Egy hely, ahol mindig nyár van

„Ez egy in vitro mikroszaporító laboratórium, az itt zajló munkafolyamat nem függ attól, hogy kint fagy van, vagy esik az eső, netán jön a tél, az ősz, esetleg nagy a kánikula. Évszaktól és éghajlattól függetlenül tudunk dolgozni, itt mindig nyár van” – mutat körbe Balázs Márta biotechnológus mérnök, akit arra kértünk, mutassa be, mi is történik a csíkmadarasi Garden Proiect in vitro laboratóriumába.

A mikroszaporítás egy vegetatív szaporítási forma, amit a növényi részek továbbosztásával érünk el, és ezáltal folyamatosan több növényt tudunk előállítani kontrollált körülmények között” – magyarázza a szakember.

Négy szakaszból áll a mikroszaporítás – szögezi le Márta. Az első az előkészítési szakasz, amikor az úgynevezett anyanövény megérkezik a laborba, következik a sokszorosító, majd a gyökeresítő szakasza, ez utóbbi azért bír nagy fontossággal, mert szükségszerű, hogy gyökere legyen annak a növénynek, ami majd innen kimegy. A legutolsó pedig az akklimatizálási szakasz, ekkor már a kész növénnyel dolgoznak. Közben elindulunk, hogy magunk is lássuk a különböző szakaszokat, az azok keretében zajló munkafolyamatot.

Az öltözőből az előkészítő teremben találjuk magunkat, itt Márta egyik munkatársa mér, kavargat, precízen végzi a feladatát. Itt található – tudjuk meg – a táptalajfőző egység.

A mikroszaporított növények ugyanis nem földbe kerülnek, hanem szükségük van egy mesterséges tápközegre, ami különböző makró- és mikró elemek, vitaminok és ásványi anyagok összességéből áll. Ez esetükben egy átlátszó, zselés anyag.

„Minden növénynek külön táptalajreceptúrája van, amit szépen leírogatunk, hogy legközelebb is tudjuk, hogy melyik növénynek milyen táptalajt szeretnénk főzni. Megvan a recept, kimérjük a hozzávalókat, összetöltjük, lesterilezzük magát a táptalajt, ez kerül a kis dobozokba, és következhetnek a növények, amelyeket majd rájuk osztunk” – magyarázza.

Egy méretes, amolyan befőzőautomata jellegű eszközön akad meg a tekintetem. „Ez az autoklávunk, aminek tulajdonképpen az a funkciója, mint odahaza a sütőnknek, amelyben üvegeket akarunk sterilizálni. Az a különbség, hogy ebben vízgőzzel történik a sterilizálás. Ha egy üveget szeretnénk sterilizálni, akkor azt lefödve tesszük be, mert amikor kiemeljük, a levegőből bármilyen mikroorganizmus megtapadhat benne” – magyarázza a szakember.

Tény, hogy jóval rövidebb a laborban ez a szaporítási időszak, de minden növény esetében ez a folyamat különbözik. Megérkezik hozzánk az anyanövény, belőle lesznek a kicsinyek. Igazából az ő genetikai információjukat viszik tovább az új leosztott növényeknek. Itt nem történik genetikai módosítás” – hangsúlyozza Márta.

S hogy miből is áll a tulajdonképpeni munka? A laborba érkező anyanövénynek azokat a specifikus részeit választják ki (levél, rügy, hajtás, gyökér), amelyet lehet mikroszaporítani, és amint egy „hosszas, töredelmes kutatást, szakirodalmazást” követően a táptalajkoncepció is összeáll, beviszik a növényt egy steril kultúrába. Ez a folyamat már egy következő szobában zajlik, itt kerül sor a passzálásra. Azaz amikor már a növény kinőtte a számára biztosított steril teret, hasznosította a kis edényben számára elkülönített zselés speciális táptalajból a tápanyagokat, akkor készen áll arra, hogy tovább osztódjon.

A tulajdonképpeni munka a lamináris fülkékben történik steril levegőben. Itt lesz a kettőből négy, a hatból tizenkettő.

„Steril körülmények vannak itt, mert nem elég az, hogy a steril levegő beáramlik a fülkébe, a felületen is mindennek sterilnek kell lennie, legyen az a táptalaj, a felület, amin vágnak, a használt eszközök, amivel dolgoznak. A passzálás során »kozmetikázzák« is a növényeket, nem csupán egyik tégelyből teszik a másikba a megöregedett vagy épen osztás előtt álló növényt, ami felemésztette a rendelkezésére álló táptalajt. Aprólékos munka, itt a minőség a fontos, nem a mennyiség. Nagyon látszik, ha elsiettük a lépéseket, vagy gondosan raktuk át, előtte levágtuk, lecsíptük ott, ahol kell.”

A hölgyek itt éppen vízinövényekkel dolgoznak. Soron következik egy örökzöld magnólia, látszanak az apró elsárgult levelek, a bebarnult táptalaj. Háromhónapos ez az apró növény, amely hamarosan új táptalajba kerül, és osztódik.

„Minden reggel megnézzük, hogyan viselkednek a növények, jól érzik-e magukat” – mondja Márta, amint átkísér egy következő terembe, ahol a szavunk is eláll.

Amott egy bébi hárs, mögöttünk málna és szeder, mellette áfonya. De van többféle kivi, magnóliából is van örökzöld és lombhullató, a berkenye is fejlődésnek indult, és a babérmeggy, a kamcsatkai mézbogyó is jól mutat. „Van csipkebogyó, gerberát is sikerült indítanunk” – mutatja büszkén Márta az apró növényeket. Keze ügyébe kerül egy apró mogyoró indítás, amit, mint megjegyzi, nem föltétlenül lát sikeresnek, mert kis fertőzéseket tapasztalt a tégelyben.

Sőt fajtán belül is nagy a különbség. Lehet az egyik nagyon szépen elindul, de ugyanabban a táptalajban egy másik már nem. Sokszor minimális változtatások szükségesek, de mi minden lépést lejegyezünk. Sokszor szerencse is kell. Azt is kell tudni, hogy a növények esetében valamilyen elváltozás, betegség nem egyik napról a másikra történik, hanem hetekbe is telhet, amíg megjelenik esetleg egy sárga levél, egy barnuló szár. Folyamatosan kommunikálni kell velük, figyelni kell rájuk. Érdekes, hogy az ember egy idő után megtanul kommunikálni a növényekkel, különböző jelzéseiket megpróbáljuk értelmezni és orvosolni” – magyarázza lelkesen.

Hosszas folyamat, amíg a különböző növények elérik a megfelelő méretet, de amint ez megtörténik, készen állnak a csomagolásra. Vagy az akklimatizálásra. Most éppen vízinövények kerültek speciális csomagba, ők indulásra készen állnak, nekik nincs szükségük akklimatizálásra. Közben mutat is Márta egy akklimatizálás alatt lévő dísznövényt, egy selyem mirtuszt, amely éppen a steril körülményeken kívüli élethez, azaz a földhöz, a levegőhöz próbál hozászokni. Ezzel a dísznövénnyel egyébként legalább öt évvel ezelőtt kezdte el Márta a munkát, ez amolyan szerelemgyermek.

Egyébként figyelni kell arra is – jegyzi meg – hogy a növények a speciális, steril környezetből milyen földbe kerülnek, hogy ne kerüljenek sokkos állapotba.

„Ilyenkor őket is stressz éri, hiszen jól elvoltak a steril környezetben, ők is prüszkölnek néha, van, amikor sok a levegő, sok a fény, sokszor megpróbálunk többet párásítani. Fontos az akklimatizálás akkor is, ha néha veszteséges folyamat, hiszen ha kiviszek tíz növényt, nem biztos, hogy mind megmaradnak. Sok megrendelő nem zselében kéri, ő inkább a kész növényt akarja földben. Díszfákkal, gyümölcsfákkal, bogyós bokrokkal, virágokkal, vízinövényekkel foglalkozunk. Ami magról jól szaporodik, azzal nem érdemes, de ami magról is későn lesz termőfa, azzal érdemes itt foglalkozni.”

Türelemjáték, ami itt történik, minden apró lépést, észrevételt dokumentálnak, izgalmas folyamat, amíg azt figyelik, hogy egy-egy kidolgozott technológiára hogyan reagál a kis növény. Egy növény indítása fél évet, évet vesz fel, ennyi időt hagynak maguknak, ez alatt bombabiztosan dolgozzák ki a technológiát szakaszokra lebontva, hogy meglegyen a biztos receptúra, és azt tudják mondani, hogy egy év múlva százezer egyedet adnak át a kért növényből.

– jegyzi meg Márta, miközben nevetve azt is hozzáfűzi, hogy igazából a növényekkel akkor került szorosabb kapcsolatba, amikor a madarasi laboratóriumban kezdett dolgozni.

„Itt nagyon megszerettem őket. Ha látjuk, hogy valamelyik gyengélkedik, gyorsan próbáljuk megtalálni az okát. Nincs nap, hogy ne jönnék be, de akinek van egy kis ideje, jön megnézi őket. Nagyon fontos, hogy szeressük a munkánkat, mert a növények ezt visszatükrözik. Beszélünk hozzájuk, még énekelni is szoktunk” – jegyzi meg vidáman.