Ha egy székelyföldi városkában egy fiatal vállalkozó vendéglátót nyitna, érdemes rátekintenie a legapróbb részletekre is. Lehet, hogy egy vendég egyetlen kávé miatt először és utoljára tér be, két elégedett viszont négyet hoz – mondják a hozzáértők.

Tudják-e, hogy a kőkopjafa bimbója miért nem nyílik ki? Ezt is elmondja Sárpátki Zoltán, a csíkszeredai Márton Áron-szoborcsoport alkotója, aki közösségi szobrásznak tartja magát, de ez nem jelenti azt, hogy egyetlen megrendelést sem utasít vissza: a giccsszobrok amúgy is nagy számát nem szaporítja.

Az időskori leépülésről elmondható: egyre gyakoribb, és egyre több áldozata van. Azonban nem csupán a beteg az áldozat, sok nehézséget zúdít a hozzátartozókra, a családra is a demencia. Ezen változtatna Kiss Gabriella frissen doktorált szakember.

Saját tapasztalatairól mesél egyre népszerűbb videóiban a leukémiás Varga Szilárd, hogy sorstársainak segítségére lehessen. Hiszi, hogy betegsége gyógyítható, és hogy gyógyulni fog társaival együtt, ha a kívülállók már-már lemondanak is róluk. 

 „Én sok ideig azt hittem, sosem lehetek zaklatás, bántalmazás áldozata. Olyan sokáig nem beszéltünk erről, hogy életünk részévé vált. A valóság az, hogy senki sincs, aki ne lett volna bántalmazó és bántalmazott” – így gondolja Sisak Imola pszichoterapeuta, klinikai főpszichológus.

Csak kezdete volt, vége nem lehet a történelmi tények feltárásának. A kutatások olyan részletekre világítanak rá, melyek átírják eddigi ismereteinket, ha akarunk szembenézni a valósággal, ha nem. Dr. Garda Dezső történésszel, konferenciaszervezővel beszélgettünk.

Szilárd 18 éves, és a multimédia iránt érdeklődik. Indíttatása viszont nem a pályaválasztás. Azt szeretné, hogy akik hozzá hasonló betegségben szenvednek, több információt kaphassanak, így spórolva meg a temérdek fájdalomból. Varga Szilárd betegségének diagnózisa: akut limfoblasztos leukémia.

Van valami vonzó abban, ha a nap előtt kel az ember, és más dolga nincs, mint felváltva „rakocsálni” a lábait. Lehetőleg egyiket a másik elé. Csak az irányt tudja, hogy merre tart, azt nem is sejtheti, hogy mi ötlik eszébe, ki szegődik mellé, mit eszik és melyik este ki lesz a hálótársa. Ez a Camino szabadsága.

Só, ecet, juhfaggyú, libazsír és emberi vizelet egyaránt szerepel abban a népi patikában, bátran mondható, kollektív tudástárban, ami Gyergyóremetén fellelhető. Nem titkolják, megosztják a gyógymódokat, de újabbak megismerésétől sem határolódnak el.

Ötven esztendeje fogott először kezében mikrofont Danaliszyn József, akinek neve összefonódik a maroshévízi és gyergyószentmiklósi műkedvelő színjátszással, de a Hóvirág néptánccsoporttal és a könnyűzenével is. Fél évszázad alatt a rendszerek változtak, az emlékük megmaradt. Erről lesz szó az alábbi össze&

Három szinten tervezték meg a védelmet. A Maros bal partján faházaknak álcázott fegyverlerakatok, szemben, a sziklás hegyoldalban középmagasságban és a csúcson is lőállások, bunkerek épültek ki. 1941-ben történt mindez, és bár a magyar állam hosszabb távra tervezett, a tulajdon és békeidő három évig tartott.

Három esztendeje ismerkedtünk. Az évszakok menyasszonyait álmodta meg, természetes anyagokba, virágba öltöztetve az arákat. Hónapokig készültek a kreációk, és egy fotózás ideéig tartottak. Mert semmihez sem kell ragaszkodni – mondta akkor. Ezt mondja ma is, csak most másra érti.

Nemrég Gyergyóremetén mérték fel az örmények sírhelyeit. Név szerint számon akarják tartani azokat, akik az őshazából érkezve itt éltek bármikor és bármennyit is. Kicsit hátrébb, a temető végében az őshonos székelyek kőkeresztjei halomban. Kegyelet helyett burján övezi. Remete nem a kivétel, hanem a szokás erősítője

1817-et írtunk. Gyergyóremete központjában egy kis asztal mögül kínálta portékáját a szentmiklósi Mélik: csecsebecséket, cseréppipát, dohányt. Pár év múlva már háza volt a településen. 2018-at írunk. Az örmény családok sírjait veszik számba táborozó fiatalok a temetőben.

Nem hagyományos székely kapu készült Szárhegyen, hisz gazdája sem hagyományos fafaragó. Gál-Pál László műkedvelő színjátszó és humorista, az Orotvai komák egyike ezúttal keze nyomát mutatta meg a világnak.

A magyar lóé, a jó lovasé és az egyensúlyban lévő, egyenes férfié a jövő Gőblyös István szerint. A Nemzeti Lovasakadémia alapítója úgy véli: zajlik a kultúrateremtés. Nem is csoda, hiszen manapság a lóval már nem a férfiak mennek háborúzni, egyre több nő ül nyeregbe.