HIRDETÉS
Éppen szüretelési szezonjához közelít az egyik zöldségínyencség, a spárga. Európában őshonos, és így nagyon régről, még időszámításunk előtti időkből ismert és fogyasztott növényről van szó, mégis a mai napig is ritkán termesztik a kiskertben fogyasztás céljából. Nyári hajtásait érdekes levélzete miatt virágcsokrokban szokták felhasználni, vagy mint dísznövényt nevelni a virágágyásokban, néhány rokonát pedig szobanövényként tartjuk.
Nevét, az asparagust még az ókori görögöktől kapta, ez a szó görögül fiatal hajtást jelent, célozva arra, hogy a spárgának a kora tavasszal megjelenő fiatal hajtásait, úgynevezett sípját fogyasztották, de nem csak zöldségként, hanem gyógynövényként is számon tartották. Vízhajtóként, vesekő-eltávolítóként és méregtelenítőként ma is használatos.
Termesztéséhez türelmesnek kell lennünk, mert, bár sok gondozást nem igényel a növény, komolyabb szüretre csak az ültetéstől számított harmadik, negyedik évtől lehet számítani.
Bár a spárga melegebb, főleg a mediterrán éghajlatú vidékeken él vadon, ennek ellenére a csíki hideg teleket is jól átvészeli. Mivel évelő növény, ezért már az ültetésnél is egy olyan helyet kell neki kiválasztani,
ahol zavartalanul maradhat tizenévekig vagy még ennél is tovább.
A hely kiválasztásában viszont segít az, hogy mivel egyben dísznövény is, így telepítéséhez nem csak kizárólag a zöldségeskert jöhet szóba, jól fog mutatni néhány tő a virágágyásokban is. A talaj tápanyag ellátottságával szemben igényes, a laza, homokos, tavasszal hamar felmelegedő talajokon fejlődik jól és szüretelhető könnyen.
Mint más hasonló évelő növény telepítésénél, itt is fontos, hogy a hely kiválasztása után alaposan készítsük elő a talajt, mélyen lazítsuk fel, és jól kiérett istállótrágyával vagy kerti komposzttal javítsunk állagán és tápanyagtartalmán, szükség esetén ássunk nagyobb méretű gödröt, amiben teljesen kicseréljük a földet. A legjobb az, ha a gödör aljába érett istállótrágyát teszünk, majd ezt öt–nyolc centiméter vastagon befödjük morzsalékos talajjal.
A spárga szaporítására előnevelt tövet kell használni, amelyet április végén, május folyamán ültetünk el. A töveket vagy magunknak kell nevelni magról vagy valahonnan beszereznünk. Ezeknek a töveknek jellegzetesen szétágazó gyökérzete van, és a helyes ültetéshez a gödröt úgy kell előkészíteni, hogy a középen a morzsalékos talajból kis halom legyen kialakítva, erre helyeződik rá a polipra hasonlító tő, a gyökerek pedig minden irányban lefele, lazán helyezkednek el. Ezután a tövet laza homokos vagy tőzeges talajjal födjük be. Az ültetési gödröt elég mélyre kell ásni ahhoz, hogy miután a tövet elföldeltük, még mindig maradjon félarasznyi hely a talaj felszínéig, amit a későbbiekben fogunk feltölteni.
Az első években nem érdemes hajtásokat szüretelni, nem is jelennek meg nagy számban, és levágásukkal nagyon gyengítenénk a növényt.
Az ültetéstől számított harmadik év tavaszán laza talajból készítsünk 35-40 cm magas halmot a tövek fölé,
hogy az előtörő fiatal hajtások, a sípok, ebben növekedjenek. Amikor a hajtások csúcsa megjelenik a töltés oldalán, akkor oldalról megbonthatjuk a töltést és egy éles késsel leszüretelhetünk néhány hajtást.
A halom alatt fejlődött hajtások halványak, roppanósak, zsengék lesznek, míg ha nem töltjük fel a töveket, akkor megzöldülnek és szálasabbá válli a szövetük. Ha a tövek elültetésénél alaposan jártunk el és megfelelő helyet választottunk, akkor egy-egy tőről húsz éven keresztül is szüretelhetünk hajtásokat minden tavasszal és még érdekes, akár virágcsokorban is felhasználható dísznövény is lesz a virágágyásban a nyár folyamán.
Örömteli kertészkedést!
A szerző kertészmérnök.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
