Ketten vagyunk hármasban. Hűtlenségről és házasságról vallott a neves idegsebész

Simon Virág 2019. február 14., 15:52 utolsó módosítás: 2019. február 14., 16:22

Az örök szerelemhez három dolog kell: elköteleződés, intimitás és Krisztus – legalábbis így véli a neves magyarországi idegsebész, Csókay András, akinek életével és házasságának példájával a Bálint-nap apropóján ismerkedünk. Csókay András és feleségének története nem egy könnyű love story, hanem egy olyan házasság, amelyben volt megcsalás, szétválás és egy hatalmas tragédia is. Mégis hiszik és vallják, hogy összetartoznak.

Az idegsebész nem szégyell vallani hibáiról és tragédiáiról sem Fotó: Haáz Vince

Az egész héten át zajló Házasság hete elnevezésű rendezvénysorozatot néhány éve éppen a szerelmesek napja, vagyis a Valentin-nap válaszaként hozták létre azzal a céllal, hogy rámutassanak a házasság fontosságára, bemutassanak olyan házaspárokat, akik példaképei lehetnek a fiatal pároknak is. Ennek a célnak pedig tökéletesen megfelelt Csókay András és felesége, Daniella, akik a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébániatemplomban vallottak önmagukról, egymásról, házasságukról, na meg a hitükről. Csókay András neves idegsebész, a Budapesti Honvéd Kórház főorvosa, aki több innovációs műtéti eljárást dolgozott ki, Prima Primissima-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. Nem csak erről híres azonban,  köztudottan mélyen vallásos, aki őszintén beszél tévedéseiről, Isten kereséséről és eddigi élete próbateleiről.

A kezdeti lelkesedés után

Csókay András elmesélte, hogy 15 éves korában döntötték el jelenlegi feleségével, Daniellával, aki akkor 14 éves volt, hogy összeházasodnak, s ez így is történt.  Tehát esetükben az elköteleződés megvolt és az intimitással sem voltak gondok. Az első házas évek boldogan teltek el, három fiúgyermekük született, de egyszer csak... 

„Egyszer csak jött a kísértő, befészkelte magát a szívembe, ami üres volt. Nem volt benne Krisztus, mert fiatalként elveszíttettem a kapcsolatom vele, elmaradtam a templomból, nem imádkoztam többé. Az üres szívbe beköltözött a kísértő és eltávolított a családomtól. Elhagytam feleségemet és gyermekeimet. Tékozló fiúként beköltöztem egy disznóólba, ahol voltak barátaim, akikkel ittam és buliztam.

A munkámat alig tudtam elvégezni, sok mindent és mindenkit elhanyagoltam. De pár év múlva  egyszer csak azon kaptam magam, hogy ez nem jó nekem, vissza akartam térni a családomhoz. S akkor jött a kísértő, s kezdte azt mondogatni nekem, hogy ne menjek vissza a családomhoz, mert mi lesz a barátaimmal, a szeretőmmel, az eddigi életemmel. Egyszer álltam egy kereszt előtt, s azt láttam, hogy az azon levő Jézus int nekem, s mintha azt mondta, elég volt ebből az életből a kutyafáját, menj haza. Akkor hazatértem. Bocsánatot kértem a feleségemtől, a gyermekeimtől, a szüleimtől. Visszatértem hozzájuk és Istenhez is.”

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia vendége volt Csókay András Fotó: Haáz Vince

Felesége Daniella erről az időszakról azt mesélte, hogy a kezdetekkor nagyon fontos volt, hogy kire hallgatott. Nem az  úgynevezett barátnőkre, akik azt mondták, hogy ha megbocsát neki, akkor arcul csapja a női nemet, s még csak a családtagokra sem, akik ugyanolyan megbántottak voltak, mint ő. „Nem szaladtam az ügyvédhez, hogy  kiforgassam a férjem minden vagyonából. Nehezen, de rájöttem, hogy nem azt akarom, hogy András az ellenségem legyen, hanem azt akarom, hogy megtartsam a házasságomat.

Férjem jezsuita pap nagybátyja tanácsolta azt nekem, hogy legyek türelmes, mindig legyek kedves, a ház legyen tiszta, a gyermekek legyenek otthon, s még valami finomság is főjön, amikor odajön hozzánk András látogatóba. Na hagyjam el magam, ne panaszkodjak és ne beszéljek vele csúnyán. Nem volt könnyű így viselkedni, de megtettem”

– vallotta be Daniella. Szerinte fontos felismerni, hogy egy házasság ápolása és elromlása soha nem egyetlen személyen múlik. „Én is morzsáztam, állandóan szóvá tettem, hogy amikor eszik, morzsákat hagy maga után, s zsörtölődtem sok kis ügy miatt, ez terhelte a kapcsolatunkat. Megtanultam, hogy csak az igazán fontos dolgokat tegyem szóvá. András  hamut szórt a fejére és én megbocsátottam, visszafogadtam, és soha nem hánytorgattam fel neki, hogy mi történt.”

Daniellát sok megpróbáltatás elé állította az élet Fotó: Haáz Vince

Léket kapott a hajó

A házaspár arról is mesélt, hogy nemcsak házasságuk, de Istenbe vetett hitük is megerősödött, visszatértek a templomba, a közösségbe, gyóntak és imádkoztak együtt. Két kisgyermekük is született, egy kislány, aki külön öröm volt a három nagyfiú mellette és egy kisfiú.

Tizenhat év boldog együttlét után azonban újabb tragédia következett be a családban.

„Öt évvel ezelőtt legkisebb fiunk, Marci tízéves születésnapjára készültünk. Megjöttek a vendégek és kerestük Marcit, aki sehol nem volt. Az udvaron levő medencében találtam meg, arccal feküdt a 20 centis vízben és nem lélegzett. Minden tudásomat bevetve próbáltam újjáéleszteni, de nem tudtam.  El kellett engedjük öt.  Sok idő kellett, hogy el tudjam fogadni, hogy Jézus, aki szeret minket, ezt megengedte, magához vette szemünk fényét, a legkisebb gyerekünket. Egy jó ideig magamba zárkóztam, depressziós lettem. Daniella sokkal erősebb volt, ő tartotta össze a családot, ebben a nehéz időben is” – mesélte Csókay András.

Túlélni egy gyermek halálát. Lehetséges? Fotó: Haáz Vince

Felesége arról beszélt, hogy nagyon nehéz volt az első napokban, amikor mindenkit meggyötört a fájdalom és a vesztesség. De nehéz volt azután is, amikor a nagyobb fiúk is el voltak keseredve, amikor ő sem tudta, hogy hogyan beszéljenek minderről. Úgy érezte, hogy a család hajója léket kapott és nem tudta elképzelni, hogy ezek után még valaha boldog tud lenni. „Saját bánatomat imáimba fojtottam, Istennek mondtam el minden gondolatomat és fájdalmamat. Tudom és hiszem, hogy Marci most közel van Istenhez, s ez  megnyugtat. Nehéz volt összeszedni és összetartani a romokban levő családot, de sikerült.  Marci a család bohóca volt, állandóan viccelődött. Ezt őrizzük emlékeinkben. Nem temettük el az  emlékét, nyaralónk falán van egy közös fényképünk, szoktunk beszélni róla, emlegetjük csínytevéseit, velünk maradt, emlékeinkben. Megemlékezünk születésnapjáról, halála évfordulójáról” – mondta Daniella, azt is hozzátéve, hogy öt év távlatában újra tud már boldog lenni, de talán már soha sem lesz annyira boldog, mint korábban volt.

A imában rejlő kreativitás

Csókay András beszélt munkájáról is, arról, hogy sokat segítette őt az idegsebészi hivatásában az imádkozás és az Istennel való élő kapcsolat. Meggyőződve mondta, hogy sokszor imái során találta meg a válaszokat a munkája során felmerülő kérdéseire, kapott megoldást vívódásaira, sokkal kreatívabb orvos lett. Beszélt arról, hogy visszatért a kórbonctanra, és sokszor, mielőtt elvégez egy-egy műtétet az élőkön, azelőtt 5-6-szor kipróbálja az eljárást a halottakon.

„Félünk a kórbonctantól, félünk a haláltól és a halottaktól. De én tudom, hogy Isten kegyelme és irgalma nagy és van élet a halál után is. Lehetőségként tekintek ara, hogy először az éltettelen testen próbálhatom ki mindeat, amit majd élő emberen kell elvégezek, s ott egy élet függhet minden mozdulatomtól.”

Hosszú és tartalmas vallomása után az idegsebész elmondta, úgy véli, vannak varázsigék, amelyeket naponta el kell mondani a házastársunknak, például, hogy Ma jobban szeretlek, mint tegnap és holnap jobban foglak szeretni, mint ma. S nem szabad elfelejteni, az örök szerelemhez három dologra van szükség: Elköteleződésre, intimitásra és  az élő Krisztusra. „A házastársi közös imában meg tudjuk tapasztalni, hogy ketten vagyunk hármasban, s Krisztus meg tudja őrizni házastársi kapcsolatunkat, házasságunkat” – vallja Csókay András.

Fotó: Haáz Vince

Ismertté tették a sziámi ikrek

Dr. Csókay András neve azért is ismert, mert  dr. Hudák Istvánnal közösen egyedül csak ők vállalták el az egész világon a bangladesi, fejüknél összenőtt  kétéves sziámi ikrek  kettéválasztását. A hosszas eljárásnak már nekifogtak, több műtétet már végrehajtottak,  következni fog a  szövettágító rendszerek beültetése és a koponya végleges szétválasztása. Az eset kapcsán dr. Csókay András többször beszélt arról, hogy a boncteremben, frissen elhunytakon gyakorolt erre a műtétre is és sokat imádkozik, hogy tudja megoldani ezt a nehéz feladatot.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Hallgassa online rádióinkat