Komposztálva előre! Kiskerti kalandokról alkotott társasjátékot Rusz-Ajtony Eszter

A Kertkaland társasjáték és a Határátlépők Egyesület környezeti nevelési projektjei tulajdonképpen arra inspirálják a gyerekeket, hogy a valóságban is megtapasztalják, milyen érzés jól besározni magunkat, és leszedni az első saját terméseinket – vallja Rusz-Ajtony Eszter, a társasjáték megálmodója. Ő hívta életre a játék két főszereplőjét, Besét és Bóbitát, akik segítségével kiskertészek lehetünk saját virtuális kertünkben.

Van itt minden, ami szükséges egy tisztességes társasjátékhoz: egy-egy kis vászonzsákban lapulnak a termény- illetve a szerencsekártyák, van fa dobókocka, és szintén fából készült színes bábuk – mutatja Eszter.

„2020-ban a Határátlépők Egyesületet azzal a kérdéssel kereste meg a Cseperedők Családi Fesztivál szervezőcsapata, hogy egyesületként milyen gyermekprogrammal, gyerekeknek, családoknak szánt feladattal tudnánk részt venni az abban az évben online zajló a fesztiválon, és ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk egy társasjátékot, amivel én szívesen is foglalkoztam. Első lépésben egy kifestős változat készült el, nagyjából ugyanezen mezőkkel, ugyanilyen kártyákkal, csak azt le kellett tölteni, kinyomtatni, kifesteni, kivágni, s mindenki otthon használhatta. Ez egy ingyenes lehetőség volt. Sok pozitív visszajelzés érkezett, szerették a szülők és a gyerekek is, és elérkezett az a pillanat is, amikor felajánlás, anyagi támogatás érkezett cégek részéről, hogy a játékot tovább fejleszthessük, így került ebből az első változatból harminc példány iskolákhoz, óvodákhoz” – eleveníti fel az indulást Eszter.

Mint meséli, tavaly januárban újra előkerült a játék fejlesztésének a gondolata, foglalkozott is vele, rajzolgatta mindaddig, amíg a saját kertjében nem indultak be a munkálatok. Ősszel aztán, a Határátlépők Egyesület ösztönzésére és támogatásával, amint begyűjtötte az utolsó termést, és előkésztette a kertet a téli pihenőre, újra életre kelt Bese és Bóbita, beszerezte a fabábukat, a dobozt, a zsákokat, és decemberben elhozta az Angyal az első negyven nyomtatott példányt.

„A teljes mértékben kézzel rajzolt, mesekönyvszerű játék felhasználható környezeti nevelési és egyéb gyerekfoglalkozásokon.

A játékosok megismerhetik a kis konyhakertben is termeszthető zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket, a permakultúra egyes elemeit és alapjait. A játék nem meglévő tudást kér számon, hanem új ismereteket ad, egyben arra inspirál, hogy a gyerekek a valóságban is megtapasztalják, hogy milyen érzés jól besározni magunkat, csalánba lépni, és leszedni az első saját terméseinket. Sokunknak közös élmény az elmúlt időszakból, hogy elkezdtünk a saját kertjeinkkel foglalkozni, s mindazt, amit ott tapasztaltunk, megéltünk, a játék során is visszaköszön” – magyarázza lelkesen.

A játék célja, hogy a gyerekek megismerkedjenek az olyan fogalmakkal, mint a növénytársítás, komposztálás, és számos olyan helyzettel szembesülhetnek játszva, amivel akár a kertben is. Például ha mellénk és a dobókockánk mellé szegődik a szerencse, és a játék hevében kiderül, hogy komposztot hordtunk ki a kertbe, két mezőt előreléphetünk, ha otthon palántáztunk, három mezőt előre lépünk, ám ha beköszöntenek a korai fagyok, vagy csigák lepik el a kertet, máris visszalépegetünk néhány mezőt, vagy elveszítünk pár terménykártyát, aztán, ha egy dobás révén az avarégetés mezőre kerülünk, igencsak pórul járhatunk.

A játéknak két nehézségi fokozata van. Az első nem igényli a betűk ismeretét, kisebb gyerekek is játszhatják, ez esetben a nyíl jelzéseit követik, a második nehézségi fokozatban már szerephez jutnak a szerencsekártyák is, és itt a szerencsemezőkre lépve kártyát kell húzni, és felolvasni a rajta található szöveget. „Tulajdonképpen játékosan megtanulnak a g

yerekek kertészkedni, kedvet kapnak hozzá, és tavasszal ki is próbálhatják. Tanulhatnak a növénytársításról, melyek az egymást segítő vagy egymás növekedését hátráltató növények, mire jó a komposzt, mit tehetünk csigainvázió ellen. A társasjáték elsősorban az 5–14 éves korosztálynak szól, de igyekeztem úgy megfogalmazni a kártyák szövegét, hogy a felnőttnek se legyen unalmas” – fűzi hozzá.

Eszternek még nagy tervei vannak, reményei szerint a játék elképzelt főszereplői, a dobozon már felbukkanó kisfiú és kislány, Bese és Bóbita kerti kalandjai tovább folytatódnak a témához kapcsolódó, környezeti nevelést, fenntarthatóságot érintő, illusztrált mesékkel, melyek óvodai, iskolai gyerekfoglalkozások alapját is képezhetik.

Eszter öt éve foglalkozik komolyabban saját kis konyhakertével. Az egyébként tervezőként dolgozó fiatal csíkszeredai nő nevetve jegyzi meg, ő maga is sokat kísérletezett, olvasott és tanult a zöldség- és növénytermesztésről, kertjében a néhány ágyásban szinte minden megterem, amire egy öttagú családnak szüksége van. Most már számára sem ismeretlenek a permakultúrás módszerek, a mulcsozás, komposztálás.

„Tavaly sikeres évem volt, annyi paradicsomom lett, hogy enni is alig győztük. Kipróbáltam új dolgokat, például édesburgonyát termesztettem. Mindent ültettem, ami a társasjátékban kép formájában megjelenik. Sok mindennek utánaolvastam, aztán kipróbáltam, működött, most már a játékban is jelen van” – mondja nevetve.