Hajdúnánás: az aranyszalma városa, a béke szigete

A leírások szerint már az 1930-as években megállapították, hogy a Magyarország északkeleti részében található Hajdúnánás területe alatt hévíz található, mégis csak az ötvenes évek végén kezdték el a fúrásokat, igaz, akkor sem kimondottan gyógyvizet kerestek. Az tört elő azonban nagy mennyiségben, és mint kiderült, ugyanaz a vízbázis, mint az alföld keleti felén mindenhol.

Hajdúnánás nagy sókoncentrációjú, jódos-brómos, 67 Celsius-fokos gyógyvize kiválóan alkalmas a mozgásszervi, ízületi- és nőgyógyászati betegségek gyógyítására, erre pedig épít is a Hajdú-Bihar megyei város.

1962-ben nyílt meg a Városi Fürdő, a termálvizet 1989-ben nyilvánították gyógyvízzé, idén pedig gyógyhellyé minősítették a Hajdúnánási Gyógyfürdőt, amely nyitott és fedett, gyógy- és úszómedencékkel várja a fürdőzni vágyókat a gyógyközpont 14 hektáros, parkosított zöld területén. A fürdőben szinte minden olyan gyógykezelést tudnak biztosítani, amely elérhető az országban.

Hajdúnánás polgármestere, Szólláth Tibor állítja, a város legfontosabb turisztikai értéke a fürdő, éppen ezért  az önkormányzat igyekezett mindig is annak fejlesztéséről nem megfeledkezni, főleg, hogy annak idején nem volt egyértelmű, hogy lesz fürdője Hajdúnánásnak is.

– avat be a fürdő különös történetébe a városvezető. Szólláth Tibor rámutat, mivel nincs olyan mértékű kihasználtsága a fürdőnek, nem kell hígítani a vizet, így a fürdőzőknek, gyógyulni vágyóknak lehetőségük van arra, hogy tömény termálvízben mártózzanak meg. Szólláth Tibor elsősorban azoknak is ajánlja a fürdőt, akik nem a tömegre vágynak, hanem a nyugalomra, kikapcsolódásra. „A mi hiányosságunk, hogy nincs annyi jó minőségi szálloda, amennyi kellene, de sok vendégház várja az idelátogatókat. S noha nincs akkora pezsgés, pörgés, a családdal eltölteni itt egy hetet kikapcsolódás szempontjából mindenképp megéri” – mondja a polgármester.

A városvezető úgy véli, ma már önmagában kevés egy fürdő megléte, turisztikai attrakciókra is szükség van ahhoz, hogy a városba látogassanak a turisták. Ezért igyekeznek minél több eseményt tető alá hozni, első ízben szerveztek idén szezonnyitó rendezvényt, a Gasztró Sétányt, július elején tartották a X. Jubileumi Hajdúnánási Hagyományőrző Aratók Találkozóját, amelyen ezúttal tizennyolc aratócsapat vett részt, és további programokkal is készültek a nyári hétvégékre: augusztus elején az ötödik Hajdúk Világtalálkozóját tartják, majd a Szent István Napi programokra várják az érdeklődőket, a hónap végén motorostalálkozót tartanak a fürdő területén, szeptember közepén pedig a szüreti sokadalomban lehet részt venni.

Ha már eleget áztattuk magunkat a gyógyfürdőben, érdemes elindulnunk egy városnéző sétára is.

Taxit ne keressünk, ugyanis ilyen Nánáson nincs.

Elsőként talán látogassunk el a város középiskolai tanárainak az 1930-as években létrehozott gyűjteményéből kialakított múzeumba, a Móricz Pál Helytörténeti Gyűjteménybe, ahol többek között a Hajdúnánást messze földön híressé tevő szalmaipar múltját is megismerhetjük. De itt kapott helyet a Bocskai-korona hasonmása is. Az eredetit Bocskai István kapta a török szultántól 1605-ben, győzedelmes szabadságküzdelmeinek elismeréseként. Ezt az 1606-ban bekövetkezett haláláig Kassán, a fejedelmi székhelyen őrizték, 1610-ben pedig Bécsbe a császári és királyi kincstárba szállítottak. Noha eme nemzeti ereklye tulajdonosa Magyarország, mai napig nem kaphatták vissza. A Móricz Pál Helytörténeti Gyűjteményben 2014-ben készült el az eredeti korona hasonmása, amelynek jelenléte a hajdú identitás ápolásában is kimagasló szereppel bír – vélik a gyűjtemény munkatársai. A múzeum kemencéjében minden ünnepi esemény előtt elkészítik a Bocskai-kalácsot, az eredeti műtárgy méretével megegyező süteményt, felületén a gyöngysorokat és az ékkőrátéteket szimbolizáló tésztadíszekkel. Így vált ez az édes, kelesztett kalács Hajdúnánás ünnepi süteményévé.

És ha már a kalácsról esett szó, sétánk során mindenképp

térjünk be egy csárdába, és rendeljünk szürkemarhából készült gulyást, valamint a helyi specialitást, a dübbencset,

ezt a krumpliból, lisztből, tejből, élesztőből készült buktához hasonlító eledelt, amelyet a hajdúk régebben leginkább hétköznap, munka után fogyasztottak.

Még mindig a gasztronómiai ínyencségeknél maradva, Hajdúnánás Városi Húsüzemében állítják elő a szuvid húsokat, amelyeket ezidáig csak éttermekben lehetett megtalálni, most már a háziasszonyok is hozzájuthatnak. De mi is az a szuvidolás? A friss húst sóoldatba áztatják, majd speciális vákuumzacskóba csomagolják. Itt történik a csoda – hőkezeléssel tartósítják. Száz fok alatti hőmérsékleten tartják tizenegy órán keresztül, majd jeges vízben lehűtik. Az eljárás során a húsból nem fő ki az íz, a textúrája megmarad, és harminc napig lehet hűtőben (nem fagyasztóban) tárolni. Felhasználás előtt csak ki kell venni a zacskóból és rövid ideig sütni, majd lehet tálalni az omlós, zamatos falatokat.

 A településnek sikeres vállalkozása

a Nánási Portéka, amely a helyi termelőket kapcsolja össze a fogyasztókkal.

A nánási önkormányzat szerette volna, ha a nánási emberek helyi gazdaságból szereznék be az élelmiszereket, helyi termékeket fogyasztanának, használnának. „Pályáztunk egy tanyafejlesztési programra, amelyben a helyi piac bővítésére is nyertünk és úgy gondoltuk, hogy kiegészítjük egy helyi márkával, ez lett a Nánási Portéka. Szociális, társadalmi és egészségügyi vonatkozása is van ennek a programnak, hiszen fontos a termelőknek, hogy tudják értékesíteni a termékeiket, és a vásárlóknak, hogy minőségi alapanyagokból készült, egészséges ételt tehessenek az asztalra” – magyarázta a polgármester. A márka tulajdonosa az önkormányzat, és 36 védjegyfelhasználója van jelenleg, akik a 2013-ban megnyílt termelői piacon is értékesíthetik a portékájukat. Fontos feltétel, hogy hagyományos eljárással készüljenek és csak Hajdúnánás közigazgatási területén állítsák elő az értékesítésre szánt portékát, ha feldolgozott termékről van szó, akkor az alapanyag legalább ötven százaléka kell helyi legyen. A termelői piacon ma már minden megtalálható, ami egy család asztalára szükséges, emellett a közfoglalkoztatás keretében készült kézműves – bőr, nemez, szalma – termékek is.

 Helyi fizetőeszköze is van Hajdúnánásnak, amely ugyanolyan biztonsági elemekkel rendelkezik, mint az euró.

Identitáserősítő és gazdaságélénkítő szerepe van, a szakemberek szerint négyszer olyan gyorsan forog, mint a normál fizetőeszköz. Egy-egy ilyen fizetőeszköz mögött forintfedezet van, bárki vissza tudja váltani, de a tapasztalat az, hogy nem váltják vissza. A lényege, hogy csak helyben lehet elkölteni és csak hajdúnánási lakcímmel rendelkező vállalkozóknál, ezáltal is a helyi gazdaságot kívánják erősíteni. A Bocskai-koronával tehát a helyi zöldségesnél, a termelői piacon, az élelmiszerboltokban vásárolhatunk, sőt még a fürdőbelépőt is megválthatjuk ezzel.

Hajdúnánás egyik kiemelkedő látogatóközpontja a Kendereskert. Ez a legeltetési közbirtokossági társulások apaállat telepe volt valamikor. Itt hoztak létre egy parasztmúzeumot is, amelyben a magyar őshonos állatokat, a háztáji gazdálkodást, a pásztorélet motívumait mutatják be. A Kendereskertben megismerkedhetünk továbbá a tájegységre jellemző növénytermesztéssel és állattartással, itt ugyanis több hazai őshonos állatfajta is fellelhető, mint a szürkemarha, mangalica, racka juh, merinói birka, bivaly és különböző őshonos baromfik.

A városban több helyen is megemlékeznek arról, hogy száz évvel ezelőtt 3200 (Csíkvármegye, Gyimes és Gyergyó vidékéről érkezett) székely menekültet fogadtak be a hajdúk. Egy ilyen helyszín az 1896-ban épült Szentháromság római katolikus templom kertje is.

– tudjuk meg Buczkó József etnográfustól, muzeológustól. A székely menekültek tehát mindig ebbe a templomkertbe jártak fohászkodni a Szűzanyához, hogy vezesse őket haza. Ezért is nevezték el a Könnyek kertjének. Amikor a hetedik Székely Menekültek Napját tartották, fogalmazódott meg a gondolat, hogy ez év szeptember huszonharmadikától Boldogasszony kertjének fogják nevezni, és minden, ami a kertben található, ehhez kapcsolódik majd. Már létre is hoztak egy Mária-fülke sorozatot, hogy azoknak a híveknek, akik nem tudnak eljárni rendszeresen a Mária-zarándokhelyekre, idézzék meg ezeket. Máriapócs és Mátraverebély-Szentkút mellett a csíksomlyói Mária-fülke is helyet kapott itt.

Ha még mindezek megtekintése után még van energiánk, akkor elmehetünk gokartozni vagy lovagolni is, de az egyik melegvizes medencébe is visszatérhetünk egy éjszakai fürdőzésre.