Mikrozöldek. Kertészkedés különc módon

Akár úgy is kezdhetnénk történetünket, hogy egy kétszobás tömbházlakás egyik szobájában kezdődött minden, itt kezdte ugyanis nevelgetni mikrozöldjeit Szász Győző a karanténidőszak alatt. De igazából jóval korábban kezdődik a történet. Akkor, amikor Győző a kertben szorgoskodó édesapját figyelte, és akarva-akaratlanul is felkeltette érdeklődését a zöldségtermesztés.

De őt nem a hagyományos zöldségtermesztés érdekli – magyarázza –, hanem az, amelynek segítségével valami újjal, szokatlannal tud szolgálni.

Rózsaszín, zöld, sárga. A disznóparéj égő rózsaszín, a keltetőből kikerült mustár még sárga, de néhány óra, és bezöldül, a hatnapos napraforgón itt-ott még rajta vannak a maghéjak, de hamarosan ledobják azokat a növények, a zsenge vegyes retek, a borsó egy része már fogyasztásra készen áll. A kis fóliasátor egyik asztalán helyezkednek el a „keltetőből” éppen a napfényre került zöldek, a másikon pedig már teljes pompájukban díszelegnek a kis vitaminbombák. A retek enyhén csíp, mintha egy friss retekbe harapna az ember, minél többet „dédelgetjük”, öntözgetjük a kis dobozkában, annál intenzívebb az íze. Ha a borsót kóstolgatjuk, a kertből zsengén elcsent zöldborsó íze köszön vissza, a napraforgó-mikrozöldet, ha „megbolondítjuk” egy kis sóval és egy cseppnyi olívaolajjal, még intenzívebb benne a napraforgómagíz.

„Gyermekkorom emeletes ágya, belőle készítettem a két ültetőasztalt” – mutat nevetve a két asztalra Győző. Ide kerülnek ki a sötét kamrából a kis edénykében már kibújt zöldek, s mivel a törékeny szárakat ledöntheti a fentről érkező vízsugár ereje, az öntözést úgy oldotta meg, hogy az asztalba vezeti a vizet, és lentről szívják magukba a folyadékot a zöldek.

Nem, ő nem a szó szoros értelmében vett kertész – szögezi le indulásból.

Három vagy négy évvel ezelőtt volt egy kísérletem, noha nem sokat tudtam a növénytermesztésről. Elvetettem a paprikát, s vártam, de nem lett semmit. Utána paradicsomokkal is próbálkoztam, de a paradicsom nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, a paprikával ellenben más volt, annak ellenére, hogy nem volt sikeres a próbálkozás. Utánanéztem, hogyan is kell nevelni, s a tavaly ugyanebben a fóliában száz tő paprikát neveltem, 27 féle is volt, fajtánként négy-öt tő. Különböző, dél-amerikai, csodaszámba menő paprikák is voltak köztük, volt, ami termett, olyan is volt, amin egy darab sem lett. Pont a járvány elején még otthon a lakásban nevelgettem a palántákat lámpa alatt, sehová sem lehetett menni, a palántanevelés is eléggé unalmas főleg az elején, különösebb, eseménydús dolog nem történik körülöttük. A négy fal közé voltunk szorítva, mindenki kitalált valamit, én is nézelődtem az interneten, és így bukkantam a mikrozöldekre. Megvásároltam egy tasak retekmagot, és elszórtam, ez volt az első próbálkozás. Mikor kizöldült, nem csak szép volt, hanem meglepetésemre finom is. Persze, hogy feltöltöttem a közösségi hálóra egy fotót róla, és egy barátom, akinek fontos az egészséges életmód, rögtön rám írt, hogy őt nagyon érdekli. Így indult, egyre többet keresgéltem a világhálón, innen tanultam, de sokat kísérleteztem is. Vidékünkön akkor ez még újdonságszámba ment, eleinte egy szakács barátomnak kezdtem szállítani, de sok más érdeklődő is akadt, és így fogalmazódott meg bennem, hogy akár nagyobb tételben is lehetne termeszteni” – meséli a fiatalember.

Közben fejlődtek a paprikák is – jegyzi meg nevetve –, de már korántsem voltak annyira érdekesek, mint a frissiben felfedezett mikrozöldek.

Pedig mikrozöldet nevelni a tömbházlakásban eléggé macerás volt. Heti egy alkalommal szállította két húszliteres vödörben a földet a közeli Csíkcsicsóból a csíkszeredai tömbházlakásba, itt töltötte meg a kis edénykéket, szórta el a magokat, és várt. A mikrozöld-termesztés lényege – magyarázza –, hogy a kis növények sötétben kell legyenek, ne kapjanak fényt, így nőnek, és ha elérték a kívánt magasságot, kikerülhetnek a fényre. Ekkor megáll a növekedésük, elkezdődik a fotoszintézis, és rövid időn belül színt kapnak. Közben mutatja is, hogy a kamrából nemrég kihozott sárga mustár legtöbb két órán belül erőre kap, és már teljesen megváltozik a színe.

„Az albérletemben a kétszobás lakásban direkt fenntartottam egy szobát számukra. Négyszintes polc volt kialakítva, csőrendszerrel, automatán kapcsolódott fel és le a lámpa. Bent sokkal körülményesebb, mert nincs szél, ventilálni kellett a levegőt, mert ha nem, minden bepenészedett. A tömbházban a sötét kamra volt a keltető, eleinte lassan nőttek, és nem értettem, hogy miért, mi történik. Egy alkalommal én is bementem, ott álltam, és rájöttem, hogy a hideg az oka.

Cserélgettem a földeket, próbáltam műföldbe, sok mindent kipróbáltam, s ugyan annyira lokálpatrióta nem vagyok, de azt látom, hogy eddig a csicsói káposztaföld vált be a legjobban, amibe rakok még egy kis kókuszrostot”– magyarázza Szász Győző. A magokat nagy tételben rendeli, Olaszországból hozzák be az országba, és ami nagyon fontos, hogy öko minőségűek, nincsenek csávázva. Számára fontos a minőség – teszi hozzá –, illetve az, hogy amikor egy tálcát bevet maggal, az mind keljen ki, ne legyen foghíjas. És erre csak a megfelelő mag képes.

„A tömbházban a lámpák alatt nem is lettek ilyen szépek. Két hónapja költöztem ki a tömbházlakásból, de ilyen szép zöldjeim sosem voltak, mint amilyenek itt lesznek” – csodálja ő maga is a mikrozöldjeit, miközben csipegetünk mikor egy kis mustárt, mikor egy kis retket vagy borsót. A tavalyi paprikás történetnek egy túlélője van, ott díszeleg az udvaron, ez egy évekig elélő paprikatő – mutatja Győző. Ami a keresletet illeti, a borsó és a retek a nyerő, de a napraforgó is nagyon megy.

A mikrozöldek azért olyan népszerűek, mert a tápanyagtartalmuk átlagosan minimum négyszer olyan magas, mint a kifejlett növényé.

Egyre többen használják ennek köszönhetően, ráadásul kisebb mennyiségben is fogyasztva sok értékes tápanyagot biztosíthatunk szervezetünknek.

Közben arról is beszélgetünk, hogy miben különbözik a közismertebb csírától a mikrozöld. A csirák alig néhány naposak – magyarázza Győző –, a gyökérzete éppen csak fejlődésnek indul a nedvesség hatására. A mikrözöldek ellenben többhetes folyamat végén kerülhetnek a tányérunkba. Ám legyen az csíra vagy mikrozöld, mindkettő a magban lévő tápanyagot megőrzi, nagyon magas a vitamin- és az ásványianyag-tartalma, illetve nagyon tápláló. „Sokat nem is lehet enni belőlük, mert hascsikarás lesz a vége. A mikrozöldek igazi szuperélelmiszernek számítanak” – magyarázza a fiatalember.

Győző immár a csíkcsicsóiak hírnevét öregbíti, ugyanis a városból a településre költözött, immár ott foglalkozik mikrozöldjeivel. Ez a sok apró mag, a szárba szökkenő zöldek sok mindenre megtanították – jegyzi meg. „Most már belátom, hogy az idő a gyengém. Maga ez a folyamat, amíg leszervezek mindent, az nehéz volt az elején. Figyelni kellett arra, hogy ha tíz nap múlva szükségem van egy adott mikrozöldre, akkor azt időben el is kell vetni. Eleinte nem is vettem komolyan, volt, amikor volt zöldem, máskor meg nem. De most már számítanak rám” – magyarázza. Győző egyébként számítógépes programozóként dolgozik, munkáját ez a fajta kertészkedés teljesen jól kiegészíti.

„Én nem magáért a kertészkedésért szeretem ezt az egészet. Engem az érdekel és addig, amíg valami különlegeset adhatok, valami nem mindennapit, ami új. Szeretem, amikor jönnek és megkóstolják, és csodálkoznak, hogy tényleg retekíze van. Van, amikor visszajeleznek, hogy megöntözték és nőtt, gondozzák. Igazából adsz egy darabot a kertedből, és mindenki akkor szüretel, amikor akar. A mikrozöldek termesztésében az is jó, hogy rövid időn belül van is eredménye a munkának, érkezik a visszajelzés” – magyarázza Győző.

S hogy miképpen használjuk fel a mikrozöldet? György Ottilia főzőblogjából, az ottisfozblog.wordpress.com oldalról szemezgettünk, s most meg is osztunk néhány ötletet. A mikrozöld lehet a leves, a főétel vagy a desszert ékessége, illetve ínyencsége is.

Fokhagymás- sajtos cukkini krémleves napraforgó mikrozölddel
Egy kellemes nyári krémleves, könnyű és ízletes. Hozzávalók: 2 darab közepes cukkini, 1 fej hagyma, 4 cikk fokhagyma, 1,5 dl tejszín, 10 dkg füstölt sajt, 1 tojássárga, friss kapor, só, bors, mikrozöld.
Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk, és kevés olajban megpároljuk, hozzáadunk 2 cikk fokhagymát is apróra vágva, valamint a meghámozott kockára vágott cukkinit, és együtt pároljuk.  Ezután felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg a cukkini megpuhul, közben sózzuk, borsozzuk. Botmixerrel pürésítjük, majd tojássárgával elkevert tejszínnel behabarjuk, beleszórjuk az apróra vágott kaprot, valamint a lereszelt sajtot és összeforraljuk. Tálaláskor mikrozöldet szórunk a leves tetejére.

Sütőtökös rizottó mikrozöldekkel
Hozzávalók: 20 dkg rizs, 15-20 dkg sütőtök püré (fagyasztott is lehet), 3 dl zöldségalaplé, 1 kis fej hagyma, fél dl száraz fehérbor, 2 evőkanál vaj, só, reszelt parmezán.
Elkészítése: Egy edényben a vajat megolvasztjuk, hozzákeverjük az apróra vágott hagymát, és üvegesre pirítjuk. A hagymás alaphoz hozzákeverjük a rizst, és addig pirítjuk, amíg a rizs a vajat magába nem szívja. Ekkor megöntözzük fehérborral, és hagyjuk, hogy a bor elpárologjon. Sózzuk, majd merőkanalaként elkezdjük hozzáadagolni a zöldséglevest. Mindig annyi levest adjunk hozzá, hogy a rizst éppen ellepje, és lassú tűzön, kevergetve tovább főzzük. Vigyázzunk arra, hogy soha ne hagyjuk kiszáradni a rizottónkat. A főzési idő felénél – kb. 10-15 perc elteltével – hozzákeverjük a sütőtökpürét, a legvégén pedig a sajtot. Mikrozöldekkel tálaljuk.

Kukoricás-tonhalas sós pite mikrozöldekkel
Hozzávalók: 2 közepes tonhalkonzerv, 1 póréhagyma, 4 tojás, fél doboz konzerv kukorica, 1 dl tejföl, 10 dkg reszelt sajt (gouda vagy cheddar, de lehet házi sajt is), 5 dkg sós sajt; a tésztához: 18 dkg teljes kiőrlésű liszt, 12 dkg vaj, 3 evőkanál víz kb., só és bors, kevés vaj a tepsi kikenéséhez.
Elkészítése: A lisztet fél teáskanálnyi sóval és a vajjal, illetve a vízzel összedolgozzuk. Egy piteformát kivajazunk, és belenyomkodjuk a tésztát úgy, hogy legyen oldala is. A hagymát apróra vágjuk. A tojásokat egy tálban fölverjük, hozzáadjuk a tejfölt, majd a kukoricát, a hagymát és a tonhalat. Végül belekeverjük a reszelt sajtot és az összetört sós sajtot. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk. A masszát beleöntjük a piteformába, és 190 fokos, előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük. Langyosra hűtjük, és mikrozöldekkel (ezúttal borsó és retek) megszórjuk a tetejét.