A legnagyobb élmény, amikor a sár is csúszda

Egy gyerekfesztiválnak – de a Gézengúzoknak biztosan –, az a legnagyobb baja, hogy nem fér be mindenki. Nem azért, mert olyan drága lenne a belépő, hanem azért, mert a tér egyszerűen véges. Márpedig egy minden szempontból gyerekbarát helyszínt nem könnyű találni: a nyárádszentlászlói Pásztortűz Panzió egy bekerített terület, amelyben faházak vannak, de sátorozásra is alkalmas a tér, van hely benti tevékenységekre, de színpadot is fel lehet állítani rá.

A terület azonban véges, összesen 3,8 hektár a parkolóval, a tóval, a házakkal együtt, amelyre a szervezők maximum 1800 embert engedhetnek be.

Idén ebben az 1800-ban mi is benne voltunk, már másodjára, mert részt vettünk az első Gézengúzokon, most pedig a harmadikon. A három és fél éves leányzónk már jóval jobban élvezte a gyerekfesztivál tevékenységeit, mint annak idején másfél évesen. Nem csoda: a szervezők szerint a 4 és 10 év közötti korosztály az, amelyiknek igazából szól a tevékenységek nagy része.

Belépéskor karkötőt kap minden gyerek, ez nem csak arra szolgál, hogy igazolja, hogy belépőt fizetett, a gyerek karkötőjére ráírják a szülő telefonszámát is, így, ha elkallódna, bárki felhívhatja a szülőt, hogy szóljon neki. Amúgy a szervezők többször is hangsúlyozzák,

ez nem egy gyermekmegőrző, nem az a célja a fesztiválnak, hogy a gyereket ledobják a szülők itt, hogy aztán ők nyugodtan sörözhessenek egy fa árnyékában.

Sőt, az is cél, hogy a szülő ezen a hétvégén másként legyen együtt a gyerekével, mint az év többi napjain: társasjátékozzon a fűben, készítsen vele együtt valamit, rúgja a labdát, vezesse a golyót, tapogassa meg a kígyóbőrt – mindegy, csak ez a pár nap egy közös élmény legyen szülőnek, gyereknek egyaránt.

Ilyen közös élmény lehet a Gézengúzokon például a sátorozás is, amely amúgy nem mindennapos dolog egy gyerek életében. Van, akinek a fejében össze is kapcsolódik a fesztivál és a sátorozás, hiszen csak akkor aludtak sátorban, amikor fesztiválon voltak. A gyereknek pedig általában hatalmas élmény ez, nem jut eszébe közben az, hogy nem tud rendesen lezuhanyozni, hogy már napok óta nem mosott hajat, hogy a szomszéd sátrat miért rakták ilyen közel, s másnap sem panaszkodik a diszkuszára a gyerek, ha sátorban aludt. Ezzel inkább csak nekünk, felnőtteknek van bajunk.

A gyerek örül, hogy három napig nem a tömbházban van, hogy futkározhat a zöld fűben, hogy a barátaival lehet, hogy senki sem mondja, hogy csendesebben visítozzon, s hogy olyasmit csinálhat, amit amúgy nem. A gyerekfesztiválnak ugyanis ez a lényege, a gyerek biztosan nem fog unatkozni, s rajzfilmért, tabletért kunyizni, mert bőven akad egyéb tennivaló.

A leglátványosabbak a fűben elhelyezett úgynevezett népi gyermekjátékok,

fából és egyéb természetes anyagokból, hiszen régen nem volt műanyag. Ebből szám szerint 42 volt.

Olyan játékok ezek, amelyek fejlesztik a gyerek ügyességét, kreativitását, egyensúlyérzékét, logikáját, technikáját, hogy csak néhányat soroljak. De a gyerek nyilván nem a fejlődése érdekében játszik, hanem mert jó móka egy gumicsirkét úgy ütni, hogy az bemenjen a kosárba, jó kihívás egy hatalmas golyóvezető táblát úgy irányítani, hogy az a golyó odamenjen, ahová mi akarjuk, leverni a sárkány fejét, fából készült színes halakat halászni, gólyalábon járni, esetleg egy hordón ülve célbahúzni magad.

Ráadásul a gyereket nem csak a feladat teljesítése hajtja, hanem a jutalom is: a jól elvégzett feladatért gyerekfesztiválos pénznem, peták jár. Ezeket nem csak megszerezni, gyűjtögetni lehet, hanem elkölteni is.

A kézműves tevékenységek kipróbálása például csak petákért lehetséges, de a Milvus tevékenységei is petákba kerülnek, valamint a mezítlábas park kipróbálása is.

A legmenőbb petákköltő hely azonban a kosaras körhinta, ott mindig hosszú a sor, ráadásul egyszerre csak négyen hintázhatnak három percig, és csak a húsz kiló alatti gyerekek. Itt kénytelenek a gyerekek türelmet és sorbaállást tanulni, na meg a korlátaikat, ugyanis ha túl nagyok, már nem ülhetnek fel a körhintára, ezt pedig egy mérlegen ellenőrzik is a hintát működtető önkéntes szülők. Népszerű petákköltő hely még az elektromos autó is, azzal is gyorsan el lehet költeni a megszerzett fizetőeszközt, ha benevezünk egy körre, de a petákoknak nem is az a céljuk, hogy a gyerek zsebében üljenek, nem kell takarékoskodni vele, hanem költeni érdemes, hisz ez egy olyan pénznem, ami csak itt érvényes, otthon már semmit sem lehet vásárolni vele.

A háromnapos fesztivál első felében a naptej és a szalmakalap volt a gyerekek legnagyobb barátja, míg a második részében a gumicsizma és az esőkabát,

szombaton ugyanis megérkezett a beharangozott rossz idő. Hatalmas szél csavargatta a sátrakat, özönvízszerűen ömlött az eső, de mindezért kárpótolt a vihar utáni hangulat.

A felgyűlt pocsolyákban ugyanis gumicsizmás kis lábacskák kezdtek tapicskolni, ugrálni, a sáros domboldalról pedig kiderült, hogy az a legjobb csúszda. Igaz, erre a csúszdára már csak azok a gyerekek neveztek be, akik szüleinek tényleg kötélből voltak az idegei, vagy akik nem voltak elég figyelmesek arra, hogy éppen mit csinál a csemetéjük.

A vihar utáni kiderülés sajnos nem tartott sokáig, bár a gyerekkoncertet például meg lehetett tartani, aztán egész éjjel esett, így az esős vasárnapi programra csak a legkitartóbb gézengúzok maradtak. Azok azonban vígan doboltak, énekeltek, s sátrak alatt folytatták a fesztiválozást. Mert a Gézengúzok nem marad el rossz idő esetén sem. Reméljük, jövőre is fesztiválszabály lesz ez.