Középkori falképtöredékek a lövétei templomon

Idén áprilisban kezdtek hozzá a lövétei római katolikus templom nagyszabású külső felújításához. A munkálatok során, a régi vakolatréteg leverésekor a templom délnyugati oldalán, a hajó és a torony közötti karfeljáró falazatában másodlagosan beillesztett faragott kövek kerültek felszínre, falképtöredékekkel, amelyekre Mihály János történész figyelt fel először. Nyomban értesítette Nyárádi Zsolt régészt, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársát, aki korábban több éven át folytatott ásatásokat a település elbontott középkori templománál, illetve Székely Mózes egykori udvarházának helyén. A régész megtisztította a falképtöredékeket a vakolat- és mészrétegtől, majd fényképeket készített róluk.

Mihály János történésztől megtudtuk, hogy

a szóban forgó faragott és festett kövek a település középkori templomából származnak, amelynek anyagát felhasználták az 1776-ban befejezett, ma is álló templom építésekor, így a karfeljáró építéséhez is.

Összesen nyolc kváderkőről van szó, amelyeket másodlagosan illesztettek a falazatba a karfeljáró falsíkjainak találkozásánál. Elmondása szerint a kövek egy részén növényi ornamentika, más részén kerek keretek, medalionok láthatók, szakállas férfiak – talán az apostolok – mellképeivel. Az egyiken egy oldalra néző szakállas férfi jobbjával áldást oszt, baljában csukott könyvet tart – nagyon hasonlít a „Mindenség Ura” (Pantokrátor) megszokott ábrázolásához. Véleménye szerint a festett kváderkövek többsége eredetileg az elbontott középkori templom szentélyét és hajóját elválasztó diadalív részét képezte – a marosszentannai templomnak a 14. század második feléből származó freskómaradványaihoz hasonlóan.

Mindezekkel kapcsolatosan természetesen a végső szót a falképtöredékeket tüzetesen megvizsgáló művészettörténészek, a szakmában jártas restaurátorok mondják majd ki, az analógiák, hasonló ábrázolások felkutatása alapján.

A felújítási munkálatokat felügyelő Várday Zsolt székelyudvarhelyi építész és a szakemberek a falképtöredékek jelentőségét felismerve az egyházközség vezetőségével – László István plébánossal, Tódor Loránd kántorral és Lázár Árpád megyebíróval – összhangban úgy döntöttek, azokat átmentik az utókornak, vagyis szakszerűen restauráltatják.

A restaurálást a lövétei születésű Márton Ferenc végzi, akinek közel tízéves tapasztalata van a szakmában. Véleménye szerint a falképtöredékeken időben két réteget különböztethetünk meg. Az első réteg freskótechnikával, azaz a festék nedves vakolatra való felhordásával, míg a második réteg szekkótechnikával, azaz a festék száraz vakolatra való felhordásával készült. Az utóbbi egy későbbi kifestés eredménye. A restaurálás során a következő folyamatokat kell elvégezni: a vakolathiányok anyagában a színezett mész-homok habarccsal való kiegészítést; a festékrétegen található porréteg, valamint mészmaradványok eltávolítását. A festett felületen belül a kisebb hiányokat szintbe tömítik. A retusálás során a festés hiányait pontozásos, szaknyelven ritocco technikával, míg a szintbe tömített részeket vonalkázó, azaz trateggio technikával egészítik ki.

– részletezte Mihály János. Természetesen ezzel kapcsolatosan is a végső szó a szakembereké lesz. Az viszont bizonyos, hogy a Lövétén előkerült freskótöredékekkel a csodálatos erdélyi épített örökség tovább gazdagodott.