Lisztharmat: a kiskertek egyik leggyakoribb betegsége

A növényi betegségek egy részét valamilyen gomba okozza. Ilyen a rozsdásodás, varasodás, ragyásódás, üszkösödés, szürke penész és a lisztharmat.

 A lisztharmat a kiskertek egyik leggyakoribb növényi betegsége. Gyakoriságának egyik oka, hogy több növény is igencsak érzékeny a betegséggel szemben. A másik oka pedig az, hogy lisztharmat név alatt nemcsak egy bizonyos kórokozó gomba által előidézett betegséget értünk, többféle gomba is okozhat különböző növényeken olyan megbetegedést, amelynek tünetei hasonlóak. Ez a tünet

a leveleken, fiatal hajtásokon, száron megjelenő fehéres, liszt kinézetű por,

ami maga a gomba micéliuma. Megfigyelhető a megtámadott levelek eltorzulása, a hajtások elgörbülése, elszáradása is.

A betegségre nagyon érzékeny a rózsa, egyes almafajták, az orgona, a tökfélék, az uborka, szőlő, ribizli, egres, zöldborsó. Tehát megjelenhet a lisztharmat a kert bármelyik részében, a gyümölcsfákon ugyanúgy, ahogyan a virágágyásban vagy zöldségeskertben.

A betegség a gomba spóráival terjed, amit a szél, a vízcseppek szállítanak egyik helyről a másikra, és amint megfelelő körülmények közé kerül, megtelepszik. Mivel különböző növényeken különböző gombák okozzák a lisztharmat betegséget, ezért rózsáról például nem terjed át a zöldborsóra vagy az almára. A gomba a meleg, nedves, páradús környezetben terjed és főleg a lédús, laza szövetű leveleken telepszik meg.

Mint minden betegség megelőzésénél, itt is elmondható, hogy nagyon fontos a növényeket megfelelő körülmények között nevelni, mert így egészségesek és ellenállóbbak lesznek, kevésbé fogékonyak a betegségekre. Megfelelő körülmény például a kiegyensúlyozott tápanyagellátás.

A túlzott öntözés is lédús laza szöveteket eredményez, ráadásul a növény is páradúsabb környezetben lesz, késő esti öntözés esetén egész éjszakára nedvesek maradnak a levei. Ha viszont vízhiányban szenved a növény, ez olyan stresszhatással van rá, ami szintén legyengíti, fogékonnyá teszi. A túl sűrűn ültetett zöldségek (uborka, tök, zöldborsó) között megreked a nedves levegő, ha egyik növény a csoportban megbetegszik, akkor a betegség könnyen átterjed a többire, ezért a megfelelő ültetési távolságra is figyelni kell.

Ugyanez mondható el az érzékeny almafák, ribizli- és egresbokrok koronájáról is. Ha nem eléggé szellős, laza, akkor könnyebben megjelenik a betegség rajtuk. Gyümölcsfáknál gyakori, hogy a betegség spórái a rügy pikkelyei között telel át, és a rügyek kipattanásával egyszerre már meg is telepszik a fiatal leveleken és a virágzaton.

Ha már lisztharmatot észlelünk a növényeken, akkor

első lépésként vágjuk le a beteg leveleket, hajtásokat, szárakat, hogy megakadályozzuk a betegség továbbterjedését.

Ez főleg kis termetű növényekénél ajánlott, és ide tartoznak a még fiatal gyümölcsfák is. Mivel a lisztharmatot okozó gombák többnyire a növény felületén terjednek el, és egyáltalán nem vagy csak kis mértékben szövődnek bele a növény szöveteibe, ezért a vegyszeres védekezés is egyszerű és hatékony. Ha nagy mértékben jelentkezik a lisztharmat nagyobb koronájú gyümölcsfákon, akkor már csak azért is ajánlott a vegyszeres védekezés, hogy megfékezzük a betegséget, és megmentsük a még meg nem fertőzött fákat. De ilyen esetekben mindig tisztában kell lenni a fajták érzékenységével, mert néhány almafajta vegyszerezés nélkül is ellenálló, mások pedig vegyszerezés mellett is nagyon fogékonyak maradnak a lisztharmatra. Töknél, uborkánál az idősebb levelek levágásával szellősebbé tehetjük a bokrokat. A mezei zsurlóból készített permetlé magas szilikát tartalmú, és ez az anyag a növények levelén mintegy pajzsot képez, így védve azt a spórák megtapadásától. A kén tartalmú permetlevek vagy permetező porok is hatékonyan elpusztítják a lisztharmatgombát, így felszívódó gombaölő-szereket csak nagyon különleges esetekben érdemes használni, és akkor is csak dísznövényeken vagy erősen megbetegített gyümölcsfákon.

Örömteli kertészkedést!