Életet lehelni a régi játékokba

Bár már rég volt gyerek, Ruszuly Ervin ma is csodálattal és szeretettel mesél régi játékairól. Kinder játékfigura-gyűjteménye több száz darabosra tehető, de a Matchbox kisautók gyűjtésével sem állt meg, amíg el nem érte azok száma a háromezret. Ha kezébe veszi a számára fontosabbakat, érzi is annak a napnak a boldogságát, amikor megajándékozták vele, vagy később gyűjtő szenvedélyének élve megvásárolta. Érzések, illatok, a felhőtlen gyermekkor minden szépsége benne van ezekben a darabokban. Nemrégiben Ervin gondolt egy nagyot, és egy olyan projektet indított el, amely által lassan több mint tízéves álma válik valóra. Jelentős játékgyűjteménye néhány darabját „leporolja”, ha szükség van rá, felújítja, esetleg a hiányzó részeket is pótolja, majd eladással egybekötött kiállításon meg is lehet ezeket csodálni. Tulajdonképpen átmenti a régi idők játékait a ma gyermekeinek. Mert hiszi, hogy személyiségünk kialakulásában nagyon fontos szerepük van a minőségi játékoknak.

„Nyolcadik osztályos koromban kezdtem beszerezni a minőségi kisautókat, amelyeket a mai napig gyűjtök. Szerintem

nagyon fontos, hogy egy gyerek kezébe minőségi játékot adjunk. Nem a nagyon drága, többszáz lejes játékokra gondolok itt elsősorban, de az is fontos, hogy ne olcsó tucatterméket kapjon a gyermek”

– magyarázza, majd beavat a tervekbe is. Ha valaki a megunt, régi játékát nem kidobná, hanem inkább tovább adná, eladná, akkor Ervin az ő embere. Ő megtisztítja, megcsinosítja, ha szükség van rá, megjavítja és kiállítja, amennyiben pedig valaki szívesen hazavinné, akár meg is vásárolhatja.

„Így nagy esély van arra, hogy akár több generációt is túléljen egy játék. Ha egy autónak hiányzik egy kereke, azt pótlom, akár egy más jellegűvel is, vagy ha egy babának hiányzik egy karja, akkor varrok egyet helyette, lehet pont egy teljesen színeset, amitől talán groteszknek is tűnhet, de kicsit az én ízlésemnek megfelelően alakítom” – jegyzi meg. Jelenleg – magyarázza – brandépítés zajlik, készülnek a csomagoló kellékek, zajlik a játékok felújítása.

„Muszka Róberttel együtt álmodtuk meg, találtuk ki és valósítjuk meg az elképzeléseinket. Én nem szerettem volna egy olyan tipikus színes játékboltot annak megfelelő színes felirattal, inkább egyedi hangulatot kerestem.

Ez a koncepciója a brandnek. Ezt a történetet jelenítjük meg akár a csomagolásban is, de tulajdonképpen benne van az egésznek a hangulatában. Róbert érdeme a grafika, a logó. Viaszpecséttel ellátott natúr csomagolásra törekszünk, tulajdonképpen a kiegészítőknek köszönhetően lesz Old Stuart-os” – meséli Ervin.

A játékkal együtt pedig élményt is kap a vásárló. Tervben van egy olyan stúdió jellegű hely kialakítása, ahol megtekinthetőek a darabok, de ott zajlik majd a felújításuk, a csomagolás, a fotózás is. Ellátogathat ide szülő és gyerek egyaránt, leülhetnek, nézelődhetnek. „Fontos, hogy nem csak bemegyünk a boltba, levesszük a polcról a játékot, és hazavisszük. Azt szeretném, hogy tőlünk valamit többet kapjanak. Egy érzést, egy élményt, egy történetet. Ezért is szeretném, hogy aki majd átadja nekünk a játékait, meséljen is róluk. Budapesten van egy kedvenc helyem, ahol használt játékokat árusít, újít fel egy idős bácsi. Ha oda bemegy az ember, nem is akar eljönni, megragadja a hely hangulata. Van tíz éve már, hogy először mentem be, és már akkor azt mondtam, igen, egy ilyen helyet én is el tudok idehaza képzelni” – magyarázza lelkesen.

Ervin, aki már korábban – végzettségéből adódóan  – dolgozott koreográfusként, táncosként, ma is szívesen bíbelődik az apró játékokkal. „Tudatosan nyolcadikos koromtól gyűjtöm a játékokat, a kisautókat, mindig is vigyáztam rájuk, számomra mindegyikük értékes volt. Eljött egyszer egy osztálytársam játszani hozzám, és elvitte egy kisautómat, majd továbbadta, évekkel később, amikor már gyűjteni kezdtem, megvásároltam, s így került hozzám vissza. Ha egy-egy darabot a kezembe veszek, tisztán emlékszek az illatra, az élményre, amikor kaptam.” Saját gyűjteményét most válogatja át, és voltak bizony olyan darabok, amelyekről nagy szívfájdalom közepette tudta csak eldönteni, hogy továbbadja – neveti el magát.