Négy gyerek vicces apukája: Sófalvi Szabolcs

Marosszentgyörgy polgármesterénél jártunk, de most nem a hivatal ügyeire voltunk kíváncsiak, hanem arra, milyen családapának tartja magát, és hogyan tudja félretenni a községvezetői szerepét otthon a nagycsaládban. Mindjárt a legnehezebb kérdéssel kezdtük: Sófalvi Szabolcs ki tud-e kapcsolni otthon a polgármester szerepéből, és ha haza érkezik, akkor fejben is otthon van-e, vagy csak fizikailag.

„Nagyon boldog apuka vagyok, a legnagyobb öröm nagycsaládban élni, de főleg a munkám miatt nagyon elfoglalt vagyok. Ha csak az lenne, hogy reggel héttől délután ötig lejár a munkaprogram, akkor minden rendben lenne, de sokszor este is hívnak telefonon, és ki sem kapcsolhatom, mert a sürgősségi csapat elnökeként mindig elérhető kell legyek. Hívnak, ha tüzeset van, ha koronavírussal kapcsolatos hírek vannak, néha még személyesen is verik a kaput” – mondja a községvezető.

Sófalviék tizenhárom éve foglalkoznak jegyes oktatással, fiatalokat próbálnak megerősíteni a házasságban. „Mint polgármester is tapasztalom, hogy a társadalom egyik legerősebb alappillére a család, erre lehet közösséget, nemzetet építeni. A jegyes kurzuson is arra tanítjuk a fiatalokat, hogy milyen fontos a minőségi idő.

Próbáljuk elmondani, hogy nálunk ez hogy működik, de nagyon nagy kihívás nekem is. Otthon vagyok, este 9 óra, a gyerekeknek kedvük lenne kérdezősködni, de közben szól a telefonom, olyankor félreteszem először a telefont, befejezem a gondolatot a gyerekekkel, és utána félrevonulva intézem a hívást, ha sürgős, ha nem, halasztom. De ez azért is kihívás, mert a gyerekek is látják, hogy a figyelmem egy része elterelődik, és akkor inkább ők is mondják, hogy előbb rendezzem le a telefonbeszélgetést. Ez nem tragédia, inkább időbeosztás dolga, ezért szeretek előre megbeszélni mindent, eltervezni az időmet, de a feleségemmel is külön találkákat beszélünk meg. Minden héten van egy este, ami csak a mi esténk, akkor a gyerekeket is elvisszük mamához, hogy minőségi időt tudjunk a feleségemmel együtt tölteni” – meséli Sófalvi Szabolcs.

A gyerekei úgy tartják, hogy ő a viccesebb szülő, de azt is tudják, ha szigorúan rájuk szól, akkor azt be kell tartani. Felesége, Adél is sokat játszik velük, de vele jobban próbálgatják a szárnyaikat a gyerekek. A legkisebb, Krisztián Áron most öthónapos, és nagyon sokat mosolyog – mondja lelkesen az édesapja, talán azért, mert rá is egész nap mosolyog valaki a nagycsaládból. A legnagyobb lánya, Kriszta 14 éves, aki szinte anyáskodik a kicsi felett, Szabika 11 éves lesz, ő eddig nem mutatta ki az érzelgősebb énjét, de amióta megvan a legkisebb, sokat dédelgeti, megváltozott a többiekkel szemben is. Kristóf fiúk most kilencéves, ő volt eddig a legkisebb, benne van a legtöbb kérdés azzal kapcsolatban, hogy a nála még kisebbel hogy kell bánni, de sokat babusgatja ő is a kicsit – meséli a polgármester, aki pár nap múlva ünnepli feleségével a 19 éves házassági évfordulóját.

„Külön örömforrás mind a négy gyerek. Mindig tervezgettük, hogy három gyerek kell, nem számítottunk négyre, meg is lepett, amikor tavaly húsvétkor megtudtuk, hogy Isten megajándékoz még egy gyerekkel, de hatalmas öröm és visítás tört ki otthon, amikor megtudták, hogy lesz még kisbabánk. Idén január elsején jöttek haza a szülészetről, és azóta ebben az örömben élünk” – osztja meg velünk a negyedik gyerek váratlan érkezésének történetét Sófalvi Szabolcs.

A gyulafehérvári családpasztorációs iroda mottója az az üzenet, amivel a Sófalvi család is azonosul a mindennapokban: a hit kegyelem, a család áldás, a gyerek jövő. „Úgy érzem, hogy a legerősebb a hit, ami megtart, és ezt tapasztaltuk az udvarlási szakaszban is. Nyolc év után tönkrement a kapcsolatunk, majd újjáépült egy erős sziklára, a hitre. Ekkor kezdődött el az az élet, udvarlás és hazásság, aminek megtartó ereje van ma is. Akkora a hitünk, hogy ez nagy bizalmat tud adni a mindennapokban. Ért egy-két megpróbáltatás, de soha nem tevődött fel az, hogy egy-egy vita vagy nézeteltérés után véget érjen a kapcsolat. Hiszem azt, hogy miután tíz évet udvaroltam Adélnak, és 19 éve vagyunk házasok, hogy ez a hit ad arra is erőt, hogy kitartóak, hűségesek legyünk, és betartsuk azt, amit 19 évvel ezelőtt, június 16-án kimondtunk egymásnak: holtomiglan-holtodiglan kitartsunk egymás mellett” – véli Sófalvi Szabolcs.

Amikor a gyerekek fegyelmezéséről kérdezem, azt válaszolja, az egységben és a következetességben hisz. Megbeszélnek mindent a feleségével, és ez jelenti számukra a fegyelmezést.

„A gyerekek értenek a klikkesedéshez, és van, amikor a nagylányom a nagy kék szemeivel rám néz, kérlel, próbál meggyőzni, hogy igent mondjak valamire, de akkor is tudják, hogy egységben döntünk a feleségemmel. Még ha van is olyan, hogy nem értünk egyet valamiben, azért megbeszéljük, és a gyerekek felé egységes véleményt tolmácsolunk” – szögezi le.

A családapa a következetesség híve, hiszi, hogy határokat kell szabni. A gyereknevelésben is fontosak a szabályok és a mellettük való kitartás, de nem kegyetlen módon, mondja.

„Ha átadjuk a hitet nekik, az megőrzi őket az életben, nem kell kiragadni a világi társadalomból a gyerekeket, hanem el kell érni, hogy kicsi lámpásként világítsanak, és a családban megkapott értékeket vigyék ki a világba. Nem egy példa volt arra, hogy csúfolták a gyerekeimet például amiatt, hogy vasárnap szentmisére megyünk, de ők nagyon lazán, viccesen vagy komolyan meg tudták magyarázni, hogy ez nekik egy érték. Nagyon büszke vagyok rájuk, főleg azért, mert a mostani világban sok a kísértés, például a kütyüzés, gépezés, és ők el tudták fogadni a szabályokat” – magyarázza. Például azt, hogy hét közben nincs kütyüzés, csak hétvégén, akkor is csak egy óra. Sófalvi Szabolcs annak a híve, hogy ha valamit eltiltasz a gyerekektől, akkor mindig legyen egy alternatíva, például ha eltiltjuk őket a kütyüzéstől, hogy ne egész nap a telefont nyomkodja, akkor ajánljuk fel azt, hogy menjünk együtt biciklizni, társasozzunk, vagy beszélgessünk egy kakaós tej mellett, mert a gyereknek le kell kötni a figyelmét. Mert akkor nem úgy élik meg, hogy semmit sem szabad nekik, és az én szüleim ómódiak, hanem van alternatíva az életükben – vezet be saját nevelési szokásaiba a községvezető.

Sófalvi Szabolcs hiszi, hogy a közösség tagjai nagy hatással vannak egymásra, és ha valaki átérez valamit a nagycsaládból fakadó örömből, akkor ő maga is megkívánja a többgyerekes létet. Ezt alátámasztja az is, hogy Marosszentgyörgyön az utóbbi időben beindult egy gyerekvállaló hullám, sok fiatal magyar család vállal be három, négy gyereket – mondja a községvezető. „A legkisebb gyerekünk keresztelőjén is olyan sokan voltunk az oltár előtt, hogy megtöltöttük a helyet, mert az egyik keresztszülő-párnál öt gyerek van, a másiknál három. Gyereknap közeledtével az az egyik legnagyobb üzenet, hogy olyan jó örülni a gyerekeknek, és tudom, hogy ha átéreznek valamit ebből az örömből, akkor sokan vágynak majd nagycsaládra” – meséli. Ugyanakkor ahhoz, hogy ne egy „lefárasztó művelethez” hasonlítson a gyereknevelés, szükség van egy rendszerre is.

A szoptatásnál például a három-négy óránkénti rendszeres táplálás mellett döntött a feleségem, így kialakulhat egy rendszer, és ő is be tudja így osztani az idejét” – osztja meg velünk a marosszentgyörgyi családapa.

Végül arra kértük a polgármestert, mesélje el, hogyan zajlanak az esték a nagycsaládban. „Együtt vacsorázunk, és mindig megvan az étkezési felelős, aki megterít, elpakol. Le kell osztani a szerepeket, ez fontos, és az is, hogy örömteli szolgálatként éljék meg. Külön alszanak a gyerekek, az öthónaposunk is másfél hónapos korától külön légtérben alszik, de vacsora után közösen bebújunk az egyik ágyba, és akkor jön a meseolvasás vagy a vicces mese, azaz egy mese megviccesítve, szójátékkal, a családra átírva, vicceket beleépítve. Sokat kacagunk így, néha én nevetem el magam annyira, hogy nem is tudom folytatni a mesét” – mondja Sófalvi Szabolcs, és már nevet is.

Aztán imádkoznak, és miután mindenki megkapta a maga esti pusziját – más-más jár mindenkinek, a lánya például többszörös puszit kér – az apa minden este áldást mond a gyerekekre, reggel pedig, mivel a kicsi ébred meg legelőször, az édesanyjuk körbeviszi a többiekhez, így ő ébreszti a nagyokat – sorolja nekünk Sófalvi Szabolcs zárásként a család mindennapjaihoz tartozó apró, de annál fontosabb rituálékat.