Nem csupán toll, életérzés

Háromdimenziós gravírozás és swarowski kristály, ródium, króm, titán, arany borítás, acél tollhegy irídium csúccsal és arany bevonattal – íme csak néhány ismertetője a csíkszeredai Both Attila által kézzel készített fa tinta- és golyóstollaknak.

A csíksomlyói asztalosmester közel két éve készíti az egyedi fa tollakat, bár mint meséli az ötlet már legalább 15-20 éve érlelődik benne. Évekig eleget tett a megrendelőknek, készítette az igényes bútorokat, közben dokumentálódott a világhálón és egyszer csak meghozta élete nagy döntését. „Majdnem mindig a fejemben járt, de más volt a prioritás, hiszen az ember meg is kell éljen. Két évvel ezelőtt aztán döntöttem: felhagytam az asztalos szakmával, amit harminc éve művelek és hozzáláttam a tollak készítéséhez. Aztán egy évvel ezelőtt az utolsó olyan gépeket is eladtam, amelyek a bútorkészítéshez szükségeltettek” – meséli, miközben a különleges fa íróeszközök az asztalra kerülnek.

Mint szavaiból kiderül, a dokumentálódás sem volt egyszerű, hiszen

amellett hogy felkutatta honnan lehet beszerezni a szükséges alapanyagot – az egzotikus fát, illetve a fém részeket, a munkaeszközöket –, az elkészítés technikáját is el kellett sajátítsa.

Sikerült. Precízen kidolgozott, csodaszép íróeszközt vehet kézbe az, aki rászánja magát és Penna-tollat használ. A szükséges alapanyagot szerte a nagyvilágból rendeli. Több mint húszféle fából dolgozik, toll készül többek között cocobolo fából, cédrusból, bethlehemi olajfából, zebrafából, borsmentagyökérből, amerikai cédrusból, tujából, tujagyökérből, rózsafából, afrikai ébenfából, trópusi makaszárból, juharfából, cédrusból, bodzafából. 

Nem mindegyik faanyag kezelhető egyformán, az afrikai ébenfákkal például nehezebb dolgozni – derül ki a mesterember szavaiból. Aztán a nyersanyag is előkerül és már ez is ad némi okot a csodálkozásra: 2x2 centi széles, 13 centi hosszú fadarabokat látok, és számomra szinte hihetetlen, hogy ezek a méretre vágott fadarabok rövid időn belül elegáns, igényes íróeszközökké vállnak. „Méretre vágják, leszárítják. A gyökéranyagok például műgyantába, majd két órára vákuumkamrába kerülnek, jól kiszárítják, hogy minden apró pórusba bekerüljön a gyanta, aztán felcímkézik és így érkeznek hozzánk ”  – meséli Attila. Van, amelyik illatos, van világos vagy sötét színű, fényes vagy matt, van magában mintás. Aztán a csíksomlyói kis műhelyben az asztalosmester két részre vágja és indul a munka: fúrja, esztergálja, csiszolja, lakkozza, legalább öt réteg lakk és két réteg polír anyag kerül egy-egy darabra.

A tinta- vagy golyóstollakat kérésre gravírozzák, vagy UV-nyomtatóval nyomtatják rá a leendő tulajdonos nevét. A már elkészült termék pedig igény szerint saját készítésű fából készült díszdobozba kerül. Megtudom, nagyon sokan ajándéknak szánják az igényes kivitelezésű írószereket, de nem kis számban rendelnek saját használatra is.

A két évvel ezelőtt elkészült első tintatoll Attila felesége, Irénke tulajdonában került, aki féltve őrzi, nagy becsben tartja és büszkén is mutatja. A Both házaspár méltán büszke a végtermékre. Ez egy igazi családi vállalkozás – mesélik. Együtt találták ki a logót, a nevet. Attila készíti az írószereket, majd átadja a feleségének, ugyanis Irénke tartja a kapcsolatot a megrendelőkkel. Hozzá érkeznek a lelkes visszajelzések is, amelyekből mindketten sok erőt merítenek.

– meséli lelkesen Irénke.

Igény a tökéletességre

Fizikai munka szempontjából könnyebb, mint a bútorkészítés, viszont maximális odafigyelést és szakértelmet igényel.

„Nekünk is megvan az igényünk arra, hogy tökéleteset készítsünk. Ha csak kis hibát is ejtek, lehet egy kívülálló nem látja, de azt már nem küldöm tovább. Azt szoktam mondani, nem tollat készítek, hanem életérzést. Talán az a legfontosabb az egészben, hogy örömmel és szeretettel csinálom” – mondja Attila és ahogy a kezében tartja az írószert, érzem, nem üres szavak ezek.

(A cikk először a Székelyhon napilap Liget mellékletében jelent meg.)