HIRDETÉS
Vidékünk jellegzetes vadgyümölcse, kokojzának vagy kukujzának hívjuk népiesen. Apróbb termésű a termesztett kék áfonyához (Vaccinium corymbosum) képest, jóval savanykásabb is.
Gyűjtéséhez hegy- és dombvidéki erdőket kell felkeresni, bükkösök és fenyvesek élőhelyét kedveli.
Kifejezetten a savas talajú és humuszban gazdag erdőkben fordul elő, így akárhol nem találkozhatunk vele. Gyűjtéséhez áfonyaszedő fésűt érdemes használni, hasonló a kamillafésűhöz. Eszköz nélkül nagyon macerás, és ha tartósítani szeretnénk, akkor érdemes beszerezni hozzá a megfelelő eszközt. A gyümölcse romlékonynak számít, így csak pár napig tudjuk dobozkában, hűtőben tárolni, igyekezzünk mielőbb feldolgozni. Idén a tavaszi fagyok miatt kevesebb a termés, ha találunk, akkor érdemes megbecsülni.
A környéken a hargitai és oroszhegyi régiókban érdemes keresni, de magasabban is előfordul. Leveles hajtásaiból is érdemes gyűjteni, még kimondottan virágzás és terméshozás előtt, ekkor a leggazdagabb hatóanyagokban. Ha ezt lekéstük, akkor máskor is gyűjthetünk belőle, kellemes alapozó tea készülhet belőle.
Jól szabályozza a vércukorszintet, nem fanyar, virágosabb és gyümölcsösebb ízű tea alapanyagokkal jól társítható, mélyíteni fogja a végeredmény ízét.
Önmagában is közkedvelt tea, kifejezetten a csángók és székelyek körében. Vércukorszint szabályzó, enyhébb hasmenés és húgyúti problémák esetén is segítségünkre lehet. Teájához forrázzunk le egy evőkanál szárított áfonyalevelet három deci vízzel, áztassuk 10-12 percig lefedve, majd leszűrés után melegen fogyasszuk.
Kúraszerűen javasolt, szüneteket tartva. Semmiképp sem napi fogyasztásra, tannin és arbutin tartalma irritálhatja a gyomrot és májat rendszeres,
napi fogyasztás esetén. Vékonyabb csokrokba felkötve szárítsuk, naptól védett és szellős helyen. A szárak is belekerülhetnek a teába apróra aprítva. A gyümölcsből készülhet lekvár, szörp, szirup, fermentált üdítő, ecet, kompót, szósz, ivólé, gyümölcsbőr, és gyakorta áztatják alkoholos italokba is. Leginkább fagyasztani érdemes, nem veszít a C-vitamin tartalmából, így a fagyasztás az egyik legjobb tartósítási módszer.
Aszalni csak gyümölcsbőrként leturmixolva érdemes, másképp nagyon lassan és csúnyára szárad,
tűvel meg kell szúrkódni a szemeket, mert a gyümölcshéj sokáig védi a kiszáradástól. Emiatt nem érdemes épen. Liofilizálni (fagyasztva szárítani) szokták, tökéletes végeredményt elérve. Az üzletben megvásárolt aszalt áfonyák liofilizáltak, roppanósak és szép formájúak.
Otthoni körülmények között a gyümölcsbőr egy aszalógép segítségével könnyedén elkészíthető, a megmosott gyümölcsöket turmixoljuk le, társíthatunk hozzá más gyümölcsöket is (alma, körte, szilva), vagy fűszereket is (gyömbér, fahéj, kardamom). Kevés vizet adhatunk hozzá, ha szükségesnek érezzük, de fontos, hogy jó sűrű masszát kapjunk. Az aszaló tálcákra helyezzünk szilikonlapot vagy sütőpapírt, ezt méretre is lehet vágni, majd arányosan egyengessük el rajta a masszát egy spatula segítségével. Nem jó, ha túl vékony vagy túl vastag, egy köztes állapotot célozzunk meg. 14-16 óra alatt és 45 C fokon szépen kiszárad, 10 óra lejárta után érdemes lehámozni és megfordítani. Ha még ragadós, akkor várjunk vele, ráérez az ember, szépen le kell jöjjön a lapról. Fel lehet vágni csíkokra és feltekerni, így tárolni is könnyebb. Ha tartunk attól, hogy összeragadna, akkor alája érdemes tenni egy sütőpapírt, azzal együtt felvágni és feltekerni, így biztosan nem fog összetapadni. A gyerekek is nagyon szokták szeretni, és sokféle kombinációban készülhet. Nálam mindig rengeteg gyümölcsbőr lapul, gumicukorra emlékeztető állaguk van, csak egészségesek, és rágásuk nagyon megnyugtató tud lenni. Gazdag antioxidánsokban, sötét színét az antocianinok adják.
Gyulladáscsökkentő, vércukorszint-szabályzó, és javítja a látást is. Védi az érrendszerünket, csökkenti a rossz LDL koleszterinszintet.
Alacsony a kalória- és cukortartalma, így diétás étrendbe is könnyedén beilleszthető. Javasolt sok bogyós gyümölcsöt fogyasztani napi rendszerességgel, és nincs tisztább forrása ennek, mint a vadon begyűjtött erdei csemegéink.
Örökzöld és alacsony termetű félcserje, gyakorta együtt növekszik a fekete áfonyával. A fekete áfonya lombhullató faj, és a termésük színe is különböző. Így lehet a legkönnyebben megkülönböztetni őket, a vörös áfonya piros színű bogyóját már távolabbról is észre lehet venni, főleg ha bőséges a termés. A magasabb fekvésű hegyvidékeket kedveli, fekete áfonyát kicsivel alacsonyabban is találhatunk (1000-2000 m tengerszint felett). Felhasználásuk nagyon hasonló, húgyúti problémák esetén sokkal hatékonyabb. Valamivel fanyarabb gyümölcsű, gyakorta szokták kandírozni is emiatt.
Az üzletben vásárolt aszalt pirosas színű áfonyával ne tévesszük össze, az egy teljesen másik faj.
Az amerikai tőzegáfonya (V. macrocarpon) többnyire Kanadában, Észak-Amerikában termesztett faj, és a gyümölcsök mérete is sokkal nagyobb. Ezt a fajt szoktuk vásárolni cukrosan vagy almalével édesítve. Mindkét vadon előforduló fajunkat érdemes gyűjteni és fogyasztani, a fenyvesekben sétálva, és belélegezve a fenyők által kibocsátott illóolajokat felér egy igazi terápiával. Légúti problémák esetén kimondottan javasolt, javulnak a tüdőfunkciók, és gyulladáscsökkentő és stresszoldó hatását is élvezhetjük az erdőnek.
Japánban gyakran a kevésbé súlyos betegségek, kiégés vagy stressz okozta problémák esetén az orvosok erdőterápiát, erdőfürdőzést írnak fel az érintett személyeknek.
Testi és lelki jólétünkhöz és egyensúlyunkhoz elengedhetetlen az erdőben és természetben eltöltött idő. Legtöbbször, ha fáj a fejem, nem találom a helyem, ideges vagyok, és nem kimondottan értem az okát, egy erdei séta teljesen helyrehoz. A mozgás és a természet együttes hatása a legkiválóbb gyógyír a legtöbb civilizációs problémánkra, használjuk ki a vidékünk adta lehetőségeket, és közben egészséges élelmiszereket is tudunk begyűjteni.
Az áfonyákat nem könnyű összetéveszteni más mérgező fajokkal, arra figyeljünk, hogy alacsony növésű félcserjéket keressünk, és ne bokrokról vagy fáról szedjünk hasonlóan kinéző terméseket.
A farkasboroszlán (Daphne mezereum), népi nevén vad orgona magasabb növésű cserje, de termései hasonlítanak a vörös áfonyára és piros ribizlire is. Erre nagyon érdemes figyelni, mert súlyosan mérgező, és halálos kimenetelű is lehet.
Magassága 30-150 cm között mozog, nagyon korán, februártól hozza illatos virágait. Fás szárú, míg a vörös áfonya félcserje, és 10-30 cm közötti magasságot érhet el. Nem annyira fás a szára, és a magasságbeli különbségek sokat segítenek az elkülönítésben, illetve a farkasboroszlán hosszabb és halványabb levelekkel is rendelkezik. Nem apró és fényes levélkéi vannak, mint a vörös áfonyának. Áfonya gyűjtögetés közben is rendszeresen hangoskodjunk, több veszélyes erdei vad is előszeretettel fogyasztja, és vigyázzunk magunkra.
Érdekesség, hogy az újabb kutatások szerint a farkasok viszonylag sok áfonyát elfogyasztanak szezonban, amennyiben van hozzáférésük a gyümölcsökhöz. Régebben ezt sokkal kisebb mennyiségre becsülték, de dokumentált, hogy ültetvényeket és vad állományokat a nyári hónapokban gyakran felkeresnek, és nagy mennyiségben fogyasztják a gyümölcsöket. Az áfonyafogyasztás a farkasok esetében is immunrendszer- és fizikai állóképesség-támogató, jó vitamin- és rostforrás.
Értékes kiegészítő táplálék húsevő állatok esetében is, és szívesen is fogyasztják.
Bogyófogyasztó kisemlősök és madarak is szeretettel fogyasztanak belőle, mindig kíméletesen gyűjtsünk termést. A termések elfogyasztásával sok állat hozzájárul az áfonya magok terjesztéséhez, így segítik a növényt a szaporodásban, és mindkét félnek nagyon előnyös ez. Ökológiai szerepük is fontos, hiszen erdei aljnövényként olyan élőhelyeken fordulnak elő, amelyet kevés növény tolerál a félárnyék, árnyék miatt. Így ezeken a szegényesebb és kevésbé kedvelt élőhelyeken értékes gyümölcsével táplálja a környezetét.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
