Miért tabu a lábunk egészsége?

Pedikűr alatt alapvetően lábápolást értünk. Ennek két ágazata van: az esztétikai és a gyógyászati pedikűr. A legtöbben az esztétikai ágazatát ismerik, a szakember szerint ez az a jelenség, amikor a szép lábakból még szebbeket varázsolnak. Ezzel szemben a gyógyászati pedikűr a problémás lábakkal foglalkozik, legyen szó bőr- vagy köröm-rendellenességről. Az esztétikai pedikűrrel sokan foglalkoznak, általában a manikűr-pedikűr alapképzésen elsajátított tudás elég hozzá, míg a gyógyászati pedikűrt kifejezetten csak egészségügyi végzettséggel rendelkezők végezhetik. Ez lehet asszisztens, vagy akár orvos is, de mindenképpen elengedhetetlen az orvosokkal való együttműködés, legyen szó családorvosról, vagy egyéb szakorvosról.

Egy gyógyászati pedikűrös szemüvegén keresztül

A csíkszeredai Olti Mária Magdolna, közegészségügyi asszisztens, mesteroktató, vizsgáztató és gyógyászati pedikűrös a szakmára úgy tekint, mint amivel segíteni tud másokon. Nem gondolta volna azonban, hogy valaha is ezzel fog foglalkozni, mint mondta, hirtelen jött az egész. „Egy szépségszalont működtetek, ahol nagyából tíz éve szembesültünk a kollégáimmal azzal a problémával, hogy több esettel nem tudunk foglalkozni, mert nem értünk hozzá” – fogalmazott. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy a szalonból valakinek mindenképpen el kellene végeznie egy gyógyászati pedikűrös továbbképzést, akkor viszont „nem volt gusztusa” senkinek hozzá. Elvégezte tehát ő maga, azonban hangsúlyozta, egy diploma ehhez nem elég, folyamatosan fejlesztenie kellett magát.

– tette hozzá. Ugyanis míg a gyógyászati pedikűrös az esztétikai pedikűrössel szemben problémákkal is foglalkozhat, nem orvos, így a belső kezelést igénylő esetek kapcsán szakorvosi segítséget kell kérjenek.

„A gyógyászati pedikűrös is egy olyan szakma, amit szeretni kell, másképp nem lehet csinálni” – vallja Olti Mária Magdolna. Számára nincs annál nagyobb öröm, amikor egy idős páciens, akinek adott esetben évek óta tartó problémáján segít, azzal fejezi ki háláját, hogy „a jó Isten tartsa meg a két kezét”. „Már rég nem a pénzért csinálom. Ez egy hobbi, ahol önmagam lehetek. Ez egy segítő szakma, az elsődleges célom, hogy segítsek” – fogalmazott.

Ez azt jelenti, hogy megszabadítani az illetőt attól a fájdalomtól, amellyel lehet, hogy tíz, akár húsz éve szenved.

Sokszor maga a megoldás öt percet vesz igénybe, ilyen például a tyúkszem, mégis évekig halogatják az emberek, hogy szakvéleményt kérjenek. „Ez az, amiben tudok segíteni az embereken. Úgy hiszem, hogy ez Istentől kapott tehetség, amit, hogyha hagyok elveszni, vagy ha nem alkalmazom, akkor az egy vétek az emberekkel szemben. Kevesen tudják űzni ezt a szakmát.”

Esetek, tapasztalatok

A leggyakoribb panasz, amivel Olti Mária Magdolnát felkeresik, az a „van valami a lábamon”. Ez amiatt van, hogy az emberek nem tudják milyen problémák lehetnek egy lábon, a szakember szerint a mai napig tabutémaként van kezelve a láb és annak a betegségei.

– osztotta meg tapasztalatát, majd hozzátette, szinte ugyanolyan méretű betegséggé nőtte ki magát a körömgomba, mint a cukorbetegség. Lassan népbetegség. Gyakori panasz azonban még a tyúkszem, a benőtt köröm, bőrkeményedések, vagy repedt sarok, bütykök. „A legyakoribb panasszal, a körömgombával az a baj, hogy sokszor bőrgombával társul” – hívta fel a figyelmet a problémára, illetve arra, hogy egyre több gyerek is megfordul nála. A szemölcs nagyon gyakorivá vált, kifejezetten gyerekeknél. „Régebb nem volt ez a sok wellness, uszoda, nem volt ez a sok műanyag harisnya, cipő, zokni. A gyerekek leggyakrabban az uszodában kapják el a vírusos eredetű szemölcsöt, ahol mezítláb járkálnak” – magyarázta Olti Mária Magdolna a gyakori szemölcsök eredetéről. Ezt uszodai szemölcsnek is nevezik, ahogy ő mondta, „modern korunk betegsége”.

Amiről nem tudunk, az nem fáj nekünk?

A legnagyobb gond azzal van, hogy a lábunk egészsége tabutéma. Emiatt sokan nem akarnak tudomást venni a problémájukról, hiába jelentkeznek a tünetek. Inkább befestik, vagy befestetik a gombás körmüket, minthogy kezeltessék. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy elmenekülni nem lehet a probléma elől, legfeljebb halogatni. Viszont minél tovább rejtegetjük, annál nagyobb lesz a baj később. A körömgomba péládul több évtizedig is képes élősködni a lábakon, magától nem múlik el. Ebben az estben már orvosi beavatkozást igényel, ezt pedig jobb megelőzni.

– vallja a gyógyászati pedikűrös, aki arra biztat mindenkit, hogy a kérdéseikkel szakembert keressenek, ne próbálják meg házilag megoldani a problémát, ugyanis sokszor nem is tudják, hogy mi okozza a fájdalmat.

„Fontos az is, hogy ismernünk kell a páciensek kórtörténetét. Hogy van-e cukorbetegsége, szed-e vérhígítót, hogy epilepsziás-e” – emelte ki. Ez azért fontos, mert ennek függvényében kell megoldást találni a problémára. Ha történik valami a kezelés alatt, segítséget kell tudjon nyújtani a szakember, ezért olyan fontos, hogy egészségügyi ismeretekkel rendelkezzen.

A jövő gyógyászati pedikűröseinek, útravalóul

Olti Mária Magdolna a diákjainak azt szokta tanítani, hogy „legyenek többek, mint más”. Elveit szeretné átadni a tanítványainak, miszerint nem a pénzt kell látni ebben a szakmában, hanem az embereket, akiken segíteni tudnak. „Tiszta szívvel segítsenek” – ezt üzenné azoknak, akik gyógyászati pedikűrösnek készülnek.