HIRDETÉS

A Dél-Hargita legmagasabb tűzhányójának kráterénél

Jánosi Csaba 2017. október 06., 18:35

Szeptember vége sziporkázó napsütéses idővel kényeztetett. Október első napjaiban már beköszöntött az igazi szemerkélő esővel fűszerezett ősz. Kupa eső véka sár, véka eső köböl sár. Ebben a csodálatos időszakban jártuk be a Dél-Hargita legmagasabb tűzhányójának, a Kakukk-hegynek hatalmas kráterét.

Kitűnő időjárás, remek túrázási lehetőség fogadott Fotó: Jánosi Csaba

Verebestől a régi mitácsi országuton tejfehér ködben ballagtunk a hegy felé. Kilátás nem lévén a múlt képeire révedtünk. Azokra a negyvennyolcas honvédokra emlékeztünk, akik a nyergesi csata után itt vonultak fel a Mitács tetőre, a gyülekező helyre. Emlékeztünk október 6-ra, az aradi tizenháromra, a csíki honvédokra.

HIRDETÉS

1969-ben a csíkszeredai gimnáziumban Antal Imre tanár úr október 6-án a táblához szólított. Akkor még volt tanár-diák párbeszéd. Első kérdése az volt, milyen nap van ma, kikre emlékezünk ma? Felelés előtt emlékeztünk, akkor is. Emlékezzünk ma is.

Ritka szép látvány

Lassan kivilágosodott. A felszálló ködből feltűnt a kora reggeli napsütésben mosakodó, keletre nyitott Aszó-patak völgye, és a kráter haragoszöld pereme. A bevetett szántókon már szépen zöldell az őszi búza. A Sasén jobbra térünk s az Aszó-patak baloldalán kanyargó erdei utat követjük. A békés erdei csendet a kráter vizeit lecsapoló Aszó-patak zúgása töri meg. Szorosként ismert helyen a patak hatalmas zuhatagokon táncol végig.

Szoros-vízesés az Aszó-patakon Fotó: Jánosi Csaba

Több millió éves tánc során simára csiszolta az útjában álló fekete bazaltos andezit tömböket. Ritka szép látványban van annak része, aki nem irtózik a vad természettől, és végigverekedi magát a kidőlt fák okozta akadályokon, s a vastag lávapadok lépcsőfokain. Gyönyörködhet az ellenfényben, fekete zekében feszítő fenyőkben.

Változó tájkép

A Nádastóknál megváltozik a táj képe. A patak is szelídebb lesz. A mélységből felszálló vulkáni gázok, gőzök, folyadékok hatására a kőzetek „fehér arannyá” kaolinná alakultak. A névadó nádastók az agyagos telepnek köszönhetik a létüket. A „vízátnemeresztő” rétegként működő kaolintelep felszínén apró vizes élőhelyek, nádastók alakultak ki.

Kaolin Fotó: Jánosi Csaba

Egykor a Kakukk-hegy kráterében is a Szent Anna-tóhoz hasonló tengerszem ringott. Vizét a Szoroson keresztül az Aszó-patak csapolta le. De maradt a mállott kőzet, amelyet az Aladár vagy Gödör nevű helyen régen bányásztak. A csíki és korondi fazekasok a fehér földet vagy kaolint felhasználták edényeik festésénél, díszítésénél. Nemrég a messze földön híres korondi Józsa János fazekas mesterrel és fiával felkerestük az egykori „gödröket”, de nem jártunk szerencsével, mert a  felhagyott kitermelést az idő befedte, a növényzet felvette.

Ma már kevesen tudják, hogy Csíkban nemcsak Madarason készült cserépedény, hanem Csatószegen is.

Vitos Mózes feljegyezte, hogy fehér földből Rusz János mintegy 40 év óta porcelán edényt készít. Nagy kár, hogy ifj. Rusz János atyánkfia öreg atyjától át nem veszi ezen iparágat és szakszerűen nem kezdi művelni. Ez neki többet hozna, mint az összes szántás, vetés mestersége.”

Vadászkaland a könyvből

Kísérőm egy fiatal magyar vizsla, Rebi. Az agyagos úton nagy szarvasnyomokat követ. Abban a reményben kapaszkodtunk fel a hegyre, hogy szarvasbőgésben is gyönyörködhetünk, de egy-egy rövid böffenésen kívül egyebet nem hallottunk. De, hogy a kedves olvasót vadászkaland nélkül ne hagyjuk, Lothar von Hoensbroech Szarvasbőgés Erdélyben című 1937-es naplófeljegyzéseiből idézünk:

Cifrabükk alatt Fotó: Jánosi Csaba

„A Nádastók vágásában egy fiatal nyolcast húsz lépésre megközelítettem, ami egy tehénnel feküdt és megjátszotta a szemtelent, miközben öreg módjára bőgött... Aztán alattunk jelentkezett egy jó, kereső hang. Bőgtem a bikának, gyors egymásutánban válaszolt, de egyre tovább vonult. Habár tudtam, hogy teljesen kilátástalan egy vonuló, kereső bika mögött haladni, megtettem neki a szívességet, már ezzel, amit kimondhatott : jó, ha a gróf úr követni tud!”

Átalvetőben hordták az aranyat

A Bányapataki borvíz melletti régi felhagyott bányalyuknál ebédeltünk. A nagy vastartalmú kalcium-hidrogénkarbonát-szulfát típusú, enyhén keserű borvízzel szerény ebédünket leöblítettük. Tele gyomorral már könnyebben ment az „aranyásás”. A 19. század derekán ebben a völgyben „arany és ezüst ércbányát nyitott Cs. Sz. Domokosi Postamester László János Úr több társával 1851-nek ősszén, s most is dolgoztatják idáig jó sikerrel” – írja Batzoni Benkő Károly Csík, Gyergyó és Kászon  leírások című munkájában.

Felhagyott kutatótáró a bányapatakban Fotó: Jánosi Csaba

Átalvetőben hordták az aranyat – tartja a néphit. Mivel az Aszó-pataki vagy Bartis sarki bányából az aranyat mind elhordták, ezért az üres átalvetőnket az erdőszéli legelőn finom, apró őszi csiperkegombával szedtük tele, s azzal a fehér arannyal indultunk haza.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS