A jégkorong összehozza az embereket

Van, aki játékosként, van, aki „csak” szülőként követi ezt a sportágat, viszont alighanem mindenki rajongója, legalábbis a Gyergyói Hoki Klub szurkolója. S olyan is van, aki több ezer kilométert tett meg azért, hogy a gyergyói hokicsapat tagja lehessen.

De mit is takar magában a jégkorong, mint sportág? Milyen lehet az, amikor valaki a hoki miatt több ezer kilométerre él az otthonától? És milyen egy csapat vezetőjeként figyelni a játékra? Többek között erről is beszélgettünk Góga Attilával, a Gyergyói Hoki Klub csapatvezetőjével, Sándor-Székely Ottóval és Sébastien Sylvestrevel, a GYHK játékosaival, illetve Sándor-Székely Katinkával, a magyarországi Kárpáti Farkasok edzőjével.

A kanadai származású Sébastien Sylvestre a Gyergyószentmiklóson töltött első évében még nem támasztott nagy elvárásokat a hoki klub felé. Mint mondta, korábban fogalma sem volt arról, hogy hol van Gyergyó, és milyen lesz itt. „Nagyon meglepődtem, amikor először jártam itt, egy kulturális sokként ért, más volt, mint amit valaha láttam”¹ – mesélte.

Sébastien szerint minden újonnan érkezettnek fontos az, hogy alkalmazkodjon, megtanulja a helyi tradíciókat.

Ennek érdekében a játék és a győzelem mellett arra is figyel, hogy minél több barátot és élményt szerezhessen Erdélyben.

„Most már elmondhatom, hogy az itteni közösség az, ami miatt négy év után visszajöttem. A csapat és a körülöttem levő emberek olyanok, mintha egy család lennénk, és Gyergyó a második otthonom lett.”² Sébastien azt is reméli, hogy jó hatással van a csapatra, ugyanakkor bízik benne, hogy a jégkorongozni vágyó fiataloknak is tud segíteni.

„A jégkorong a játékosok és az edzők számára is egy olyan szakmának számít, amiben folyamatosan tanulni kell, mert mindig van hova fejlődni” – hangsúlyozta Góga Attila, aki jelenleg a GYHK csapatának vezetői pozícióját tölti be. Az egykori jégkorongozó négy évvel ezelőtt, a Covid időszakában lett edző. A csapat akkori főedzője épp a vírussal küzdött, így el kellett izolálni őt két hétre. Attila akkor bordatörés miatt volt távol a jégtől, s valahol ennek köszönheti azt is, hogy végül elvállalta a vezetői szerepet. „Nem volt betervezett részemről a váltás, ezért volt nehezebb a folyamat. Nem volt elég időm felkészülni rá lelkileg” – emlékezett vissza a csapatvezető. Annak viszont örül, hogy a jégkorongozó múltja segíteni tudta őt abban, hogy edzői-énképe megfelelőképpen formálódjon.

Úgy gondolja, a legfontosabb, amit edzőként tehet, hogy megnyeri a játékosok bizalmát.

Ez a célja az edzői szakmának: menedzselni és segíteni a játkosoknak, sikereket elérni” – hangoztatta.

Góga Attila tizenkét éves ikerfiai apjuk nyomdokaiba lépve ütik a korongot a jégen. S bár nehéz az apa és az edző szerepek között lavíroznia, számára csak egy a lényeg: a gyerekei mindig boldogan menjenek haza a jégpályáról.

Itt rájöhetnek arra is, hogy a csapatjáték valódi lényege, hogy mindent közösen kell csinálni, csak együttműködve tudnak igazán előrehaladni.”

De mitől izgalmas egy nézőnek a korong mozgása, a jégkorongozók játéka? Vannak olyan fiatalok, akik a legtöbb apa-fia, vagy apa-lánya programot a stadionokban töltötték. Úgy nőttek fel, hogy látták és átérezték a támogatás valódi erejét.

Több visszajelzés is igazolja, hogy a Gyergyói Hoki Klubnak van az egyik legösszetartóbb szurkolótábora.

„Magyarországi klubvezetők is viccelődtek már vele, hogy akkor van a legnagyobb bevételük, amikor erdélyi csapatokkal játszanak” – emelte ki Attila. És azt mi is tapasztalhattuk már, hogy a gyergyói hokicsapat szurkolói frenetikus hangulatot tudnak teremteni a mérkőzéseken.

Sándor-Székely Ottó azért választotta gyerekkorában ezt a sportágat, mert a környéken kevés csapatsportból válogathatott. Ikertestvére, Sándor-Székely Katinka pedig Ottónak köszönheti, hogy karrierjét a jégkorong határozta meg.

– mondta Katinka, aki ma már a magyarországi Kárpáti Farkasok edzőjeként dolgozik. Az edzői szakmának van egy pedagógiai megközelítése is, s mivel Katinka gyerekekkel foglalkozik, fontosnak tartja, hogy pozitív élményt biztosítson számukra. Amíg játékosként volt a jégkorongozók között, elsősorban önmagára összpontosított, s bár a csapat érdekeit is figyelembe kellett vennie a döntései során, a pályájára fókuszált, edzőként viszont a teljes csapat érdekeit és fejlődését nézi – mesélte.

Ottó a Gyergyói Hoki Klub játékosa, karrierjét ebben a csapatban szeretné kiteljesíteni. Elmondása szerint, Katinkával már egyre kevesebb szót ejtenek a jégkorongról, viszont mindig számíthatnak egymás támogatására, s arra is volt példa, hogy egy csapatban játszottak.

Ikrek lévén sok hasonlóságot szeretnénk meglátni bennük, de talán az egyetlen valódi egyformaság a korcsolyatechnikájukban keresendő.

Persze a testvéri civakodás, versengés náluk sem került ki a családi repertoárból, ám mindketten büszkék arra, akit a testvérükben látnak, láthatnak.

S ahogy azt Sébastien Sylvestre is mondta, mindent, amit teszünk, szenvedéllyel tegyük!³ Legyünk büszkék magunkra, és dolgozzunk keményen az új évben!