HIRDETÉS
Dávid idén először vett részt nemzetközi versenyen, ahonnan elhozta az Európai Űrügynökség különdíját, a tudomány iránti érdeklődése azonban sokkal régebbre tehető. Saját bevallása szerint már óvodásként az enciklopédiák képeit nézegette, miután pedig megtanult olvasni, a tudásvágya csak fokozódott. Elmondása szerint fantáziavilágban élt, amelyben az űrutazás, az ismeretlen világok, más univerzumok felfedezése volt a legérdekesebb. Ez indította el azon az úton is, hogy a tudományokkal foglalkozzon.
„Az első tényleges sikerélményem a matematika területén volt harmadik osztályos koromban, amikor egy országos első helyezést értem el. Jártam matematika és fizika versenyekre, de igazán komolyan kilencedik osztályban indult el a dolog” – mondja Dávid, aki tizedikes korában elkezdett foglalkozni a csillagászattal, azóta intenzíven tanulja a tárgyat különböző szakkönyvekből. „Nemcsak az elméleti tantárgyak, hanem a gyakorlati dolgok is érdekelnek. Jártam elektronika körre, négy évvel ezelőtt építettem meg a 3D-s nyomtatómat, amely főként műanyagokból tud elkészíteni virtuálisan megtervezett tárgyakat” – meséli a diák.
A komoly projekteket gyerekkori találmányok előzték meg. „Édesanyám készített egy albumot is a gyerekkori alkotásaimról. Mindig építettem valami szerkezetet. Az első egy kitalált univerzum volt, egyfajta kabinvilág, egy szobaméretű, összeragasztott térképeket készítettem hozzá, meg rakétákat, űrhajórészleteket, és a barátaimmal játszottuk ezt első osztályos korunkban” – emlékezik Dávid, aki a kísérletezések során balesetet is szenvedett: nagyon érdekelték a tűzzel, robbantással kapcsolatos kísérletek,
egyik alkalommal foszfort próbált porrá törni egy rézmozsárban, de túl erősen ráütött, aminek következtében leégett az arcának meg a szemöldökének egy része.
A legelső komolynak mondható kutatása egy 3D-s nyomtató elkészítése volt, amellyel elindult egy különleges projekt. „Ezzel indultam a Tudományos Diákköri Konferencián. Az a nyomtató még csak arról szólt, hogy mennyivel jobb és gazdaságosabb otthon elkészíteni egy ilyen nyomtatót, mint megvásárolni” – magyarázza a tudományok iránt igencsak fogékony diák, aki aztán úgy gondolta, hogy összeköti az elméleti tantárgyakat a gyakorlati kérdésekkel.
Bár se az iskolában, se a környezetében nincs olyan ember, aki csillagászattal foglalkozna, Dávid igyekszik mindenhonnan információkat gyűjteni, és hasznosítani azokat a téma kapcsán. Érdeklődött a Európai Űrügynökségnél a Hold-utazási tervekről, de azt tapasztalta, nem nagyon haladtak ezen a téren az elmúlt években. Egy csillagászati táborban beszélgetett egy űrkutatási irodában dolgozó résztvevővel, aki biztatta is, hogy ha már más nem foglalkozik ezzel, akkor Dávid lásson neki egy holdbázis megtervezéséhez. A diák tavaly szeptemberben el is kezdett el dolgozni ezen.
– magyarázza az alapötletét Dávid, aki a projekt megvalósítása során kreativitással pótolta az eszközhiányt.
Legelőször holdporutánzatot kellett beszerezzen, ami igazából földi bazalt lett, az hasonlít a legjobban hozzá. Ugyanazzal a mozsárral törte össze, mint amelyikkel a balesetet is szenvedte – meséli nevetve. Majd betont készített, ebből öntötte ki a mintákat, ezzel végezte a méréseket, kísérleteket, így tudta megállapítani a paramétereit.
„Meg kellett tervezni a bázis végleges falvastagságát, dőlésszögét, mindezt úgy, hogy ellenálljon a mikrometeoritoknak, a gammasugárzásnak és a nagyon nagy hőmérséklet-ingadozásnak is. Nem sok eszköz állt a rendelkezésemre, így kreatívnak kellett lennem a méréseknél” – fogalmaz Dávid. Hozzáteszi: a szilárdságtani dolgok mérésére speciális szerkezetek vannak, neki úgy volt erre lehetősége, hogy talált egy hidraulikus nyomógépet az iskolában, amely kijelzi a pontos nyomás mértékét. Beszerzett egy pontos tolómércét, amelynek van egy digitális kijelzője, lefilmezte egy minta összenyomását, s a videóból leolvasta az értéket, s ezekből számolta ki az eredményt. Meglepően jó értékek jöttek ki összehasonlítva egy hasonló kutatás eredményeivel.
„Ahhoz, hogy létrehozhassak egy méretarányos minibázist, át kellett alakítsam a nyomtatómat úgy, hogy kezelhesse a holdbetont. Első próbálkozásban egy fecskendőfejes nyomtatófejet készítettem, de ez nem működött. Szorított a határidő, s meg akartam csinálni, úgyhogy kitaláltam egy teljesen új módszert. A nyomtatófejet megterveztem, kinyomtattam a még műanyaggal működő nyomtatóval, s utána ezzel a nyomtatófejjel elkészítettem a makettet. Végül végeztem egy vákuumkamrás kísérletet is, mert a Holdon nincs atmoszféra, és szerettem volna minél jobban közelíteni a kísérletem az ottani körülményekhez” – avatott be kutatásának részleteibe a diák.
Puskás Dávid eredetileg a TUDEK-re készítette a holdbázisát, de ott nem voltak elragadtatva a projektjétől.
Azt mondták, hogy ez egy képzeletbeli, megfoghatatlan, valóságtól távol álló dolog.
Kifogásolták, hogy nincsenek benne a projektben nagy egyetemek nevei, s emiatt a további, magyarországi fordulón szerintük semmi esélye sem lesz. Végül a magyarországi fordulón első díjat kapott. Aztán jelentkezett egy innovációs versenyre is, azon válogatták be azon három Magyarországot képviselő versenyző közé, akik elmehettek Tallinba, a Fiatal Tudósok Versenyének döntőjére, amelyre a világ 38 országából érkeztek fiatalok szeptember 22. és 26. között. Dávid ott 3D nyomtatott holdbázis című munkájával elnyerte az Európai Űrügynökség (ESA) egyetlen díjnyertes számára felajánlott különdíját.
„Nem is álmodtam, hogy elmehetek valaha egy ilyen versenyre. Találkozni rengeteg fiatal érdeklődővel, akik valószínűleg a jövőben el fognak érni valamit. Hogy kapcsolatba léphetek szakmabeli emberekkel, lehet, hogy megengedik, hogy bemutassam a projektemet nekik, hihetetlen” – mesélt élményeiről a fiatal, aki hangsúlyozta, amellett, hogy érdekes kísérlet, a holdbázis megtervezése nagyon fontos lépcsőfok az emberiség számára.
Ott lehet bányászni értékes fémeket, ásványokat, begyűjteni hélium-3-at, ami kell az atomreaktorokhoz, és itt nagyon kevés van. Ugyanakkor csillagászati szempontból is fontos lenne: lehetne üzemeltetni távcsöveket, nincs atmoszféra, nincs fényszennyezés. Könnyebben lehetne onnan bárhová indítani űrhajókat, mert kisebb a gravitációja. De szerintem legfőképpen egy fontos lépcsőfok lenne a további, Mars irányban történő missziókhoz” – magyarázta a 12. osztályos diák a díjnyertes kutatásáról.
Közben Dávid nem hanyagolja el a csillagászat gyakorlati részét sem, de egyelőre a tanulásra szeretné fekteti a hangsúlyt. „Most a legelső nagy feladat az elméleti területen van: csillagászatból bekerültem a magyarországi válogatott olimpiai csapatba, így Magyarországot képviselhetem novemberben a Nemzetközi Csillagászat és Asztrofizika Olimpián Thaiföldön, ahová több, mint negyven országból érkezik résztvevő” – tudtuk meg a következő projektjéről. Dávid a thaiföldi verseny után egy másik nagy megmérettetésre készül. Felvételizni szeretne: nagy álma, hogy bekerüljön a Cambridge-i egyetem természettudományok szakára.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
