Sokmindent tanultam az állatkertről, állatokról a barátságunk három és fél évtizede alatt, s olyan hétpecsétes titkokat is megosztott velem, amelyeket akkortájt nem volt tanácsos továbbadni. Mostanság már lehet, s talán kell is a tisztánlátás végett. Bereczki Boldizsár állatorvosra, a marosvásárhelyi állatkert néhai ig

A vásárhelyi állatkert a maga negyven hektáros területével jelenleg az ország legnagyobbika. Egyedül itt van elefánt és zsiráf Romániában. A közhiedelem szerint Rend László alapította a 60-as évek elején, ám „Lacika bácsi” akkor épp „objektíven akadályoztatva” volt. Az viszont igaz, hogy ő volt a megálmodója

Ma már alig akad vendéglő, ahol muzsikusok húzzák az étel mellé a talpalávalót is, pedig a 19. század végén, a 20. század elején a marosvásárhelyi mulatók tele voltak cigányzenészekkel. Sőt, még a hetvenes években is muzsikáltak, annak ellenére, hogy a kommunizmusban üldözték az élő zenét.

Ezelőtt ötven évvel, 1968 májusában került napvilágra a hír, hogy felépül a Kornisa (Párkány) lakótelep Marosvásárhelyen. Megnyílt az építőtelep. Az építéshez azonban bontani kellett. Azt, ami útban volt. És a Lavotta-tető, az egykori Cigánymező volt útban. Hát eltüntették.

Négy golyót lőttem ki a kafferbivalyra, de az csak jött szembe velem. A másik huszonkettőnél egy-egy golyó elég volt – mesélte Dimitrie Sturdza herceg, akivel disznópataki vadászkastélyában találkoztunk. Félezernél több vadállat között arról beszélgettünk, hogy mit jelent vadásznak lenni.

Miután ötvenhatos elítélt lett, a mezőfelei Kacsó Tibor megjárta a román kommunista poklot. Nemrég emléket állítottak neki és két társának. Tizenöt éve nincs már az élők sorában. Nem sokkal halála előtt mesélte el, mit élt át.

Régmúlt idők legszavahihetőbb tanúi, a címerek egyre inkább visszanyerik létjogosultságukat. Bár még mindig kevés az olyan szakember, aki az ősi tanúk kutatásával, felújításukkal vagy egykori címerek újbóli megrajzolásával foglalkozik, Marosvásárhely büszkélkedhet két ilyen személlyel. 

A múlt században, az ötvenes évektől kezdődően a kommunista hatalom egyre jobban igyekezett semmissé tenni a karácsonyi ünnepeket. Ugyanez volt a helyzet a többi, vallásos jellegű ünneppel is. Az erdélyi magyarok mindenek ellenére megőrizték az ünnep szentségét, megtartották a hagyományokat.

Elkísérjük az marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület tagjait és szimpatizánsait erdélyi körútjukra, akik Szent Lászlót ábrázoló freskók nyomába eredtek. De mi készteti az örménymagyarokat arra, hogy a magyar király után kutassanak?

Talán Márai Sándor verssora – Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” – fejezi ki legtömörebben az 1956-os forradalom és szabadságharc lényegét. Megdöbbentő adat, hogy a forradalomban elesettek 44 százaléka fiatalabb volt 25 évnél. Ismerjük-e őket eléggé?

Mikháza egyre ismertebb lesz. Röpülj páva-válogató, csűrszínházi programok, nemzetközi gazdanap, részben feltárt római kori tábor és út – valamennyi itt zajlott-zajlik. Ennek ellenére kevesen ismerik, még kevesebben látogatják az itteni csaknem négy évszázados kolostort.

Nagy tömeg gyűlt össze a koronkai gróf Toldalaghi József kastélya környékén 1938-ban, hogy bizonyságot tegyenek a magyar falu élni akarásáról. Az 1844-ben Teleki Domokos által alapított Erdélyi Gazdasági Egylet tartott gazdagyűlést a faluban.