Levendulás. Egy kántor illatos hobbija

Csíkban kuriózumszámba megy a levendula termesztése, hiszen ez a vidék nem éppen a mediterrán éghajlatáról híres, s mégis egyre több kertben jelenik meg e kedvelt dísz-, fűszer- és gyógynövény. Gombos Csaba és felesége múlt évben gondolt egy merészet, és levendulát telepített két üresen álló telkükre, a Csíkszeredától mintegy öt kilométerre fekvő községben.

„Nem akartuk, hogy a két telek üresen álljon, s bár én szeretem a gyümölcsfákat, arra gondoltunk, ha később építkezésre használnánk a telkeket, nehezebb lenne a fákat kivágni. Így döntöttünk a levendula mellett. Sokat jártam Angliában és Franciaországban, ott láttam nagyon szép levendulaültetvényeket, mindketten szeretjük is, így került végül egy pályázatnak köszönhetően Csicsó határába a levendula. A pályázatíró kiszámolta, hogy a nyolc és fél, illetve a hét és fél áras területre mennyi levendula fér el. Azt mondta, ezer tő, hát mi nem akartunk ezer tövet, de ennyi lett. Rengeteg munka volt vele” – meséli Gombos Csaba, a település kántora. A nyolc és fél áras területen hatszáz bokor, a hét és fél árason pedig négyszáz bokor díszeleg.

Látszik, jó kezekben van az ültetvény, gondoskodnak a tövekről, szépen fejlődnek, immár egytől egyig mind virágba borultak. „A levendulaszeretet ehhez nem volt elég” – jegyzi meg poénosan Csaba. Kellett hozzá sokat olvasni, tanulni, és mint mondja, szerencséjük is volt, mert kerültek jó szaktanácsadók is más levendulásokból. „Nem voltak önzők, hogy nem osztották volna meg tapasztalataikat. Azt is elmondták, ha most ültetnének levendulát, talajtakaró geofóliát használnának. Mi így tettünk, és ezzel megúsztuk a kapálást” – magyarázza.

Igaz, a fólia beszerzésének költsége nem volt beleszámítva a pályázatba, így ezt már önköltségen szerezték be, s munkából sem volt hiány, mert a fóliát fel-, majd ki kellett vágni, és a levendulát beleültetni a résekbe. Előnye, hogy nem kell kapálni, csak gyomlálni évente háromszor-négyszer, illetve füvet nyírni a sorok között. A levendulatöveket tavaly áprilisban telepítették, s bár úgy tartják, hogy hároméves korukra érik el teljes pompájukat, ezek az egyéves kis bokrok máris nagyon szépen fejlődtek.

„Ehhez nem elég csak a munka, az erőfeszítés.

– magyarázza vendéglátóm, amint végigsétálunk a levenduláson. Délután látnak hozzá a levendulaszürethez, ők csokrokban értékesítik a friss virágot. Ahhoz, hogy olajat préseljenek ki – jegyzi meg –, túl kicsi a terület, jóval több virágra, na meg speciális berendezésre is szükség lenne. Ugyanakkor meg is szárítják a csokrokat, ezekből készül a négygyermekes család számára szörp, illatos kis párna, szappan, krém. „Ha szép csokrot akarunk, egyforma kell legyen a szálak hosszúsága, és sarlóval kellene vágni. Tavaly ollóval vágtuk, idén már a sarlót is kipróbáljuk. Ahol traktorral nyírják, az eleve metszi is a bokrot. Kézi munkával sokkal több dolog van vele. Ez a levendula kétszer-háromszor virágzik, lehet, nem lesz ennyire bőséges a következő virágzása, de ha elvirágzik ősszel, nyessük a bokrot, megadva neki ezt a szép kerek formát. A visszavágást kora tavasszal kell kezdeni, nem kell sajnálni, jól vissza kell vágni. Sokan abba a hibába esnek, hogy a levendulát sokat ápolják. Nem kell ápolni, nem kell öntözni, minél szárazabb helyen, akár köves területen is jól érzi magát. Neki száraz talaj és meleg, napsütés kell” – tudjuk meg.

Kétfajta orvosi levendula illata csábítja a méheket és a nézelődőket a csíkcsicsói levendulásba: az Essence Purple típusúnak kékes lila, nagyon illatos virága van, illetve a Hidcote Blue típusúnak sötét lila színű, szintén illatos a virága. „Több típusa van a levendulának, vannak vékony szárúak, azokkal vigyázni kell. Mi beültettünk abból száz tövet, és nyolcvan rögtön kifagyott, nem bírta meg a mínusz tíz fokot, mégiscsak Csíkban vagyunk. A szakirodalom szerint bírja a levendula a mínusz harminc fokot is, de én ezt nem nagyon hiszem. Biztonságból télre felföldeltem, alul a gyökereket védtem, majd tavasszal lehúztam a gyökerekről a földet. Sok munka volt vele, de túlélték a telet” – jegyzi meg. Számára ez egy hobbi a sok közül – mondja nevetve –, éppen ezért nagyobb ültetvény már nem is kell. De itt tevékenykedni felér egy aromaterápiával.

„A legfontosabb a kántori hivatás, a többi csak hobbi, abból is van több, például a versenybridzs vagy az idegenvezetés. Amit két kézzel meg tudok művelni, csak arra vállalkozok. Márciustól késő őszig a munkából ez elég, s otthon is van tennivaló, nem akarunk nagyban gazdálkodni, de jólesik látni, hogy a munkának megvan a gyümölcse” – magyarázza Csaba.

A szomszédos parcellán az egyik szomszéd gondozza a zöldségeket. Meg-megpihen, mosolyogva figyeli, ahogy csodálkozva körbejárjuk a levendulást. „Ugye milyen szép? Én eddig ilyent csak fényképen láttam. Aki erre jár, annak mind megakad a szeme rajta, megáll, s meg is csodálja. Jó itt nekünk, mi sokszor az udvaron is érezzük az illatát” – büszkélkedik.