Hülyének nézték, mert fokhagymát akar termeszteni: nem adja fel Karda Alpár

Csíkszentimre, de maga a csíki régió sem a fokhagymatermesztésről híres, nem csoda, ha sokan furcsállották Karda Alpár azon szándékát, hogy ő bizony fokhagymatermesztő lesz. És azzal foglalkozik immár két éve, no meg zöldséget termeszt a falu szélén lévő fóliában.

Alpár tulajdonképpen beleszületett a kétkezi munkába, a mezőgazdaságba, s hogy ma abban látja a jövőt, azt jelenti, hogy sohasem teherként fogta fel. Szülei állattartással foglalkoztak és foglalkoznak, az ő szíve inkább a növénytermesztés felé húz. Már évekkel ezelőtt is foglalkozott eladásra szánt szántóföldi kultúrákkal, szénabegyűjtéssel, de arra már akkor rájött, hogy ez csak saját tulajdonú földben jövedelmező. Ha bérelni kell a földet – mint ahogy ő is csinálja, csinálta –, nagyon sok munkát kell befektetni, hogy egy család megélhetését ebből biztosítani lehessen.

Még mielőtt a nagy méretű fóliasátorba benéznénk, megmutatja azt a kis, fűtött melegházat, ahol kora tavasszal nevelgette a palántákat. 12-13 ezer palántával foglalkozott az idén, volt itt többek között paradicsom, bimbós kelkáposzta, uborka, büdöske. Szeretné ezt lebontani, és egy nagyobbat építeni a helyébe – tervezgeti. Ahhoz, hogy nyár elejére termőre forduljon egy-egy zöldség, Alpár már februárban hozzálátott a munkához, a magok elültetéséhez, a fóliasátor fűtéséhez, s bármennyire is figyelt a kinti nagy hőmérsékletingadozásokra, a fűtésre, végül mégis tetemes kárral zárta a palántaszezont.

egy éjszaka alatt ötezer lejünk veszett oda. Este itt voltunk, s még szépek voltak, reggel hat órakor dobáltam ki. Azt a veszteséget már nem tudjuk visszafordítani, mindent ment a komposztba” – mondja.

Ha tavasszal a nagy hőmérsékletingadozás, most nyár derekán a szárazság okoz álmatlan éjszakákat a fiatal gazdának. Örvend az egy nappal korábbi hatalmas felhőszakadásnak, hiszen már az udvaron lévő kút is kiszáradófélben van, de azért kicsit bosszankodva jegyzi meg, hogy sokkal nagyobb haszna lett volna, ha legalább egy hónappal korábban érkezik. Ez az eső – magyarázza – már nem sokat segít a fokhagymatermésen, márpedig szabadföldben fokhagymája van. Apropó, fokhagyma. Mint meséli, Franciaországban dolgozott mezőgazdasági munkán, amikor egy baráti beszélgetés során eldöntötte: ha hazajön, s márpedig hazajön, ő fokhagymát fog termeszteni.

„Nekifogtam, s szinte hülyének néztek, amikor megtudták, hogy fokhagymát akarok termeszteni.

– mosolyog. Hogy ebben miért hisz ennyire, maga sem tudja, talán attól bizakodó, hogy a vidéken a fokhagyma termesztése még kuriózumnak számít. Bár sokan azt mondják, ez itt lehetetlen vállalkozás, őt ez nem téríti el a kijelölt útról, bár elismeri, a vidékre jellemző oly gyakori hőmérsékletingadozás nem tesz jót a fejlődő fokhagymának.

Jelenleg hatvan ár fokhagymája van szabadföldben, és hetvenöt ár lóbabot ültetett kimondottan földfeljavítási szándékkal, ez a fokhagyma előveteménye. A szárazság miatt nem lesz szép termés – kesereg –, hiába esik most már az eső, mert a fejek ki vannak fejlődve, már nem nőnek, nem vesznek fel nedvességet, tápanyagot.

Kemény acélból készült sorközművelőink vannak, de az is törött el, annyira száraz volt a föld, öntözni pedig nem tudtuk. Sok munka, energia van benne, kézzel kapáltuk, gondoztuk” – meséli, s mutatja telefonján tavalyi büszkeségét, a méretes fokhagymafejeket. Tavaly augusztus elején gyűjtötték be a termést, idén a nagy meleg előrehozta az érést, néhány napon belül láthatnak hozzá a fokhagyma betakarításához.

Szépen lilulnak már a padlizsánok a fóliasátorban, ha tízszer ennyi lenne, mint most ami van, annak is lenne gazdája – jegyzi meg Alpár. A fiatal gazda kétkezi munkával műveli a földet, gyomirtó szerek hiányában gyomlál, kapál, amennyiben a körülmények engedik, bió módszerekkel termeszti a zöldségeket. Paradicsom, uborka, padlizsán és paprika kap helyet a nagy fóliában, ez összesen közel 1300 elültetett tövet jelent. Az uborkát már egy hete szedik, inkább a kisebbekre van igény a háziasszonyok részéről, hiába nőnek meg nagyra, azokat már nem tudja eladni. Bőségesnek ígérkezik a termés, egyelőre kétnaponta öt-hat kilókat gyűjt be, de lesz ez még több is – biztatja magát.

Paradicsoma kétfajta van, itt már nem a tervezettek szerint alakultak a dolgai. Mivel több száz paradicsompalántája megfagyott, a fóliában most többek között olyan paradicsom is helyet kapott, amely inkább szabadföldi termesztésre ajánlott. Ennek ellenére a paradicsom is szépnek ígérkezik – ismeri el –, reményei szerint két hét múlva már lehet érett paradicsomot szedni.

A hosszan tartó szárazság itt is sok gondot okozott. „Napi 300-400 liter vizünk volt öntözésre, noha legalább napi 1500 literre lett volna szükség. Nehéz időszakon vagyunk túl, másfél hónapja nem volt eső” – kesereg.

Meséli, tavaly pórul járt, s példájával hívja fel a fiatal gazdák figyelmét a talajtakaró fólia nyújtotta veszélyekre. Neki nem vált be – mondja a növénytermesztők által oly kedvelt gyomosodásgátló praktikára utalva. „Tavaly letakartam a fóliában a földet, s a 350 tő paradicsomból ötven tő maradt meg, a talajtakaró fólia alatt a paradicsom gyökere megsült.

Sokan melléfognak, nézik az oktatóvideókat, s csinálják a butaságokat. Mi is megcsináltuk, s saját kárunkon megtanultuk, hogy nem jó. Franciaországban hatszáz hektáron zöldséget termesztettünk, de ilyent nem is láttunk”.

A takarófóliának volt egy másik negatív hozadéka is – meséli. Beköltöztek alája a hangyák. „Mindenféle bió megoldást megpróbáltam, de nem győztem le őket. Vettem fahéjat, mert mondták, azt nem szeretik. Nem szerették igaz, de tovább költöztek, újra vettem fahéjat, ugyancsak elköltöztek. Próbáltam sütőporral, azt sem szeretik. S aztán mikor kiszámoltam, hogy már mindjárt ötszáz lejre vásároltam fahéjat, s még mindig nem szabadultam meg a hangyáktól, nem volt mit tenni, elő kellett venni a hangyaölő szert” – ismeri el.

Alpár 2017-ben indult el szerencsét próbálni Franciaországba, az első szezonban egyedül volt, a másodikra már csatlakozott hozzá Melinda is, akivel később családot alapítottak. Két évet dolgoztak egy hatszáz hektáros zöldségesben, amiben harminc hektáron fóliaház volt. Sokat látott, sokat tanult, s ez adta tulajdonképpen a lendületet is, hogy hazatérjen, s idehaza is mezőgazdasági munkába fektesse idejét, energiáját. S hogy miért jött haza? Talán honvágyból – jegyzi meg. Napi 14 órát dolgoztak, s azzal nem volt baj, mert szeret dolgozni, de egyszerűen egyszer csak sok lett, s a megoldás a hazatérés, a saját úton való elindulás volt.

„Nagyon megérte, mai napig sokszor gondolkozok, hogy visszamenjek. Főleg, amikor ilyen évek vannak, mint az idei. A tavaly a nagy befektetést megcsináltuk, s a talajtakaró fólia miatt nem jöttek ki a számításaink, arra az egész évünk ráment. A paradicsom s a paradicsompaprika odalett, csak az uborka és a kápiapaprika bírta, abból tudtunk kicsi pénzt csinálni”.

Sokat dolgozik – ismeri el –, reggeltől késő estig kint a fóliánál vagy a határban, „gyomirtó nincs, így van is, amit szedegetni, a betegségekre sem használunk semmit, s ha valami jelentkezik, igyekszünk bió megoldással megoldani”. Piacozni sem jár, mert akkor ki dolgozik – kérdez vissza.

A fólia mellett komposztdombok alakulnak, érniük kell egy-két évet a felhasználásig. Mint megjegyzi, a komposztálás különböző módszereivel a külföldi munka során ismerkedett meg. Ma háromféle komposzt készül a fólia mellett, növényi eredetű mindegyik, de más más összetevőkkel. Számára a legérdekesebb a szalmakomposzt, meg kitűnő földfeljavító. Ezt is Franciaországban tanulta, ott a szalmát komposztálták, és ebből kitűnő gombaföld lett. „Idehaza a szalmát eldobjuk, eltüzeljük, odakint óriási cégek épültek a szalmakomposztálásra. Mi ilyen szalmakomposzttal javítottuk fel a földeket” – meséli.

Sok buktatója van a mezőgazdasági munkának, a növénytermesztésnek – értünk egyet. „Egyik év sem hasonlít a másikra, sokat kell tanulni, alkalmazkodni. Hazajön az ember külföldről, befekteti az összegyűjtött pénzt, s nagyon félő, hogy belebukik. Olyan kultúrákkal próbálkozunk, amelyek nem jellemzőek a vidékünkre, mert ez az újdonság, ez eladható”.

S a sok buktató ellenére nem unt bele – nyugtat meg –, hiszen szereti azt, amit csinál.

Már egy alkalommal korábbi franciaországi főnöke is meglátogatta, s tetszett, amit látott – jegyzi meg elégedetten –, persze próbálta visszacsábítani. A fólia szomszédságában építkezés zajlik, ide épül az otthonuk is – mutatja.

Búcsúzásként még megmutatja 84 éves nagymamája veteményesét, a babot már négyszer ültette el, kétszer fagyott ki, de nem adta fel. „Reggel korán jövök ki, s ő már gyomlál” – jegyzi meg mosolyogva. Én pedig már nem is csodálkozom Alpár kitartásán. Volt, akitől örökölje.