HIRDETÉS

 

Az erdőfülei vasművesség nyomában

Jánosi Csaba 2018. szeptember 13., 17:35

A kora őszi meleg napsütés az egykori fülei vashámor melegét idézi. A Kormos-patak felett lebegő reggeli pára a nyár búcsú fátylaként úszik tova, helyet adva az ősznek. Ott járunk, ahol Gábor Áron a Bodvajon készült ágyúihoz a golyókat öntette.

HIRDETÉS

A régi korok természetben élő embere gyakran hangoztatta: az erdőnek füle van, a mezőnek szeme. Talán az erdővidéki Erdőfüle név eredete is ehhez a bölcs mondáshoz köthető. Mert nagy kiterjedésű erdők közé szorult Kormos-patak alsó folyása mentén települt. Ha nincs ez az „ünnepelt” száz év, akkor vonaton utazhattunk volna Csíkszentkirályról a Kormos-völgyén Fülére. De mivel más széljárás van, ezért nagy kerülővel, a Hatodon keltünk át Erdővidékre és Fülére.

„Fejfa” és „kopjafa”

A falujárás során először Erdőfüle dombon álló jellegzetes gombfáiról ismert református temetőjét kerestük fel. Először 1984 nyárán fotóztam le Füle kopjafás temetőjét. Azóta sokat változott a temető képe, rendezettebb lett, de veszített varázsából. A régi gombfákból kevés maradt. Az újabbak már nem követik a régi formákat. A helyi kőből faragott 18-19. századi, ember alakú síremlékek mellett divatba jöttek a „modern” gránit síremlékek.

Sokat változott a temető képe, rendezettebb lett, de veszített varázsából Fotó: Jánosi Csaba

A Erdőfüle zuzmóval borított gombfáit csodálva felötlik dr. Kós Károly néprajztudós A székely sírfák kérdéséhez című tanulmányának végkövetkeztetése, hogy a „fejfa” és a „kopjafa” külön jelentésre utal.

„A fejfa tehát a kopjától független s egyben az általánosan használt legfőbb sírjel.”

Ahogy a szerző írja, a kopjafa újabb keletű iparművészeti szó, amit a vidéki értelmiségiek és hivatásos népművészek alkalmaznak. A zászlós kopját „külön rúdjánál fogva tűzik, kötözik vagy szegezik a fejfa mögé.”

Itt még csak érc a vas Fotó: Jánosi Csaba

Ha már a kopját, kopjafát emlegettük, akkor azt is jó tisztáznunk Szűcs Szepsy Levente Magyarok nyilaitól... című írásának segítségével, hogy a régi krónikák feljegyzése szerint nem a magyarok nyilaival riogattak, hanem: „A magyarok kopjáitól ments meg minket. Ab Ungarorum nos defendas iaculis(...) Hogy a jaculis (kopja) hogyan lett saggitis? (nyilak)” Az olaszországi Modena város egyházmegyéje kódexének utolsó lapjára 920 körül a következő könyörgést jegyezték fel: „Igazságos Isten! Krisztus szolgálója/Szent Geminianus!Térden csúszva,/ Ájtatosan könyörögj érettünk./ A korbácsot, amelyet megérdemlünk mi,/ Az Ég királya kegyéből most elkerüljük./ Miként segítettél Attila idejében,/ Hogy a kapukat nem nyitád meg./ Most kérünk téged, bár leghitványabb,/ Szegény szolgáid vagyunk./ Védj meg minket a magyarok kopjáitól./Legmagasabb pártfogónk! Könyörgünk,/ Hogy irgalomért esedezz az Úrhoz!”.

A magyarok nyílaitól ments meg szent Gennarió minket mondatot a szerző szerint először Kossuth Lajos írta le 1858-ban, Londonban. Ha Kossuth Lajos nevét emlegetjük, akkor a magyar szabadságharc jut eszünkbe. A magyar szabadságharc dicső lapjaira Erdőfüle neve is fel van írva.

A fülei vasgyár

A település északi peremén állott az a vashámor, ahol Gábor Áron a Bodvajon készült ágyúihoz a golyókat öntette. 1864-ben még így emlegetik: „a fülei vasbánya, melyet a bécs-brassai társulat bír, igen szép mesterséges olvasztó-veretető-görbítő-öntő érc- és vasesztergával” rendelkezik. A hámorból csak a gépház kétszintes épülete maradt fenn, amely sokáig lakóházként szolgált. A romos állapotban álló műemléképület is megérdemelné a felújítást, belső tereibe el lehetne helyezni az egykori hámorba készült üstöt, lábast, ekevasat, ágyúgolyót. Erdővidék is megérdemelne egy hámor múzeumot. Itt Fülén, Erdőfülén. Ha füle van csak meghallja...

Az erdőfülei hámor. Megérdemelné a felújítást Fotó: Jánosi Csaba

A fülei vasgyárnak több tulajdonosa, igazgatója is volt. Ezek közül kiemeljük Herbich Ferenc geológust, aki 1854–1859 között mint bányanagy igazgatta a szentkeresztbányai és a fülei hámort. Az ő nevéhez fűződik A Székelyföld földtani és őslénytani leírása című, 1878-ban Budapesten megjelent tanulmánya. Azóta se jelent meg hasonló könyv. H

erbich tudására nagy szükség volt, hogy a vasgyár működéséhez szükséges ércet, szenet feltárják, kitermeljék.

A hámort kiszolgáló egykori bányák bezártak. Csak a helynevek őrzik, mint a Vasásás. No, még a Kormos-patak hordalékéban is találtunk vasércet, egy legömbölyített barnás limonit darabot, amely valahol a Dél-Hargita nyugati lejtőén feltörő egykori meleg- és borvízforrások környékén halmozódott fel.

A Boda család kúriája Fotó: Jánosi Csaba

A falu központjában egykor a vashámort bíró Boda család nemrég felújított műemlék udvarházát járjuk körbe. A magas, dupla tetős, oromfalas „népi reneszánsz” stílusban épült, fehérre meszelt udvarház uralja a települést, s a tájat.

Mielőtt hazaindulunk, a Kormos-patak vizében megitatjuk lovainkat, s Barót városáig meg se állunk, ahol Darvas Ferencet keressük. A tusnádfürdői származású, közgazdász végzettségű egykori bentlakótársam – ígéretét betartva – a tusnádi borvízmúzeumot megajándékozta az édesapja által megőrzött, 19. században készült ovális viasznyomó pecséttel, amelyen a következő felírat olvasható: A Csíktusnádi Fürdő Birtokossainak Szövetkezete.

Itatás a Kormos-patakban Fotó: Jánosi Csaba

Kávézás közben tudtuk meg, hogy lakásuk, a Bodos-ház őrzi felesége, Ani édesapjának, Bodos Dániel festőművésznek a hagyatékát, festményeit, fametszeteit, szobrait, mozaikjait. Ha Nagy Imre Csík festője, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Bodos Dániel Erdővidéknek a festője volt, aki Banner Zoltán szerint „a látottakat a látomások szférájában jelenítette meg.” Színgazdag képei hazáig kísérnek.

Sokáig lakóházként szolgált a gépház kétszintes épülete Fotó: Jánosi Csaba
Fotó: Jánosi Csaba
Fotó: Jánosi Csaba
Fotó: Jánosi Csaba
Gömbfák Erdőfüle temetőjében Fotó: Jánosi Csaba
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS