Kendó, avagy milyen értékeket képes adni egy harcművészet

Noha kevesen tudnak róla, térségünkben is vannak aktív művelői az itt talán kevésbé ismert japán kardforgatási harcművészetnek, a kendónak. A szamurájoktól eredeztethető vívási technikát hagyományosan védőöltözetben gyakorolják, két bambusz kardot forgatva. Csíkszeredában 1994 óta van jelen ez a sportág – fogalmazott beszélgetésünk kezdetekor Csibi Zsolt, aki már több mint tíz éve gyakorolja ezt, és, mint fogalmazott, számos pozitív hatást gyakorolt az életére. 

„Hogy mit adott ez pluszba nekem? Egyszerűbb lenne úgy fogalmazni, hogy mit nem” – válaszolt is rögtön a pozitívumokkal kapcsolatos kérdésemre. „Mielőtt elkezdtem volna ténylegesen is művelni a kendót, gyerekkoromban nagyon csodáltam a harcművészeteket. Fiatal felnőtt koromra jött el az a pont, hogy körülnéztem a városban, milyen választék is van ilyen téren, így találtam rá a kendóra, mondhatni, ebben találtam meg leginkább, amire szükségem van.

Ezek a félelem, az önbizalomhiány és még sorolhatnám. Nem tévedtem sokat, nagyon sokat segített, az önbizalom kérdésében leginkább, de még ide sorolhatnám a határozottságot is” – magyarázta. 

Mint fogalmazott, miközben zajlik az edzés, a küzdelem, végig az a gondolat jár a fejében, hogy ez félelmetes, de épp erre van szüksége. „Ez az érzés egy évtized távlatából sem múlt el.

Ez a hétköznapokban sem működik másképp. A sok gyakorlás oda vezetett, hogy ugyanezt a hozzáállást kezdtem átvinni a hétköznapi dologba is. Ehhez óriási ráadás az is, hogy látván, mekkora tudás és mennyi munka van a harcművészetben, folyamatosan emlékeztet: mindig van, ahová lehet és kell fejlődni”  – emelte ki Zsolt.

Mivel a küzdelem nem éles karddal zajlik, hanem bambuszkardokkal – folytatta –, nagyon fontos, hogy az ellenféllel azt tudjuk éreztetni, hogy le van győzve. „Ehhez óriási elszántság és határozottság szükséges minden egyes vágásnál. Ez a határozottság hiánycikk volt az életemben azelőtt, ezért ezt elsajátítani a mesterem tanítása és a kendó által talán az egyik legnagyobb érték, amit itt kaptam” – mondta.

Mesterét, Búzás Csabát, a kendó csíkszeredai meghonosítóját megemlítve Csibi Zsolt úgy fogalmazott, hogy leginkább a filmekben látott – mint például A karate kölyök – mesterekhez tudná őt hasonlítani. „Egy igazi harcművész mester. Soha életemben olyan tanácsot nem kaptam tőle, ami ne lett volna releváns, vagy nem állta volna meg a helyét. Emellett iszonyatosan erős mint ember és mint karakter, végtelen egyenes és határozott. Már 60 éves, de még mindig rettenetesen fiatal” – mesélte a csíkszeredai mesteréről.

Megtudtuk, a kendót viszonylag kevesen művelik Csíkszeredában, de vannak köztük kamaszok és harminc éven felüliek is. Minden évben megszervezik az országos bajnokságot, ennek eddig kétszer Csíkszereda adott otthont. 

Zsolt egyébként a középiskolát a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végezte, Brassóban és Csíkszeredában is járt egyetemre, jelenleg pedig egy csíkszeredai IT-cégnél dolgozik. Egyetemi tanulmányait követően többször is megfordult külföldön dolgozni. „Ösztönösen kirugdostam magam a komfortzónámból ezen kiszállások alkalmával, bármilyen nehéz is volt, de valahogy mindig jó helyre sodort az élet. Jól beszélek nyelveket, dolgoztam fordítás és tolmácsolás területén is, de az elmúlt 15 évben sok helyen megjártam magam, a mosogatástól a projektvezetésig sok mindennel foglalkoztam már, az utam mégis visszahozott Csíkszeredába” – zárta a beszélgetést portrénk alanya.