Az 1918–20 közötti erdélyi impériumváltás egyik legfontosabb mozzanata az 1922-es romániai országgyűlési választások, amelyen már a szárnyait bontogató erdélyi magyar politikum is részt kívánt venni.

Bernády György Budapestről való hazatérésének lényeges következménye a városi (és erdélyi) magyarság kimozdítása a politikai passzivitásból. A politikai passzivitás miatt ugyanis nem jöhetett létre hatékony és legitim magyar politikai érdekképviselet.

Az első két parlamenti választás, amelyet immár a román impérium alatt tartottak, gyakorlatilag a magyar lakosság részvétele nélkül zajlott Marosvásárhelyen.

Az impériumváltás első éveiben, különösen a békeszerződés aláírásáig a marosvásárhelyi magyar és román lakosság gyakorlatilag „ismerkedett” az előállt új helyzettel. A cenzúra és a hatóságok működése számos visszaélést eredményezett. 

Az impériumváltás időszakának másik fontos problémaköre az eskütétel kérdése volt. Az eskütétel problémát jelentett, mivel a Magyarországról érkező utasítás megtiltotta a hűségeskü letételét a román államra. Aki mégis letette, azt hazaárulónak bélyegezték.

1918. december 1. után  a Romániához való csatlakozás nem volt egyszerű dolog a  közigazgatásban sem. Marosvásárhelyen a román államhatalmat képviselő katonai parancsnokság készítette elő a közigazgatás román átvételét, de volt időszak, amikor két polgármestere is volt a városnak.

Az impériumváltás folyamatának a megértéséhez a korábban kifejtett Nemzeti Tanácsok létrejöttét követően egy másik jelentős történés, amely befolyásolta az események kimenetelét, az a román hadsereg bevonulása volt.

Ahhoz, hogy kellőképpen megértsük az 1918 végén lezajló folyamatokat, szót kell ejteni a Nemzeti Tanácsok időszakáról, amely igencsak meghatározó eseménysorozata volt az impériumváltás történetének.

Nem hagyta abba a politizálást Bernády György, Marosvásárhely legendás polgármestere azután sem, hogy másodszor is elköszönt városvezetői tisztségétől. A nevével fémjelzett tömörülés a fő iránnyal szembemenve politizált, megpróbálva ismét magyar irányítás alá helyezni a várost.

A szilveszter, az óév búcsúztatása és az újévi fogadalmak megtétele igencsak régi hagyományokra tekint vissza. A 20. század első felében Marosvásárhelyen is megadták a módját az ünneplésnek a régi magyar és az új román világban egyaránt.

A „boldog békeidőknek” nevezett első világháborút megelőző időszakban legfeljebb a béke volt igaz, mivel a háború szempontjából valóban „csendes” időszak volt, azonban az országos politika hullámverései gyakran elértek Marosvásárhelyre is.

Az ún. „boldog békeidőkben” is  számos politikai vita, botrány és nem kevés személyeskedés keserítette a korabeli politikusok mindennapjait, amelyek megoldásából olykor a humor sem hiányzott. Ezekből szemlézünk néhányat Marosvásárhelyről.

Életünket befolyásoló tényező az iskolai nevelés, tanárainknak a későbbi szemléletünkre gyakorolt hatása. Így volt ez Bernády György polgármester esetében is, aki középiskolai tanulmányait a Református Kollégiumban végezte, itteni tanítómesterei pedig jelentősen hozzájárultak az érett politikus mentalitáshoz.

Marosvásárhely történetében több olyan alkalom is felsorolható, amikor a város díszes vendége volt valamely fővárosi főméltóság. Különösen a 20. század hajnalán, amelyet többnyire „boldog békeidőként” emlegetnek, valójában azonban a politikai vitáktól igencsak hangos időszak volt. Ebből az időszakból szemléz&

„E percekben jut eszembe, hogy ma 42 éve temettük el szegény áldott emlékű édesapámat. Adjon neki az Úr csöndes nyugodalmat” − írta 1926 augusztusában Bernády György feleségének. Az igencsak elfoglalt marosvásárhelyi polgármester életére, későbbi pályájára az édesapja mély hatással volt.

Bernády György életéről többnyire politikai tevékenysége következtében értesülünk, azonban az impériumváltás után családi élete egyre nagyobb hangsúlyt kapott, az 1930-as évektől pedig kizárólag az határozta meg prioritásait.