HIRDETÉS
Tófalvi Tamás székelyszentmihályi unitárius lelkész elmondása szerint az egyházközség diófáit a nőszövetség tagjai gondozzák, ők gereblyézik össze a leveleket is, így a terméssel is maguk gazdálkodnak. Utolsó szemig fel is szedik, hogy ne vesszen oda az avarban. Az asszonyoktól tudjuk, hogy másfél veder egy véka. Jól meg kell dolgozni ezért. Idén ősszel nem volt kellő időben eső, nem tudott lehullani a termés, aztán egy szeles napon tokostul potyogott le a zizegő, páratlan illatot árasztó levelek közé – tapogatózni kellett, hogy megtalálják.
Ha időnap előtt megcsípi a hideg, rásül a burok, és „ezzel a feketével” sok dolog van. Ha nagyon rá van sülve, a dióbél nem is fogyasztható – osztották meg tapasztalataikat a diószedők, míg a templom- és kántorkerti öreg diófák alatt gyűjtögették a termést. Mindig értékesítik, és valami köz- és kisközösségi hasznú célra fordítják. Idén például a dióbél árából új halottaszászlót készíttetnek az 1963-as, nehezen mozgatható helyébe.
A teljes cikket az Erdélyi Gasztró melléklet szerdai számában olvashatják el, sőt, még egy-két diós sütemény elkészítéséhez is találnak benne receptet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
