Toldi – akinek „dicső híre-neve fennmaradt örökre”

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.”

(Arany János: Toldi)

Megkerülhetetlen alkotás a Toldi a magyar irodalomban, főként tananyag mivolta miatt, hiszen a kötelező oktatás részét képező irodalomórák révén majdhogynem mindenki találkozik vele. Az archaikus szövege miatt nem egy könnyű és emészthető olvasmány, főleg nem a kisiskolások számára,

ezért is jó, ha a szöveg mellé valamilyen kiegészítő „tananyag” is társul, ami által könnyebben befogadhatóvá válik a parasztfiúból lett vitéz története, amelyet az Ilosvai Selymes Péter által papírra vetett legendák alapján Arany János írt meg elbeszélő költemény formájában, amivel többek között a 200 éve született és emiatt idén széleskörben ünnepelt Petőfi Sándor csodálatát és elismerését is kivívta.

A Toldi történetének megértéséhez (mivel Arany Jánosi szófordulattal élve nem fűlött a fogam az elbeszélő költemény elolvasásához) tananyag-kiegészítőként nekem a Marosvásárhelyi Rádió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciójában kiadott Toldi-hangkazetta volt, amiben az akkori színészek zenei aláfestéssel, dramatizálva adták elő a Toldit – feltehetően a hanghordozó korlátai miatt –, vagyis annak minden második-harmadik szakaszát.

A cselekmény teljes megértéséhez szükség volt tehát a költemény elolvasására is, így bár a rengeteg hallgatásnak köszönhetően kívülről tudtam egyes szakaszokat, a teljes kép végül a költemény elolvasásával állt össze, amikor már az archaikus szöveget is értelmezni tudtam valamennyire.

Ezzel szemben Petőfi Sándor: János vitézét sokkal könnyebb volt befogadni, hiszen az illusztrációkkal gazdagon teletűzdelt könyvként, mesekazetta formájában (a teljes költemény egy mesélő által elmesélve) és rajzfilmként is „megvolt”, Jankovics Marcell János vitéz-feldolgozása pedig évek múlva is ugyanolyan elemi erővel hat rám minden egyes újranézéskor, így nem csoda, hogy többek között én is

időtlen klasszikusként tartom számon.

János vitéz: időtálló mese az örök emberi értékekről

Nem számít, hogy mikor és hol láttuk először, az iskolai kötelező tananyagon túl örökre a szívünkbe zárhattuk János vitézt és az ő gyönyörű Iluskáját Jankovics Marcell egész estés animációs filmjének köszönhetően. Petőfi elbeszélő költeményéhez hasonlóan ez a rajzfilm is örök.

Bár a Toldiból is készült rajzfilmváltozat, Gémes József festménytechnikával készült, főként statikus képeket használó, 1984-ben megjelent, Daliás idők című alkotása nem futott be akkora karriert mint a Jankovics Marcell-féle János vitéz vagy a Fehérlófia. Ez az alkotás is különleges, bár nehezebben befogadható, és meglehetősen sötét hangulatú a többségében vidám és derűs képeket, jeleneteket felvonultató és a humort sem nélkülöző János vitézhez képest, ugyanakkor

Arany János verssorai sem érvényesülnek benne, hiszen Szabó Gyula egyes szám első személyben, Toldi szemszögéből narrálja a történéseket benne.

Arra, hogy a Toldiból is a János vitézhez hasonló animációs alkotás szülessen, 2021 őszéig kellett várni, amikor is a legendás Kecskemétfilmnél, sorozatként készült el Arany János hőskölteményének újabb feldolgozása. A fedélzeten ezúttal is a magyar animáció nagymestere, a Fehérlófia, János vitéz, Ének a csodaszarvasról és Az ember tragédiája animációs feldolgozásaiért is felelős Jankovics Marcell állt, aki azonban már nem érhette meg utolsó alkotásának októberi bemutatóját.

A közmédia csatornáin sorozatként bemutatott Toldiról már írtunk, és ahogy Tóth Gödri-Iringó kolléganőm fogalmazott az ajánlójában: „A Toldi egyetlen »hibája« épp az, ami a lényege, tehát, hogy sorozat.

Toldi animáció. Egy sorozat az egész családnak

Jankovics Marcell idén májusban hunyt el, már nem érhette meg várva-várt munkája, a Toldi bemutatását. Az Arany János elbeszélő költeményét feldolgozó sorozat a magyar animáció hagyományait követi, de igyekszik a fiatalokhoz is szólni, mai lenni.

Ezt mintha meghallották volna a készítők (na jó, ne túlozzunk, hiszen eleve tervben volt az animációs sorozat egészestés filmként való kiadása is, aminek premierje végül 2023 húsvétvasárnapján a Duna Televízióban volt), a Toldi végül egyben, megszakítások nélkül is nézhető lett, anélkül hogy kattogtatnunk kellene a következő epizódért, ez pedig

végre az alkotás azon verziója, amit tényleg érdemes egy leültünkben megnézni.

Még jobb lenne lesötétített moziteremben, hiszen a címében is ott van, a Toldi után a mozifilm elnevezés, de azért otthonunk kényelmében végignézve sem utolsó élmény (egyébként ingyenesen nézhető a Médiaklikk felületén).

Bár a Toldit Jankovics Marcell utolsó munkájaként is promózzák, de látszik rajta, hogy

a mester hagyta érvényesülni a nála fiatalabb és újabb generációkat képviselő rajzolókat és animátorokat, ő pedig mindössze a fő irányvonalakat és a sajátos kézjegyét adta az alkotáshoz.

A végeredmény nagyban elüt például a János Vitéz és a Fehérlófia sokszor egybeolvadó, különböző motívumokban kiteljesedő animációs stílusjegyein, a Toldi mozifilm mondhatni, hogy eléggé letisztult, és a mai trendeket követi, még úgy is, hogy egyes képsorokat a kódexek iniciáléinak stílusában animáltak a készítők. Ugyanakkor

a Toldi minden archaikussága ellenére próbál a mai fiatal generációkhoz is szólni, ezért is hozhatták be Arany Jánost egyfajta szellem-mesélőként, humoros gegként, hogy a hősköltemény archaikus szövegét valahogyan ellenpontozza, és azok is kapjanak valamit az alkotástól, akit nem föltétlenül érdekel a költemény szövege, csak az animációs alkotások iránti szeretetből és rajongásból néznék meg a Toldit.

A Toldi mozifilmben minden fontos rész és karakter benne van a költeményből, ezért is közelíti a két órát a játékideje, de minden egyes jelenetre szükség van ahhoz, hogy kellő részletességgel megismerhessék a Toldi történetét azok is, akik valamilyen okból kifolyólag nem olvasták az alapművet.

A karakterábrázolások is kitűnőek: Toldi György a sunyi, vörös, álnok kígyó archetípusa, míg Miklós az elképesztő erővel bíró siheder, aki lángoló hajkoronájával időnként a legyőzhetetlen Fehérlófiává változik (Jankovics eltéveszthetetlen stílusjegye), Lajos király a szkeptikus, de végtelenül igazságos fejedelem, míg Toldiné a makulátlan, a gyermekeiért folyamatosan aggódó özvegy. A

Toldi mozifilmben is repül a nehéz kő, öklelőzik a cseh, tombol az elszabadult bika, testvére ellen ármánykodik Toldi György, és így tovább, ahogy a költeményből ezeket a fordulatokat már ismerjük.

A film lényegretörően, és a fontos részeken elidőzve mutatja be ezeket, így az alkotás megnézése után nem lehet hiányérzetünk, hogy valami is kimaradt volna az alapmű feldolgozása során.

Egyébként abból is látszik, hogy nem Jankovics végezte a munka oroszlánrészét, hogy őt és az animáció többi készítőt is belerajzolták az alkotásba: a toldit körülvevő lovagok arcait a legendás készítők „adják”, Jankovics pedig

biztosan ennél szerényebb volt, hogy saját magának így állítson emléket az utókor számára, így ez inkább afféle tiszteletadás lehetett a mesternek és a produkció létrehozóinak a kezük alatt dolgozó készítők részéről.

A Toldi mozifilm összességében egy nagyon szórakoztató, és jól sikerült animációs alkotás, méltó Jankovics többi rajzfilmjéhez, és egyébként

kiváló oktató-segédanyag lehet vagy irodalomórán levetítve, vagy az olvasmányélményt kibővítve (de nem pótolva) otthon – ha már a lehetőség adott egyben – végignézve.

Ha pedig valaki moziban is meg tudja nézni, az már az ő szerencséje. A legfontosabb, hogy Toldi „dicső híre-neve” ezen alkotás révén is fennmarad – ha nem is örökre, de – az utókor számára mindenképp.