Az unitárius lelkész Pipe-Szásznádason szolgált 2000 szeptemberétől 2013 októberéig. Meséli, hogy közel laktak a városhoz, Segesvárhoz, Fehéregyházához, és nagyon megtetszett neki ez a vidék, ráadásul felesége szásznádasi születésű, ott ismerkedtek meg.
„Nagyon megragadott ez a vidék, és amikor 2005 és 2006 között valamikor megkérdezte tőlem valaki, hogy nem szeretnék-e kimozdulni Pipe-Nádasról, azt válaszoltam, hogy nem. Aztán 2013 decemberében pályázat útján átkerültem Magyarsárosra.” Jenei László Csaba azt követően került a Segesvári egyházközséghez, hogy az ott szolgáló Benedek Jakab tiszteletes nyugdíjba vonult, és a megüresedett lelkészi állásra pályázatot hirdettek.
2020 októberében költöztünk ide, két éve már nemsokára” – idézi fel a lelkész, aki a világjárvány idején foglalta el szolgálati helyét, éppen azokban az időkben, amikor az egyházi életet is megbénította a számtalan korlátozás. Pedig
nagyon sok szép hagyománya volt a gyülekezetnek, amelyekhez addig ragaszkodott és ápolt a közösség.
Például Fehéregyházán rendszeresen megszervezték a szépkorúak találkozóját, ami elmaradt, ahogy a segesvári nőszövetség tevékenysége is megszakadt, pedig korábban jól működött. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Hit-vallás mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.