Ágyásnyi áldás a kiskertben: Kurkó Stefánia

Elsőre egy vörösbe, lilába hajló magas növény kelti fel a az érdeklődésemet, később azt is megtudom, hogy mustársaláta, és igencsak ízletes. De van a kertben lila hüvelyesborsó, lila- és sárga cékla, burgonyából több fajta is, koriander, bokorbrokkoli, paradicsomból is vagy tízféle, saláták, káposztafélék, pakcsoj, azaz kínai bordáskel, sárgadinnye. És itt többnyire csak az érdekesebb zöldségeket soroltam fel, de a Csíkszereda kertvárosában, Csíktaplocán megtalálható kiskertben minden megterem, mi szem szájnak ingere.

„Amíg még a legkisebb fiam is kicsi volt, tulajdonképpen rákészülődtem erre” – mutat körbe vendéglátóm, Kurkó Stefánia. Hogy mit is jelent ez esetben a rákészülés? Mint elmeséli, sokat böngészte az internetet, a szakirodalmat, kedvence egy brit szakíró, őt tartja a mentorának, és szeretne az ő nyomdokaiba lépni. „Ő kicsivel nagyobb területen termeszt zöldséget, én azon a szinten szeretnék megállni, amit ő elért. Most olyan hatvan százaléknál vagyok” – mondja Stefánia.

Korábban egydeszkányi széles magaságyásai voltak, most még magasabbak, azaz három darab, szélesebb deszka magasságúak. Az ágyások alja és oldala fóliával van kibélelve, erre jön a termőföld, és indulhat is a munka. „Mutattam a férjemnek fotót arról, hogy mit is szeretnék, arra kértem, rakja össze a deszkákat, hozzon bele földet. Természetesen támogatott és segített, bár nézte nagyon, hogy ebből mi lesz, mert errefelé azért még ritkaságszámba megy a magaságyás, bár egyre több kertben kezd megjelenni. Idén azt mondtam, mindent belevetek, hogy legyen minél profibb” – meséli. Arra időközben rájött, saját munkáját könnyíti meg, ha az ágyások közötti ösvényt szalmával födi be, hiszen amíg a zöldséges ágyásokban csak minimális gyom volt, addig a köztük lévő kis ösvény kigyomlálása rengeteg energiát és időt felvett.

A Stefánia által követett egyik legfontosabb szabály, hogy egyazon ágyásba nem ültet ugyanabba a családba tartozó zöldségeket, ő a vegyes kultúrák egymás mellé ültetésének elvét alkalmazza. De a párosításra is figyelni kell, hiszen nem minden növény szereti egymás társaságát, ugyanakkor az ágyásokba itt-ott virágokat is elszúr, ami nem csupán a szemnek szép, hanem a rovarokat is elriasztja. S azt már csak hab a tortán, hogy legtöbbnek ehető a virága. „A július és az augusztus a legszebb, a virágokban, a termésben lehet gyönyörködni.

így a növények mindamellett, hogy nem hagynak helyet a gyomnak, egymásnak árnyékot tartanak, nedvesen marad a talaj is. A paradicsom mellé jöhet például a saláta, a cékla, a zeller, de a paradicsom legkedveltebb társa a brokkoli. Sűrűn ültettem például a murkot is, a nagyobbakat folyamatosan szedem és fogyasztjuk. A virágok azért is hasznosak, mert idecsalogatják a méhecskéket” – magyarázza. Az nem is kérdés, hogy itt minden vegyszermentes, a tápanyagot állati eredetű trágyával biztosítja, hiszen a zöldség innen kerül ki a héttagú család asztalára.

A kertben növekvő zöldségek mintegy 85 százalékát Stefánia palántázta, igen korán kikerült minden a helyére, és legnagyobb megnyugvására a hideg tavasz nem tett kárt a munkájában.

„Imádom” – mondja tömören, amikor a miértről faggatom, hiszen ez sok munkával jár. De ugyanakkor meg is cáfol. A kertbe gyakran kijár – ismeri el –, de többnyire csak szemet gyönyörködtetni, dolgozni a növényekkel heti egy-két alkalommal kell csak. „Ha az öt gyermek mellett elfáradok, este hátrajövök, sétálok és feltöltődök. Mindezt édesanyámtól és anyai nagymamámtól tanultam. Érdekes, mert kislányként sokat hívtak, hogy segítsek nekik, én meg nem nagyon akartam, mondván, egész életemben ezt fogom csinálni. S valahogy így is hozta a sors, hogy ezt csinálom. Számomra ez egy hagyaték.

Őseink ezt már kitapasztalták, mi már nem kell kísérletezzünk, mi tálcán kaptuk ezt a nagy tudást. Engem feltölt, ha a veteményessel foglalkozok. Lehet, viccesnek tűnik, de idejövök és beszélgetek hozzájuk, megsimogatom őket, boldog vagyok. Amikor pedig beérik a termés, az nagyon jó érzés” – magyarázza lelkesen.

A kertben mintegy háromszáz négyzetméteren 45 darab magaságyás van kialakítva, mellettük pedig a fóliaházban már javában érik az uborka, hamarosan pedig a paprika és a paradicsom szezonja is elkezdődik. „Az egyik legboldogabb pillanat, amikor szüretelünk és elfogyasztjuk az itt termett zöldségeket. Kijönnek a gyerekek, innen csipegetnek, onnan csipegetnek, és jól is laknak” – jegyzi meg nevetve.

A salátától, spenóttól, borsótól, karalábétól hamarosan búcsúznak a kiskertben, majd ősszel újra visszatérnek, addig helyüket más növények veszik át. Virágok, napraforgó, fűszernövények, zöldségek, eper, málna-, áfonya-, ribizli-, szeder-, egres bokrok – termésük bőségesnek ígérkezik. Igaz, ezen a ponton nagyon nehéz megálljt parancsolni – mondja nevetve Stefánia, mikor leülünk a kertben a rusztikus asztal mellé egy pohár frissítő uborkás lére. Mindamellett, hogy a saját udvarukon termesztik meg a család számára a zöldséget – vallja –, fontos, hogy öt gyermekük megtanulja az önellátást, hiszen a tudás az, amit bármerre is mennek, magukkal vihetnek.

De ő sem akarja ráerőltetni a gyermekeire, hogy ne szegje kedvüket. Inkább maga mellé csalogatja őket, miközben gondozza az ágyásokat. Igazi kincs rejlik a ház mögötti kertben Bence, Ábel, Sára, Jankó és Luca számára. A zöld majd minden árnyalata fellelhető itt a színpompás virágoktól a terméstől roskadozó bokrokig.

„Nekem is sokat segített az a tudás, amit a szülőktől, nagyszülőktől tanultam, ellestem. Most értem meg, hogy mekkora nagy kincset adtak át. Vannak már barátnők, akiket ezzel megfertőztem, jönnek, kérdeznek, örvendünk a sikereknek. Én majdnem minden szabadidőmet itt töltöm, mert feltölt. Ha csak egy ágyás is van a kertben, az áldás. Elültetjük a paradicsomot, hagymát, petrezselymet, az ágyás szélére ültetünk citromfüvet, mentát. Ez már egy kincs. Én azért is vállaltam, hogy megmutatom a kertet, hogy hátha tudok hasznos ötletet adni másnak.