Ahol és ahogy a legfinomabb a pisztráng

D. Balázs Ildikó 2019. szeptember 11., 17:13 utolsó módosítás: 2019. szeptember 11., 17:23

Bár a brassói Erdészeti Egyetemen tanult ugyan a haltenyésztésről és halnevelésről, minden bizonnyal akkor még maga sem gondolta, hogy néhány év múlva pisztrángokkal fog foglalkozni. Kedves Zsolt udvarán ma hárommedencés tenyészet működik.

Piros pöttyös és szivárványos pisztrángok kelnek ki a medencékben Fotó: D. Balázs Ildikó

„A Szedloka-patakában mindig sok volt a hal, jöttek fel az Oltból. Emlékszem, bár nem szabadott, sokat halásztunk, mindenki halat evett. Állandóan ott játszadoztunk a patakban, a hallal ki voltunk békülve, mindig jelen volt valamilyen módon az életemben. Aztán mikor családot alapítottam, azt szerettük volna a feleségemmel, olyan dologba fogjunk, hogy bár egyikünk számára a kapun belül legyen biztosítva a megélhetés. S mivel a ház mellett folyik el a patak, adva volt a lehetőség, így született meg a pisztrángnevelés ötlete” – eleveníti fel a csíkszentdomokosi fiatalember, miközben a vidáman ficánkoló halakat figyeljük.

A csíkszentdomokosi udvaron a pisztrángnevelés nem tavakban, hanem medencékben zajlik egy külföldről behozott technológia alapján. Az udvaron három, deszkából készült medence van, amelynek szerkezete a hordókéhoz hasonlítható, csak nyilván terebélyesebb, és mindegyik medence ponyvával van kibélelve. A víz pedig a kert mellett elhaladó patakból van bevezetve. A két nagyobb, nyolcvan köbméteres medencében növekednek a halak. Az egyik a halivadékoknak ad otthont, a másik a már nagyobbacska halaknak, ebből havonta egy-két alkalommal kiválasztják a nagyobbakat, és ezek kerülnek egy következő, kisebb medencébe, majd innen a vevőhöz.

Az önkiszolgáló vidra

Hogy mitől lesz ízletes a hal húsa, az függ a táplálásuktól illetve a körülményektől, amelyben nevelik őket. Nagyon rövid idő alatt is fel lehet őket nevelni, ez azonban az ízükön is érződik – jegyzi meg Zsolt. Mint mondja, ők is sokat kísérleteztek, és végül egy, Dániából az országba behozott haleledel mellett döntöttek. „Lehet furcsán hangzik, de a halainkat egy kicsit éheztetjük, rá vannak kényszerülve arra, hogy a patakban élő kisebb állatokat, melyeket a víz napközben besodor, megegyék, hiszen etetés csak reggel van. Külön öröm a nyári estéken, mikor látjuk, hogy ugrándoznak a szúnyogok után, aztán május például a cserebogarak miatt számukra a bőség hónapja”.

Közelebb a halakhoz... Fotó: D. Balázs Ildikó

Ugyanakkor az is fontos, hogy nem hagyják a medencéket iszaposodni, heti rendszerességgel takarítják. Hogy mekkora jelenleg a halállomány, azt még maguk sem tudják.

„Kilót is csak saccolunk, darabot nem tudnék mondani, mert van vidránk, ami gyakran – nem kívánt módon – beavatkozik.

Okos, ravasz állat, a kutyák eszén is túljár. Hogy mennyi halat visz el, azt nem tudjuk. Mi a szezont húsvéttól húsvétig számoljuk, akkor vesszük az ivadékot, s akkor látjuk azt is, hogy mennyi maradt meg” – magyarázza a fiatalember.

A két nagyobb, nyolcvan köbméteres medencében növekednek a halak Fotó: D. Balázs Ildikó

A szezon elején ötven kilogramm ivadékot vásárolnak – ha ez nem mond semmit, akkor képzeljék el, hogy egy kiló ivadék kétszázhúsz darabot jelent. Ennek a fele „halálra van ítélve” – jegyzi meg Zsolt, hiszen nem élik túl a különböző betegségeket és környezeti hatásokat. De nem csak ezek jelentenek veszélyt, veszélyforrások lehetnek a patak melletti háztartások, ahonnan olyan dolog kerülhet be a vízbe, amit ha nem vesznek időben észre, végzetes lehet a halak számára.

„Megtörtént, hogy valaki meszelt, azt is tudtam, hogy fehérre, mert látszott a víz színén. Ez is belekerült a patakba, a mész ráragadt a kopoltyúkra, és pont a legmelegebb időszak volt. Akkor nagy volt a baj.

Az ilyen felelőtlen emberek tettei végett nagy a kockázat. Sajnos nem mindenki érti meg, hogy a patak egy érték, s arra vigyáznunk kell”

– magyarázza Zsolt.

Puliszkalisztbe forgatva a legfinomabb

Kétfajta hal létezik a domokosi udvaron, a piros pettyes és a szivárványos pisztráng. Azt mondja Zsolt, a piros pettyes pisztráng húsa omlósabb, csontozata keményebb, ezt kitűnően lehet füstölni. A szivárványos pisztráng húsa keményebb, ez a halfajta ellenállóbb a betegségekre. A kétgyermekes családban gyakran kerül hal az asztalra, „kikövetelik a lányok” – mondja nevetve a családfő. „A puliszkalisztbe jó bőven teszek édes pirospaprikát, sót és borsot, ebbe beleforgatom a megtisztított halat. A belsejébe foghagymát rakok, és ezzel a fűszeres puliszkaliszttel megtömöm, majd alufóliába csomagolom, és a szabadban a tűz fölött, rácson húsz percen keresztül forgatom. Mi így szeretjük a legjobban” – avat be.

Ni de szép példány – mutatja Kedves Zsolt Fotó: D. Balázs Ildikó

Azt mondja, az elmúlt évekből a tavalyi évet könyvelik el sikeresnek. Üröm az örömben, hogy időközben megszűnt a megye egyetlen húsbevizsgáló laboratóriuma, így ő elég gyakran kell e célból más megyébe utazzon, amivel időt is veszít, és jóval költségesebb.

„Most már kialakult egy visszajáró kliensi kör, s mi is megszerettük annyira, hogy már nem is tudnánk abbahagyni.

Volt, amikor annyira belekeseredtünk, hogy azt fontolgattuk, feladjuk. Megtörtént, hogy beütött egy betegség, s elvitte az egész éves fiatal generációnkat. Na az nagy csapás volt. De akkor is felálltunk, s tovább mentünk.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat