Olyan régóta járom a hegyeket, hogy már nem is tudom, milyen volt előtte – mondja nevetve Márk Előd, amikor arról beszél, hogy mit is jelent számára a hegymászás.
Már kiskorában elvarázsolták a fények, ő pedig követte az álmait. A fénytechnika, világítás segít abban, hogy elmeséljünk egy történetet, vagy kifejezzünk érzéseket, gondolatokat – vallja Hátszegi Ákos, a Csíki Játékszín világosítója.
Környezetmérnökként az üveghulladék feldolgozásának egy olyan módját választotta, amely mindamellett, hogy vidékünkön ritkaságszámba megy, örömszerzésnek sem utolsó. Szabó Ildikó mesélt az Inizza márkanév alatt készült üvegcsodákról.
Letisztult formák, egyszerű vonalvezetés – ez jellemzi Miklós Kata alkotásait. Bár divattervezőnek tanult, mára a ruhatervezés háttérbe szorult, mivel mondhatni véletlenszerűen találta meg az alkotásnak egy olyan vetületét, ami még ő magát is meglepte.
Az ő világa a gyógynövények, az illatos virágok, a vad gyümölcsök, a fermentált zöldségek egyszerű és mégis összetett világa. Vallja, hogy ezekben rejlik vidékünk lelke. A lengyelfalvi Dakó Viola egy étterem „zöldséfjeként” mesél.
Borszéktől Kézdivásárhelyig, Kolozsvártól Székelyudvarhelyig számos településen megtalálható a keze nyoma. Egyre többször találkozhatunk óvodák udvarain és köztereken a Péter János által megálmodott és kivitelezett játszóterekkel.
Bár agykutató édesapja sokáig remélte, hogy a nyomdokaiba lép, őt kisgyerekkorától kezdve a videókamera ragadta magával. Kiskorában már Alien-filmeket forgatott a tömbházlakásuk hosszú folyosóján, s azóta valahogy nem maradt el tőle ez az eszköz.
Nemcsak a népmesei hősök, hanem a Marosvásárhelyen született Demeter Panni előtt is két út állt, miután elvégezte a kolozsvári zeneakadémiát és népdalénekesként, néptáncoktatóként ismert lett Kalotaszegen, Mezőségen és nemcsak.
Jakab Izabellát bő tizenöt évvel ezelőtt Magyarországról Udvarhelyszékre hozta a szerelem, sorsát pedig néhány éve egy, a padláson felejtett közel százéves szövőszék pecsételte meg. Az ő szívügye azóta a textilek világa.
Adott egy fiatal nő, aki születésétől fogva kerekesszékben él, mosolyog, amikor azt mondja, ő életre van ítélve. Ha a történetét megismerjük, igazat adunk neki. Árus Tündének a horgolás az, ami kizökkenti a mindennapok monotonitásából.
Sárgák, bordók, krémszínűek, lilák. Van, amelyik magas száron fordítja a nap felé telt virágát, másik csokorban mutatja meg szépségét. Az ősz legkedveltebb dísznövényei a vágott és cserepes krizantémok.
Mintha óriások játszadoztak volna itt korábban, az előttünk fekvő területen itt-ott kisebb nagyobb és még nagyobb sárga, zöld tökök hevernek szanaszét. Az egykori jégkorongozó Nagy Levente vendégei vagyunk, aki különleges hobbijáról mesél.
„A tegnap még otthon voltam Gyergyóalfaluban, most Budapesten vagyok, délután már Pozsonyban leszek, s valahol ott is fogok edzeni” – mondja Magyari Tihamér. A 38 éves, kétgyermekes édesapa amatőr terepfutó bajnokságok lelkes résztvevője.
Táncol és énekel, jellegzetes, mély hangja messze száll a mulatságokban. Márdirosz Ágnessel, a Csíki Játékszín művésznőjével beszélgettünk az ő „népies” énjéről.
Bár a közönség úgy képzeli, hogy az előadások alatt van létfontosságú szerepe egy súgónak, kiderül, hogy színpadon csak nagyon ritkán, inkább a próbafolyamatokon, a szöveg tanulásban nagy segítség a súgó. Különleges szakmájáról Tóth Katalint faggattuk.
A többmázsás állat kecsesen emeli fel lábát, a fiatal patkolókovács munkához lát. A bizalom kölcsönös, a patkolás pedig mindkét fél számára fájdalommentes, bár van, amikor a mesterember húzza a rövidebbet. Lajos Sándort kísértük el egy lópatkolásra.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
