HIRDETÉS
Hidegkuti Nándor, becenevén „az Öreg” (de tizenéves korában Gaceknek is hívták, ami annyit tett a korabeli pesti szlengben, mint a „girnyó”) az egyetemes futballra is hatással volt, hiszen ő volt az egyik úttörője a ma is használt visszavont középcsatár játékának.
Az 1922. március 3-án Hidegkuthy vezetéknévvel született Nándor szülei igen tehetős emberek voltak Óbudán,
apjának vitézi címe volt, anyja pedig egy gyárnak volt a vezetője
– csak a negyvenes évek végén csinált a rendszer az akkori korszellemnek megfelelően „munkásfiút” belőle. Nándor ekkor már beverekedte magát a válogatottba is, több poszton megfordult klubcsapatában, az MTK-ban. Érdekesség, hogy a válogatottban nagyon furcsán debütált: a Románia elleni, 1945. szeptember 30-ai meccsre nézőként ment ki az Üllői útra, már a lelátón ült, amikor szóltak neki, hogy Szusza Ferenc sérült és öltöznie kell…
Ha már a pályán volt, rúgott két gólt, felesége csak akkor hitte el, hogy játszott a 7–2-re megnyert meccsen, amikor elolvasta a másnapi újságot.
A következő években többé-kevésbé ott volt a válogatott környékén, 1947-től az MTK-ban alapemberré nőtte ki magát, és onnan is vonult vissza 1958-ban, 35 évesen.
Addig viszont nagyon sok minden történt vele, hiszen klubjával három bajnoki címet nyert, a válogatottal pedig olimpiai bajnok, Európa Kupa-győztes és vb-ezüstérmes lett. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
