A tábor, amely visszaadja az életkedvet

Amikor a vidám, élénk, 14 éves Aczél Dórát daganatos betegséggel diagnosztizálták, kezelőorvosa javasolta szüleinek a magyarországi Bátor Tábort, amely krónikus betegséggel élő gyerekeknek létrehozott élményterápia. A tábor megváltoztatta Dóra életét.

– vallja a Fájdallam című könyvében. Dóra később évről évre visszatért a táborba barátnőjével, László Zsuzsával, önkéntesként. A tábor során szerzett tapasztalatokból és élményekből született meg az ötlet, hogy hasonló csodavilágot hozzanak létre a Romániában élő krónikus gyerekek számára is – meséli lapunknak a Yuppi Tábor lelkes önkéntese, Márton Edit. Az első szakemberek, akiket magával ragadott az élménytábor ötlete, dr. Felvinczi Kata diabetológus orvos, Gyűjtő Katalin szociális munkás, Jakab Emese kommunikáció szakos egyetemista és Bordás Szabolcs projektmenedzser voltak. A hatfős csapat lelkesedésének és elkötelezettségének eredményeként jött létre az első Yuppi Tábor 2011-ben, ami a Bátor Tábor mintájára, azóta is alkalmazza az élményterápia széleskörű skáláját.

A Yuppi Tábormozgalom Egyesület évente négy tábort szervez krónikus betegséggel együtt élő gyermekeknek, fiataloknak illetve azok családjainak. Jelenleg I-es típusú diabéteszes, juvenilis idiopathias arthritis-os (JIA) és onkológiai betegséggel élő, magyar és román anyanyelvű gyerekeket és fiatalokat fogadnak. A tízévesnél fiatalabb onkológiai betegségben élő gyerekek szüleikkel és testvéreikkel együtt is részt vehetnek a családos táborban. A Yuppi ugyanakkor az egyetlen olyan tábor Romániában, amely a terápiás rekreáció vagy más néven élményterápiás módszert alkalmazza.

„A terápiás rekreáció kiindulópontja, hogy számos jól felkészített önkéntes támogatásával és egy szakszerű egészségügyi csapat segítségével különös figyelmet fordít a táborozók lelki és testi biztonságára. S bár első benyomásra nehéz feladatnak tűnhetnek a programok a gyermekek számára, ezek valójában önfeledt szórakozást is jelentenek a komoly kihívás mellett” – osztja meg tapasztalatait Márton Edit. Az unitárius lelkésznek tanuló önkéntes elmondta,

az élményterápia sikere és lényege, hogy a táborozók olyan programokon vesznek részt, amelyek által nem a korlátaikkal szembesülnek ismét, hanem felfedezik saját lehetőségeiket, így növelve önbizalmukat, önértékelésüket.

A tábor segíti az egészségesek és betegek közötti kapcsolatépítést, illetve megalapozza a testi épséget jelentősen meghatározó lelki egészséget. A működtetők a táborok során azon dolgoznak, hogy a gyerekek minél pozitívabban élhessenek együtt betegségükkel, illetve, hogy az esemény ideje alatt ne gondoljanak nehézségeikre. Napközben kézműves foglalkozásokkal, színjátszással, zenével, fotózással, íjászattal, lovaglással, evezéssel, magas kötélpályamászással szélesítik képességeik határait, esténként kreatív, felszabadító, interaktív játékokkal és előadásokkal zárják a napot.

„A programok közben észrevétlenül toljuk ki mind a magunk, mind a gyerekek képességeinek határait, és arra eszmélünk rá, hogy nem félünk kipróbálni, megtanulni, hallgatni, érteni, érezni, segítséget kérni és adni” – fogalmazott Márton Edit. Elmondta, a gyerekek teljesen ingyenesen táborozhatnak, a szervezők pályázatok, magánszemélyek támogatása és jótékonysági támogatás útján teremtik elő évről évre az ellátáshoz szükséges anyagiakat. Azonban kötelező egy szigorú szabályt betartani:

a tábor ideje alatt nem szabad telefont használni.

A szülők azonban levélen keresztül tarthatják csemetéikkel a kapcsolatot, de a táborvezetők is mindenkit felhívnak a hét közepén, hogy gyermekük hogylétéről tájékoztassák a családtagokat. Ugyanakkor a családos táborba az onkológiás gyermekek a tavalyi évtől már szüleikkel és testvéreikkel együtt vehetnek részt.

A táborozókat azonban nem zárják el egy hétig az orvosi ellátástól, egészségügyi biztonságukra évről-évre lelkes, az eseményre ugyancsak önkéntesként érkező szakorvosok – diabetológus, onkológus, gyerekgyógyász –, egészségügyi asszisztensekből és dietetikusból álló egészségügyi csapat vigyáz, akik ugyanakkor a tábor teljes ideje alatt mellőzik a fehér köpeny viselését. Lelkes, segítőkész emberekből pedig nincs hiány: Márton Edit elmondta, nagyjából minden gyerekre jut egy önkéntes.

Tavaly a négy fordulóban 151 résztvevőt 162 önkéntes táboroztatott,

akiknek egyik csoportja, szakemberként a gyerekek egészségéről felel: felügyelik, hogy idejében vegyék be a gyógyszereiket, mérik a vércukorszintjüket, és mindig készenlétben állnak. A csoporttevékenységek és foglalkozások levezetéséért felelős önkéntesek igyekeznek felszabadítani a közérzetet és feledtetni a betegséget, a „pótszülőkként” tevékenykedő kísérő önkéntesek pedig elkísérik a kicsiket a programokra, a táborozók hozzájuk fordulhatnak gondjaikkal, kéréseikkel. S bár segítőkész érdeklődők szép számmal bővítették a tábor stábját, a szervezők szeretnének évről évre egyre több gyermeket táboroztatni, így az önkéntesek toborzása állandó, lankadatlan feladatukká vált.

„Sokan érdeklődnek e csodavilág iránt, hiszen aki legalább egyszer részt vett a Yuppi Táborban, csakis jó élménnyel gazdagodhatott.

Az érzés, hogy több száz beteg gyermek arcára mosolyt tudunk varázsolni, leírhatatlan.

Az önkéntesek szívük ügyének érzik megkönnyíteni, vidámabbá tenni a gyerekek életét, sokan vannak, akiket az önkéntességi hajlam, a nemes cél érdekében történő segítségnyújtás vezérel, viszont egyre több segítő kézre van szükségünk” – hívta fel a figyelmet Márton Edit.

Az önkéntes élete egyik legjobb döntésének tartja a Yuppihoz való csatlakozást, elmondása szerint olyan lelki töltetet kap a tábor ideje alatt, amelyből egész évben építkezhet. A cél nemes, bátor és határozott: kihívásokkal teli, de biztonságos környezetet nyújtani a krónikus beteg táborozóknak, ahol nem a betegségé, hanem a képességek határainak feszegetéséé, az önbizalom növeléséé, a könnyebb kapcsolatteremtésé a főszerep, ami könnyen megalapozhatja a fizikai állapot javulását is. A táborokban egy gyereknek háromszor van lehetősége részt venni, a táborozók általában vissza is térnek, amíg tehetik, később pedig önkéntesként kapcsolódnak be a tevékenységbe.

Betegségükből adódóan, különböző társadalmi csoportok is kiközösítik őket, úgy gondolják, hogy normarendszerükbe nem illenek bele, másként viselkednek velük” – fogalmazott Márton Edit. A Yuppi-önkéntes elmondta, a táborban teljes értékű emberként kezelik a gyerekeket, testi-lelki hibáikkal együtt fogadják el őket, és igyekeznek olyan környezetet teremteni számukra, ahol felszabadulhatnak és minden kényelmetlen érzet nélkül önmaguk lehetnek.