HIRDETÉS
Este érkezvén, alig találtuk meg a letérőt a völgybe, de dálnoki portyázásunk első állomása nagyszerűen kárpótolt: a Gaál-kúriára érkeztünk, ahol egy kellemes napot töltöttünk el a közel kétszáz éves falak között. A kúria a XIX. század első felében épült, a Gaálok leszármazottaitól tíz éve került a magyarországi A Közösségért Alapítvány tulajdonába, jelenleg szálláshelyként működik. Ugyanakkor itt van a Barabás Miklós Emlékközpont is, hiszen a neves festő édesanyja is Gaál-leány volt, Barabás Miklós gyermekkora jó részét e faluban töltötte.
A hozzáértő módon végzett felújítás csöppet sem csorbította az udvarház patináját.
A kúria és a hozzá tartozó egykori gazdasági épületek, melyekben szobákat és közösségi termeket alakítottak ki, (de szauna, dézsafürdő és sportpálya is a turista rendelkezésére áll), most is impozánsak. Az azokat körülvevő udvar és gondozott kert, a tágasság is jót tesz az ember lelkének, ezt bizonyítják a vendégkönyv bejegyzései is, amelyek mind szuperlatívuszokban beszélnek az itt töltött napokról. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az utolsó tulajdonos, Borbáth Dezső felesége, Katica néni most szakácsnőként az igencsak jó főztjével is lenyűgözi az asztalhoz ülőket.
A kúrián kívül Dálnok egyik ékszere lett a felújított református templom is, amely egy Árpád-kori templom alapjain áll, többszöri átépítés után. Legutóbbi felújítása 2022-ben fejeződött be, és ez kellőképpen érvényre juttattja a templom kincseit:
a Kárpát-medence legnagyobb méretű és leghosszabb rovásírását, mely 1526-ból maradt fenn és az 1977-es földrengés következtében került napvilágra, illetve a 16. századból származó gótikus feliratokat.
Az egyszerre karcolt és festett rovásírásnak érdekes módon több olvasata is van, mert több karaktert (ligatúrát) róttak egymásba. Egyik megfejtés szerint azt jelenti Dálnok, másik szerint „Kádár István esdik urának Istenének porig”, míg a legvalószínűbb olvasat az, hogy „Add reggelre Édes asszony képed Istennek”. A gót betűs latin felirat pedig ezt üzeni az utókornak: „Az Úr 1526.esztendejében Katalin asszony templomának fedele és mennyezete építtetett és befejeztetett Omel mester által”, ami valószínűsíti, hogy a templomot egykor Alexandriai Szent Katalint tiszteletére emelték.
A faluban sok olyan ház áll még, amely a hagyományos székely népi építészetet tükrözi, kedves látványt nyújtva az ablakokban most is pirosló muskátlival, azonban a módosabb új házak már eléggé kirínak a környezetükből. Az egyik udvaron lévő sellőszobor, a másikon a Shrek rajzfilm szereplői a régi kúriák, a Dózsa-szobor és kis verandás házak között igencsak disszonáns hatást keltenek. Jó volna egy falukép-őrző urbanisztikai szabályozást elfogadni a helyi önkormányzatnak.
A Gaál-kúriában alkalmunk volt meghallgatni Zsigmond Dezső néprajzkutatót, egyetemi tanárt is, aki maga is gyűjtött a faluban. A tőle hallottak alapján sikerült a település sok évszázados múltjába és lakóinak, hírességeinek élettörténetébe bepillantani, ami felért egy időutazással:
mozgalmas csatajelenetek és megható történetek elevenedtek meg szemeink előtt.
Kis falu, mondjuk ma Dálnokról, hiszen lakossága nem éri el az ezer főt, de hajdan Sepsiszentgyörgynél is jelentősebb település, kapitányi székhely volt. A falunak számos híressége van, legtöbbjüknek a nevét katonai erényeik miatt őrizte meg a történetírás. Dózsa Györgyöt, aki itt született, már említettük, őt – még mielőtt a parasztlázadás vezéreként a tüzes trónon kivégezték volna – törökverő vitézként ismerték.
A tatárjárás korából maradt fenn a Mihálcza Dénes és Miklós István barátságát bizonyító történet, melyet Kicsi Sándor történész tolmácsolt a maiaknak: eszerint a tatár fogságba került férfiakért váltságdíjat kértek, de azt megfizetni nem tudták volna a falubeliek, ezért Mihálcza elhatározta, hogy fiatal családapa barátjáért rendkívül önfeláldozó gesztust tesz. Egyszer, mikor a fogvatartóik munkára vitték őket, elrejtett egy szekercét, majd éjjel azzal levágta saját lábfejét – ugyanis falusfelével össze volt láncolva –, hogy Miklós István elmenekülhessen.
Ezzel a rendkívüli tettével fogvatartója tiszteletét is kivívta, ezért az szabadon engedte Miklós Istvánt.
A falu egyik legelőkelőbb családja a Lázár-család volt, kúriájuk ma is áll a faluközpontban. Egyikük, Lázár Mihály főispán, országgyűlési képviselő volt. Később viszont Lázár Endrének köszönhetően menekült meg a falu az oroszok fosztogatásától, ugyanis ő az első világháborúban megtanult oroszul, a második világháborúban pedig ennek a tudásnak köszönhetően tudta lebeszélni az ellenséget a fosztogatásról, amikor is a falu határában fogadta és megvendégelte őket.
A sok nemes és katona mellett meg kell említenünk Medve Márit is, a dálnoki „Mauglit”, akit a krónika szerint kicsi korában magára hagytak az erdőben és vélhetően egy anyamedve nevelte fel. Nagyobbacska korában ugyanis a csernátoniak rátaláltak és újra az emberek közé vitték, a medvét viszont, amely azért jött utána a faluba, hogy Márit megvédje, agyonverték. „Leánya” sem sokkal élte túl.
A történelmi kaleidoszkóptól eltekintve Dálnokon azért is jó elidőzni – és e célra a távolabbról érkezőknek melegen ajánljuk a minden kényelmet biztosító Gaál-kúriát – mert innen Háromszék sok nevezetessége könnyen elérhető. Kézdivásárhely, Kovászna és Sepsiszentgyörgy, illetve Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszék látnivalóinak felfedezésére tehát jó időt szánni, hiszen ez a vidék vendégszerető és változatos igényeket képes kielégíteni: a mofettakezeléstől a gokartpálya nyújtotta adrenalinlöketig, a Székely Nemzeti Múzeumtól a túrázási lehetőségekig sok mindent megtalál a felfedezésre nyitott turista.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
