Megvalósult állatorvosi álom

Mindig is állatorvos szeretett volna lenni a csíkszentimrei Pál Lehel, és ez az álma meg is valósult. Állatorvosi szakon diplomázott Temesváron 2010-ben, majd hazajött szülőfalujába. De mivel nem talált munkahelyet, Angliába ment dolgozni a menyasszonyával együtt.

„2013-ban jöttünk haza, és derült égből villámcsapásként megállt a kapunk előtt egy állatorvos kolléga, és kérdezte, én vagyok-e Pál Lehel. Mondtam, igen. Kérdezte, akarok-e dolgozni. Mondtam, igen. Így kezdtem el ebben a szakmában tevékenykedni Nagy Tibor állatorvos mellett. Két év után jött egy olyan lehetőség, hogy a körzet egy részében én tevékenykedjek, „fél-körorvos” legyek. Mintegy harminc kilométeres körzetbe járok a környező falvakba is állatokat kezelni. Fél évnél több ideje, hogy bevállaltam egy 350 darab tehénnel rendelkező farmon való munkálkodást” – sorolta tevékenységi körét Pál Lehel.

A fiatal állatorvos újabban pedig modern kisállatrendelőt rendez be a falu központjában, ahol kibérelt egy házrészt, felújította, megfelelően kialakította a kezelőt, műtőt, várót. Sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alap Zrt.-nél, így a rendelőbe való alapfelszereléseket is meg tudta vásárolni, mint műtő- és vizsgáló asztal, mikroszkóp, sterilizátor, sebészeti felszerelések és egyéb alapkellékeket. Tervez egy kisebb állatpatikát is melléje, Alcsík második kisállatrendelője tavasszal nyílik meg.

Kérdésünkre, hogy mekkora az igény a kisállatellátásra vidéken, Pál Lehel elmondta, falun is egyre többen tartanak házikedvencet, leginkább kutyát, ezekből is a nagytestűeket. Sok kisállathoz hívják terepre, de másképp viselkedik egy állat, amikor az otthoni környezetében dolgozik vele, és másként, amikor beviszik egy rendelőbe. „Itt egy kicsit megszeppen, óvatosabb, mivel nem az ő területe, és ha felkerül egy vizsgálóasztalra, meghúzza magát, könnyebben lehet vele dolgozni. A háznál rúg, játszik, harap, mindent elkövet, mert otthon érzi magát. Nem mellékes az, hogy ha van egy rendelő, nem kell magammal vigyek mindent – tűt, fecskendőt, szájkosarat, nyírógépet stb. – és a kiszállási idő is számít.”

Rámutatott, míg ezidáig egy állatorvos volt a faluban vagy körzetben, aki kezelte a lovat is, a macskát is, mostanában kezd kettéágazni az állatorvosi szakma. Az egyik oka, hogy kezdenek kihalni a régi gazdák, megszűnni a régi gazdaságok, ahol volt ló, tehén, disznó, juh, viszont nőnek a nagy farmok. Ugyanakkor a kiskedvencek egyre népszerűbbek. „A portákon tehát egyre kevesebb a haszonállat, noha az állatlétszám nem változik. Fogy a kisgazda, ők is egy-két tehenet tartanak, viszont a farmtulajdonosok, akik mostanig nyolcvan-száz tehenet tartottak, százötven-kétszázra duzzasztják az állományt. Maga az állatlétszám stagnál, csak át van rendeződve. Ebből kifolyólag döntöttem úgy, hogy megpróbálom ezt a két nyerget megülni.

A működésemnek a feltétele az, hogy legyen egy rendelőm. És ha már kellett, akkor én kisállatokkal foglalkozó rendelőt alakítottam ki. Hosszú távon szeretném, ha jönne egy olyan kolléga, aki inkább a kisállatokkal foglalkozik, én a farmon maradnék a haszonállatok mellett” – avatott be.

A farmon zajló tevékenységének mintegy negyven százaléka állatorvosi munka, a többi inkább farmmenedzseri. „Kezeljük a beteg állatokat, de vezetni kell a nyilvántartást is, az újonnan született állatokat, hogy minden állatnak meglegyen a két fülszáma, a mesterséges megtermékenyítéstől kezdve mindent le kell papírozni, hatvanhat regisztert töltünk ki naponta a konkrét állatorvosi munka mellett.”

A haszonállatokhoz állatorvosként legtöbb esetben a szarvasmarháknál a nehéz ellés, a tőgygyulladás, nyáron a csordában járó teheneknél a lábproblémák, a vemhesség-vizsgálat, a lovaknál száj-fogproblémák, vagy kólika miatt hívják. A disznóknál főként a nyáron fellépő betegségek miatt, a kutyák, macskák esetében főként az oltások miatt keresik meg.

„A minap mondta az egyik gondnok a farmon fejés közben, hogy olyan, mintha ebbe születtem volna bele. Ez pont így van. Már hatodikos, hetedikes korom óta kézzel fejtem, utána géppel. Mindig tartottunk állatokat. Mindig volt két-három ló, tehenek, disznók, juhok, majorság.

Igen, ebben nőttem fel, és természetes volt nekem mindig, hogy az állatok között vagyok. Szeretem az állatokat, ezt másképp nem is lehetne csinálni.”