Akiben a népművész és a bohém lélek keveredik: Boér Krisztina

A kétéves Anna délutáni álmát alussza, most van idő a beszélgetésre. Krisztina kezébe veszi stílusos, korondi mintás, saját festésű bögréjét, és virtuálisan gyergyóremetei otthonába invitál, hogy betekintsek a színfalak mögé.

Boér Krisztina és férje Székelyudvarhelyről költözött közel két évvel ezelőtt a Gyergyói-medencébe, miután hosszas tanakodás után, végül felújították az örökségként kapott régi házat. Itt festette meg első bútordarabját, de az alkotás iránti érdeklődése jóval korábbra nyúlik vissza.

„Évekkel ezelőtt Korondon kerámiával foglalkoztam, a szenvedély a festés iránt tulajdonképpen ott indult el. Aztán Székelyudvarhelyre költöztem, teljesen más világba kerültem.

– meséli, miként is köszöntött be öt évvel ezelőtt életébe az üvegfestés. Rengeteg próbálkozással, kudarccal járt, amíg útjára indította a munkáit bemutató Üvegváros nevű oldalt, ám ennek a szenvedélynek a végére, ha csak egy időre is, várandósága tett pontot. „Mivel oldószer-alapúak voltak a festékek, nem volt ajánlatos terhesség alatt használni ezeket. Így ez abbamaradt. Letettem az ecsetet, nem festettem egy ideig. A házfelújítás alatt kaptunk a családtól egy natúr fásládát és az megmozgatta a fantáziámat. Kutakodni kezdtem, ekkor jött szembe velem a bútorfestés, s minél többet olvastam erről, minél jobban elmerültem benne, annál jobban beleszerettem és azt már akkor tudtam, hogy én ezt nagyon akarom csinálni. Hét hónapos terhes lehettem, amikor a karantén időszak alatt még az utcára sem mehettünk, s szembe jött velem a magyarországi Hagyományok Háza által meghirdetett Most van időm alkotni című pályázat. Ott volt a fásláda, ott volt a pályázat, időm is volt, és alkotni kezdtem. Egy hónapig festettem a fásládát és legnagyobb meglepetésemre 158 alkotás közül az enyém lett az egyik különdíjas. Ez nekem hatalmas erőt, önbizalmat adott.”

Kislánya megszületése után Krisztina gondolt egyet, s nem az üveghez, de nem is a fabútorhoz nyúlt, hanem a kerámia bögrékhez és a színes festékekhez. Ezen pedig megelevenednek a magyar népmesék mindannyiunk által ismert alakjai, de szembeköszönnek a korondi kerámiafestés motívumai, sőt van amelyik egyszerűen csak modern.

– magyarázza meggyőződéssel.

Mindamellett, hogy színes, életvidám bögréket készít, az volt a célja már kezdetektől, hogy a rájuk festett minta időtálló legyen, alkalmasak legyenek a mindennapi használatra. Most éppen – meséli – őszi hangulatú bögréket fest akvarell típusú technikával. „Nagyon tetszik nekem ez a technika, de ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy papírra rajzolnak és azt nyomtatják a bögrére. Én ezt nem szeretném, én azt szeretném, hogy kézzel készítsek minden apró mozzanatot, minden egyes darabot kézzel fessek meg. Ha kell százszor is kézbe veszem azt a bögrét, a mintát nem egy alkalommal készítem el, és mindig én festem. Csöppet sem könnyű, mert egyes rétegeknél meg kell várni, hogy száradjon meg az adott szín, mert ha nem, összemosódik. Amikor kontúrban festek, nem kell várnom a száradást, mert a kontúr megvédi az összemosódástól a festékeket” – részletezi Krisztina.

Közben kortyolgatja kávéját, én meg arra kérem, meséljen a kezében lévő mintás bögréről. Azon nem is lepődök meg, hogy a kedvence, s azon sem, hogy saját készítésű. Mint megjegyzi, a korondi minták nagyon közel állnak a szívéhez.

„Ezen a bögrén minden olyan motívum rajta van, aminek rajta kell lennie. Középen van a szívből kinövő életfa, fölül ott van a nőt jelképező tulipán, szélén látható a virágbimbó, ami a kislányt jelképezi, de ott van a csodaszarvas, a nap, a hold és a csillagok. A bögrén látható a korondi madár amint visszanéz, azt mondják, ez azt jelképezi, hogy a madár, és általa mi is, visszatekintünk kicsit a múltba, amikor kicsit jobb volt a magyaroknak. Én nagyon szeretem ezeket a korondi motívumokat, a jelentésüket. Szerintem nagyon fontos, hogy ha dolgozunk egy motívummal ismerjük is a jelentését. A népművészet közel áll a lelkemhez” – magyarázza.

Mosolyogva mondja,

a modernebb mintázatú bögrék mintavilága kicsit gyökértelen, de szépek, kedvesek, mindenki megtalálja magát benne.

Ugyanakkor azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy vannak olyan minták, amit nem hajlandó elvállalni. „Nem gőgből, hanem mert próbálom tudatosan felépíteni, hogy az én nevem alatt olyan dolgok készüljenek el, amire igazán büszke vagyok”.

Nagyot nevet, amikor karácsonyimádatáról mesél. Ő bizony már nem csak lélekben készülődik az ünnepre, hanem tettekben is, ugyanis minden kelléket beszerzett, hogy mihamarabb hozzálásson az alkotáshoz. Fából készült karácsonyfadíszek, ünnepekre hangolt bögrék és üvegfestmények, valamint szintén üvegből készült hangulatlámpák festése kerül be a kínálatba.

Egyébként a névválasztás is egy kedvenc motívumához köthető – jegyzi meg. Minden termékén szerepel ugyanis a virág, innen jött a Bokréta elnevezés, s az csak idővel tudatosult benne, hogy ebben már a saját neve is fellelhető. Ez is őt, az ő világát tükrözi – ismeri el –, s neki ez igen fontos.