Hogy ne jelentsen gondot egy gomb felvarrása

Péter Beáta 2019. március 29., 16:30

Érdeklődve hajoltak a szabásminta fölé a hölgyek, miközben Máthé Anna a minta technikai tudnivalóit magyarázta. Nemrégiben jött létre Csíkszeredában az a varrókör, amelynek célja, hogy a régi kalákák mintájára legyen egy hely, ahol a lányok, nők összegyűlnek, varrni és szabásmintát készíteni tanulnak, és közben kikapcsolódnak, beszélgetnek.

Átmásolása után kivágják a mintát Fotó: Gábos Albin

Máthé Anna Krisztina mesteris hallgató divattervező szakon, és a diplomadolgozatát a jelenlegi divatipar átalakításáról és megreformálásáról írja. „Két alapötlet van erre, az egyik az újrahasznosítás, a zero waste, a másik pedig a slow fashion, ami arról szól, hogy helyi alapanyagokból kis műhelyekben dolgoznak emberek. Én ezzel a másodikkal szeretnék leginkább foglalkozni, és az volt az ötletem, hogy megcsinálom a kortárs népviseletet, és olyan varrókört hozok létre, ami a régi fonóknak a mintájára működik.”

Néhány szabásminta, és máris lehet nekifogni Fotó: Gábos Albin

A Facebookon hirdette meg a varróklub lehetőségét, és két csoport is kialakult, egyik hétfő délután, a másik csoport tagjai kedd délután ülnek össze különböző technikákat, vagy éppen a varrás, a szabásminta-olvasás alapjait elsajátítani. Amikor mi meglátogattuk, akkor volt, aki épp a saját próbababáját készítette el, és volt, aki a női ing szabásmintáját tanulmányozta, rajzolta át, miközben Anna magyarázta, hogy mit kell nézni egy szabásmintán, melyik vonal, szín, számozás mit jelent.

Ezúttal a női ing készítését tanulták Fotó: Gábos Albin

„Az az elképzelés, hogy majd el fogunk kezdeni olyan technikákat tanulni egymástól, amelyeket nem ismerünk. Van egy lány például, aki nemezel, Turi Emese, és nagyon reménykedek benne, hogy meg fogja mutatni nekünk a nemezelést, és itt van András Franciska, aki varrógéppel hímez.

Azt szeretném, hogy mindenki hozzon valamit ehhez a csoporthoz, és így együtt tanuljunk és együtt fejlődjünk, találjuk ki, hogy mi is a mostani kortárs népviselet.

Én varrni tanítok, mert ezt tudom, megtanítom őket varrni, szabásmintát készíteni. Jó lenne, ha mindig lenne ilyen csoport Csíkszeredában, amelynek a tagjai összejárnak délutánonként, és együtt hímeznek, varrnak.”

Saját próbababákat is készítettek Fotó: Gábos Albin

A csoportban vannak úgynevezett kezdők is, akik azért jelentkeztek, mert jó ötletnek tartottak egy ilyen foglalkozást, vagy mert ők maguk szeretnék tudni, miként tudják a ruháikat átalakítani. A hétfői és a keddi alkalom is nyitott, bármikor lehet csatlakozni a csoportokhoz.

Közösen tanulmányozzák a szabásmintákat Fotó: Gábos Albin

„Van egy csomó össze-vissza tudásom ebben a témában, és gondoltam, hogy összegzem ezeket. Harmadévesként az elméleti tudásom megvan, de nem mindenben kapunk támogatást, ami a gyakorlatot illeti, ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy létrejött egy ilyen varróklub. És az csak hab a tortán, hogy itt van helyben” – osztotta meg velünk az egyik résztvevő, V. Kiss Magdolna.

Máthé Anna Krisztina Kolozsváron tanulta meg mindazt a varrásról, amit most átad a nőtársainak Fotó: Gábos Albin

Máthé Anna elmondta, nagyon szeretné, ha a fiatalok megtanulnának varrni. Főként, hogy Csíkszeredában rengeteg turkáló van, jó lenne, ha mindenki a turkált cuccait át tudná alakítani magának, vagy fel tudná újítani. Hozzátette, sajnos ma már az iskolában nem tanítanak varrást, sokan emlékezhetnek, hogy ezelőtt harminc évvel még voltak kézimunkaórák. Ma már ez sincs, és alapszinten sem tudnak varrni a fiatalok.

Mit hogyan? Lehetőségek tárháza Fotó: Gábos Albin

„Amióta tudok varrni, a barátnőim olyan »problémákkal« hívnak fel, hogy leszakadt a kabátjukról egy gomb, és vissza tudom-e varrni. Ez olyan szomorú, hogy tényleg ott vagyunk, hogy egy gomb felvarrása is gondot jelent már. Az a vágyam, hogy legyen a városban egy olyan hely, ahol van három varrógép, és be lehet járni varrni, egy hely, ahol tanulni lehet ilyen dolgokat. Azt is tudom, hogy sokaknak nehéz betuszkolni a programjukba, hogy saját maguknak varrjanak ruhákat, de heti egyszer három óra talán belefér. És az, hogy van egy ilyen hely, ahol együtt tudjuk csinálni, ösztönzi az embereket.

Sokan mondták, hogy milyen jó, hogy egyben kikapcsolódhatnak, tanulhatnak, csinálnak valamit és beszélgethetnek. Ez volt a fonóknak is a lényege, hogy együtt voltak, pletykáltak, és közben kézimunkáztak.”
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat