HIRDETÉS
Bogyótermése szépen elkezdett érni a vidékünkön, szakaszosan érik, így többször is érdemes gyűjteni belőle. Sokan félnek a termésétől, nem teljesen alaptalan a félelem, de megfelelően feldolgozva egy nagyon ízletes és egészséges vadgyümölcsnek számít. Sokoldalúan felhasználható, mint a legtöbb erdei gyümölcsünk, csak be kell tartani a javaslatokat.
A bodzabogyót nyersen nem javasolt fogyasztani, csak kizárólag hőkezelést követően.
Nyersen csak ecet és gyümölcsbor készülhet belőle, a hosszabb erjesztésnek hála lebomlanak a méreganyagok belőle. A magban és az éretlen gyümölcshúsban a legkoncentráltabb a káros szambunigrin. A szervezetben ebből hidrogén-cianid szabadulhat fel, kis mennyiségben fejfájást és hányingert okozhat, de nagyobb mennyiségben fogyasztva súlyosabb a mérgezés. Emiatt a hőkezelés kötelező, és a magok eltávolítása is javasolt, így jobban is fogyasztható.
A gyűjtésnél törekedjünk, hogy a szép, sötét színűre beérett fürtöket vágjuk le; a terméskocsány sokszor vörösesre is színeződik, ezzel is jelzi az érettséget. A terméskocsányról villával vagy kézzel tudjuk lemorzsolni a bogyókat, ha nagyon érett, akkor könnyedén adja magát. Mossuk át alaposan, és az éretlen magokat a víz tetejéről távolítsuk el. Készülhet belőle lekvár, akár más gyümölcsökkel társítva. Ami épp elérhető, fontos, hogy jó pektintartalma legyen, különben túl híg lesz a lekvárunk.
Alma, körte, szilva társításával jól működik, és fűszerezni is érdemes. Fahéj, gyömbér, szegfűszeg, kardamom, kicsit ilyen karácsonyias fűszerekkel társítva nagyon finom lekvárunk lesz. Pektin is adható hozzá igény szerint, de ha önmagában készül, akkor főzzük elég ideig, hogy besűrűsödjön szépen.
Szörp és köhögésre szirup is készülhet belőle, de néhány embert kissé gyógyszerízre emlékeztet, emiatt inkább gyógyászati jelleggel fogyasszuk.
Mértékkel fogyasszuk a feldolgozott formáját is; hashajtó lehet az arra érzékenyeknél. Levét is préselhetjük, alma- vagy szőlőlével társítva még hosszú tárolásra is befőzhetjük. Tartósítás nélkül desszert- és süteménytöltelék, pohárkrém készülhet belőle.
Megszárítva gyümölcstea is készülhet belőle leforrázva, leginkább vegyesen más aszalványokkal. A megfőzött és magtalanított pépből készülhet gyümölcsbőr is aszalólapra kiterítve; ez feltekerhető, kis csíkokra vágva, és kis helyen tárolható vitamindús csemege. Édesítsük gyümölccsel, mézzel, barna cukorral igény szerint. Ha sok a termés, akkor a feldolgozott pépből szoktam jégkockatartóba is lefagyasztani; ezeket fagyasztós zacskóba tárolom, és igény szerint hozzáadom egy meleg kakukkfüves teához, főleg megfázás és gyengélkedés esetén. Érdemes valamilyen tartósított formában otthon tartani belőle. Gazdag antioxidánsokban; a sötét színét kölcsönző antocianinok támogatják az immunrendszer működését. Emellett
gyulladáscsökkentő, és nátha, megfázás idején segítségünkre lehet.
Nagyobb mennyiségben fogyasztva enyhe hashajtó, így igény szerint pozitívan is használható ez a tulajdonsága. A kötelező hőkezelés miatt C-vitamin-tartalmára ne számítsunk, de bővelkedik káliumban, kalciumban, magnéziumban és vasban is. Nőknek kimondottan javasolt a fogyasztása. Összetéveszthető más, nem ehető bodzafajok termésével; figyeljünk, hogy ne gyalogbodza (Sambucus ebulus) termést vagy fürtös bodzát (S. racemosa) gyűjtsünk. A gyalogbodza nem cserje, hanem lágyszárú és alacsonyabb növésű növény, míg a fürtös bodza termése pirosra érik meg. Kerüljük ezeket, illetve a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) feketére érő termései is hasonlítanak rá, és mérgezőek, de ennek felálló terméskocsányai vannak, és kevésbé telt bogyókkal. A fekete bodza termése éretten lecsüngő és nagyon dús.
A vadon előforduló mérgező fekete lonc (Lonicera nigra) terméseire is hasonlít,
de csak néhány nagyobb bogyó van egy terméskocsányon. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor azokról a cserjékről gyűjtsünk, melyekről a virágokat is szoktuk. A madarak is örömmel csemegéznek terméséből, így érdemes nekik is hagynunk a bokrokon. Cinegék, rigók és seregélyek rendszeresen felkeresik a bokrokat. Kis testű rágcsálók, de rókák és borzok, nyestek is szívesen esznek a lehulló vagy a könnyedén elérhető terméseiből. A legfelső termésekért ne küzdjünk, így marad bőségesen számukra is táplálék. Gyorsan leérik meleg időben, így igyekezzünk még idejében elcsípni. Legyen egységesen érett és nem túl érett, már fonnyadozó állapotú.
Rokon növények, és vidékünkön nagyon sok család előszeretettel gyűjti az érett terméseit. Gyűjtés közben legyünk óvatosak, mert nem csak a mi fogunk fáj a zamatos gyümölcsökre. Hangoskodjunk rendszeresen, és igyekezzünk távol tartani a medvéket magas és vékony hangok kiadásával, de akár tapsolhatunk, és egyszerűen hahózhatunk, illetve héhózhatunk is. Közismert gyümölcsnek számítanak, és
gyűjtés közben a levelekből is kerülhet a kosárba, finom alapozóteaként tudjuk felhasználni.
Tavaszi cikkben említettük már a vadmálna zsenge leveleinek felhasználását, azt is érdemes elolvasni. Teájának gyógyhatásáról is szó esik; a vadszeder tavaszi felhasználásáról itt lehet bővebben olvasni.
A zamatos gyümölcsök romlékonynak számítanak, mivel alacsony a savtartalmuk, nagyon lédúsak, és vékony a gyümölcshéjuk is. Hűtőben sem tudjuk sokáig tárolni, de pár napot meghosszabbíthatunk rajta, ha átmossuk ecetes vízben a terméseket, majd megszáradás után dobozkában tároljuk. Egy liter vízhez adagoljunk 2–3 evőkanál ecetet, és ebben mossuk át alaposan.
A nagyobb mennyiséget mindenképp dolgozzuk fel; jól fagyasztható, de szörp, szirup, ecet, fermentált üdítő, gyümölcsbőr és lekvár is készülhet belőle.
Fagyasztáshoz érdemes egy nagy tálcára vékonyan kiteríteni, így lefagyasztani, majd másnap zacskókba áthelyezni. Így megelőzzük, hogy egy tömbbé összefagyva kelljen kinyerni.
Vidékünkön két gyakori szederfaj fordul elő: a hamvas szeder (Rubus caesius) és a földi szeder, más néven vadszeder (Rubus fruticosus). A hamvas szeder kékesebb és hamvas bevonat van rajta, talaj közelében kúszik. A földi szeder pedig sötétebb, feketés árnyalatú, és általában nagyobb terméseket is hoz; magasabbra felkapaszkodik. Nyersen fogyasztva C-vitaminban gazdagok, ami segíti a bennük lévő vastartalom felszívódását.
Kalóriatartalmuk alacsony, így diétás étrendbe is jól illeszthetők. Szabályozzák a vércukorszintet, és gyulladáscsökkentő hatásuk antioxidáns tartalmuk miatt kiemelkedő. Bodzabogyóhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, de nyersen is bátran fogyaszthatók. A szív- és érrendszer támogatásához igyekezzünk minél több sötét színű bogyós gyümölcsöt fogyasztani; meghálálja a szervezetünk.
Rendszeres fogyasztásukkal csökkenhet a szívinfarktus és a stroke kockázata, javulhat az érfalak rugalmassága, és rosttartalmuk csökkenti a rossz, LDL-koleszterint.
Feldolgozott formában egész évben az asztalunkra kerülhet, érdemes rászánni a munkát, és természetesen tartósítani a család számára.
Gyűjtéshez megfelelő öltözetet válasszunk, ha meleg van, akkor is. Vékony anyagú, hosszú ujjú nadrág és felső legyen rajtunk, kesztyűt is használhatunk. Megbánjuk, ha nem készülünk fel. Kis vödröket és kibélelt ládákat is vihetünk magunkkal, de ha túrázás közben találunk rá, akkor az üres kulacsba is szedhetünk belőle. Nem téveszthető össze könnyen más, nem ehető vagy mérgező növényekkel, így bátran gyűjthetünk belőlük. A következő cikkben az áfonyákról is szó lesz, de addig is teljenek a kosaraink az erdő kincseivel, és vigyázzunk magunkra gyűjtögetés közben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
