Átadná a tudását, ha lenne kinek: Fikó Neli

Kosárterítőket pakol ki komótosan egymás mellé az asztalra, de előkerül egy női vászoning is. Ez keresztszemes, amaz fonákján varrott, hagyományos gyimesi mintákkal – mutatja büszkén, miközben a csipkékre is felhívja a figyelmünket. Saját keze munkája.

„Gyerekkoromban az iskolában a kézimunkaórán tanultam meg varrni. Édesanyám is értett mindenhez, szépen kézimunkázott, de nem tudott tanítani. A Jóisten olyan felfogóképességet adott nekem, hogy ahogy elmondták, azt én hamar meg is jegyeztem” – magyarázza az 59 éves gyimesi asszony.

Az első inget 1996-ban saját használatra varrta – emlékszik vissza – keresztszemes hímzéssel, azóta már szám szerint az ötvenet közelíti az általa kiszabott, megvarrt és hímzett női ingek száma.

„Az előbb hívtak valahonnan Gyimesből, hogy két férfiing s gatya is kellene karácsonyra. Ha lesz vászon, szívesen megcsinálom. Mert ahogy az egykori asszony mondta, szőni fonni nem tudok, de táncolni jól tudok. Na valahogy én is így vagyok a szövéssel s a fonással is, azokat nem erősen szeretem, inkább a hímzést választom” – jegyzi meg nevetve.

Az lenne az igazi – fűzi hozzá –, ha régi vászonból tudna dolgozni. Idős asszonyoknál még nagy ritkán lehet ilyent találni, csak meg kell fehéríteni, hiszen látszik rajtuk az idő múlása. Az első férfigatyát évekkel ezelőtt a fia kicsengetésére készítette. „Volt egy kicsi anyagom, édesanyám ideadta az édesapám gatyáját, s addig nézegettem, amikor elbontottam, hogy meg tudtam csinálni a kettőből egyet” – emlékezik vissza. Mint megjegyzi, férfigatyákat nyárra vászonból, télire posztóból varr. Bérmálkozásra, elsőáldozásra kérnek tőle elsősorban csángós inget, gatyát, aztán ha ideje engedi, következhet a kosárterítők hímzése, hisz minden háznál kell legyen díszes vászonterítő, ami az ételszentelésre vagy kosarasbálra jóféle házi falatokkal megrakott kosarakra kerül. Falvédőket már nem kérnek – jegyzi meg –, azokat mindenki leszedte már a falról.

Büszkén vesz kezébe egy saját készítésű, csipkés női inget, mutatja annak az úját, magyarázza, hogyan kell megráncolni, megszedni s hímezni. Van rajta keresztszemes s fonáján varrott minta, és hófehér csipke. Egy ilyen ing elkészítése legtöbb másfél hónapos munka.

– magyarázza.

Ez a személyes kedvence is, azt mondja, arra nagyon rááll a keze, de a keresztszemessel is jó barátságban van. De azt varr – mondja határozottan –, amit kérnek, ám a legfontosabb az lenne, hogy azt a tudást, amit ő az évek hosszú során elraktározott a szívébe és a fejébe, átadja másoknak is. Egyelőre nem igazán van akinek, bár mosolyogva teszi hozzá, vannak a faluban három-négy gyermekes asszonykák, aki már többször jelezték, szívesen felkeresnék, hogy tanuljanak tőle, ő pedig szívesen meg is tanítaná legalább az alapműveletekre őket. „Nem egyszerű, sokat kell dolgozni vele, de nagyon szép. Nekem a kézimunkázás kikapcsolódás” – néz derűsen a szemembe.

A különböző darabokat díszítő csipkéket is ő horgolja, mindegyik különleges, szépen kidolgozott. Nem nehéz – jegyzi meg nevetve – annak, aki tudja.

– mondja határozottan.

S nem csak új darabokat varr, hanem szívesen felújít, például gallért cserél az ingen, régi nadrágokat bővít. Kimondottan büszke arra is, hogy a Gyimesvölgye Férfikórus legtöbb tagjának vagy ő varrta, vagy ő újította fel a csángós inget.

„Akinek volt, annak alakítottam, akinek nem nem volt, annak varrtam. Egyiküknek egy nagyon szép ing készült, a nagytatája vőlegényingét alakítottam át. Gyönyörűszép lett. Nagyon büszke vagyok ezekre a csángós ingekre, elmegyek a templomba, s örömmel látom, hogy felveszik a fiatalok, megismerem, hogy melyik az én munkám. Ez nagy öröm.”

Azt azért bosszankodva még megjegyzi, hogy nem mindenki tudja, hogyan kell hordani a csángós inget, rááll arra is a szeme, bizony észreveszi, amikor a kieresztett, félhosszú ing nem ott van ráncba szedve, ahol kellene.

Pakolgatja a terítőket, szeretettel végigsimít a csipkés ingen, s cinkos mosollyal a szája sarkában jegyzi meg, ahova lehet, ő bizony belecsempészi a piros-fehér-zöld színeket is, s mutatja is az ing nyakán lévő háromszínű vékony zsinórt.