Boróka és egy „csokornyi” kutya. Miért vállal állatsétáltatást egy fiatal lány?

„Bogi, hagyd, Bogi, hagyd. Fürtös, halkabban” – hallom Borókát, miközben telefonon próbálok kapcsolatba lépni vele, hogy megbeszéljük a találkozó helyszínét. Rövid egyeztetés következik, majd egyszer csak fel is tűnik egy lány, körülötte pedig pórázon szalad négy eb. „Egy nagytestű kutyával találkoztunk, s Bogit kellett minél hamarabb összeszedjem. Fürtös pedig mindig ugat, azt hiszem, az lenne a furcsa, ha nem ugatna” – ad magyarázatot Boróka a korábban hallottakra. Egy kisebb, félreeső parkba vesszük az irányt, nem nagyon sétáltatja a kutyákat Csíkszereda központi parkjában, amióta valaki mérget szórt szét ott.

„Vannak olyan kutyák, akik minden nap jönnek velem, de vannak olyanok is, akik akkor csatlakoznak hozzánk, ha a gazdi elfoglalt aznap. A kutyának is jó, megtanul alkalmazkodni és szocializálódik. Ha összeszoktam már velük, el is engedem őket, csak először a bizalmukba kell férkőznöm, hogy hallgassanak rám” – magyarázza, miközben bemutatja négylábú társait. Cuki egy kis bichon, Bogi egy drótszőrű tacskó, Fürtös puli, Jacky Jack Russel terrier.

Egyik szeleburdi, másik ragaszkodó, harmadik játékos. Időnként csatlakozik hozzájuk Bodza, ő is egy terrier és Manci, egy keverék kutyus. „Bogit másfél éve sétáltatom. Fürtös a saját kutyám, ő hasonlít a legjobban rám. Jacky két hónapja csatlakozott a csapathoz. Épen ma fogok találkozni egy újabb kutya tulajdonosával, aki szeretne megismerni személyesen, mielőtt rám bízza a kutyáját”.

Hogy miért vállalkozik kutyasétáltatásra egy fiatal lány? A válasz roppant egyszerű: mert nagyon szereti a kutyákat, s még szabadideje is van, amit hasznosan próbál eltölteni.

Boróka magántanuló, így aztán a napi négy óra tanulást a déli órákban két óra kutyasétáltatás szakítja meg. Ez alatt ő is a szabad levegőn van – magyarázza –, és a saját kutyáját is kiviszi a négy fal közül. „Nagyon szeretem a kutyákat. Ötödikes koromban nagyon vágytam egyre, de mivel tömbházban lakunk, édesanyám nem nagyon akarta. Két év alatt csak sikerült őt meggyőznöm, hetedik osztályos voltam, amikor kaptam Fürtöst. Arra gondoltam, hogy ha már őt sétáltatom, más kutyákat is magammal vihetnék. Mindenki jól jár. Így aztán minden hétköznap két óra a kutyáké” – neveti el magát. Rendszerint hamar összebarátkozik a négylábú házi kedvencekkel. Egyenként gyűjti össze a sétára váró ebeket, van, akinek a gazdája olyannyira megbízik Borókában, hogy a kiskutya mellé lakáskulcsot is kapott. Aztán irány a park, ahol kedvükre szaladgálhatnak, játszhatnak.

„Mielőtt a pórázról elengedem, össze kell szokjak velük, de rendszerint két alkalom alatt már megszületik a kölcsönös bizalom. Ha a közelünkben nagyobb testű kutyák vannak, akkor inkább pórázzal engedem el, hogy tudjam megfogni őket. Volt már példa arra, hogy valamelyik elszaladt, vagy nagyobb kutyával összeszólalkozott, de semmi baj nem történt. Sokan rám csodálkoznak, amikor négy-öt kutyával látnak sétálni, főleg a gyerekeknek tetszik. Persze télen, a nagy hidegben már nem annyira kellemes, kell egy jó adag elszántság, hogy kimenjek, de a kutyákért szívesen teszem, hiszen számítanak rám” – jegyzi meg. Azt mondja, a kutyák érzik, hogy szereti őket, figyel rájuk, így hallgatnak rá.

Na meg persze az sem árt már az első pillanatokban leszögezni, hogy ki a főnök.

„Én vagyok a főnök – mondja határozottan Boróka –, és meg kell tanulják, hogy arra megyünk, amerre én akarom, én vezetek, és nem mindegyik húz összevissza.” Na meg persze az sem árt, ha van – és mindig van – a zsebében jutalomfalat.

Beszélgetünk, miközben szaladgálnak körülöttünk a kutyák, mindenki szem előtt van, csak Fürtös áll gazdája mellett, nehezen tenne nélküle akár egy lépést is. Észre sem vesszük, hogy eltelik a két óra. Van, aki első hívásra érkezik, és póráz kerül rá, van, akit kérni kell, végül csak beadja a derekát. Póráz kerül a négy ebre, Boróka hazaviszi mindegyiküket, és siet haza, hiszen otthon folytatódik a tanulás.