A dél-amerikai szörnyektől Ceauşescu pajtásig

Fábián Tibor újságíróként kezdte pályafutását, majd a teológia felé fordultál. Arról, hogy mi s ösztönözte erre a következőképpen vall. „Egykori lelkészem elém állt a konfirmációi fényképek készítésekor, ahogy ott álldogáltam a társaimmal galambszürke öltönyömben, és édesanyám által nem tudom honnan kerített csokornyakkendőben, és egyszer csak megkérdezett: nem akarsz te pap lenni? Én pedig akkor, 12 éves gyerekfejjel egy határozott „nem” mögé bújtam. Talán túl váratlanul, előkészítetlenül ért a kérdés. Érdekes, azóta is elsőre nemet mondok a váratlan kérdésekre... Meg kellett hát érnie bennem az elhatározásnak.

Talán ezért is Jónás az egyik kedvenc bibliai személyiségem, mert azt jelképezi számomra: a sok vívódás, sodródás ellenére sem mond le rólunk az Úr, mígnem megérkezünk oda, ahol lennünk kell és ahová eredetileg is küldött. Vagyis amit egykor 12 évesen nem értettem, és amire éppen ezért sietősen nemet mondtam, arra most végre határozottan ki tudom mondani az igent. A közelmúltban, talán éppen egy szószéki igehirdetés során, elöntött egy kellemes érzés:

Ha nem is Ninivében, mert oda ugye Jónás ment, hanem Nagyszántón” – fogalmaz. A teljes interjút megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.