de nem tudja lejátszani az általad kért zenét, akkor harag nélkül fogadd ezt el, és szórakozz tovább.

A szerző újságíró, aki DJ Raymi néven lemezlovas is.