Otthoni munkavégzés: a látszólagos szabadságnak vannak buktatói

Erős Éva tervezőként dolgozik csíkszeredai otthonukból. Mint mondja, nagyon nagy előnye az egésznek, hogy úgy szervezi a programját, ahogyan ő szeretné, hogy a családnak és a gyerekeknek is megfeleljen.

„Sőt, a saját bioritmusom is beleszámít, mert én délután egytől kettőig nem tudok dolgozni, így ilyenkor főzök. Reggel felkelek, dolgozok, főzök, majd megyek a gyerekek után a suliba, oviba. Másik előnye, hogy ha beteg valamelyik gyerek és nincs akit riasztani, akkor ott vagyok. Ugyanakkor ha nincs munkám, nem kell bent üljek egy irodában, vagy ha valamit el kell intézzek a városban, elvégzem, s majd utána dolgozom” – sorolja a tervező, aki azonban az effajta munkavégzés hátrányait is látja.

Hátrány például az, hogy nem lehet letenni a munkát, mindig ott van, nem az van, hogy lejárt a nyolc óra és hazamegy az ember, s másnapig elfelejti a feladatait.

Az se mindig jó, hogy ha a gyerekek otthon vannak és nem alusznak például, akkor nem tud dolgozni – és határidők márpedig az ő esetében is vannak – , így meg kell találni a napnak azt az időszakát, amikor a munkára tud koncentrálni, legyen az hajnalban vagy éppen késő este. „A kezdeti nagy eufória után, hogy nincs főnök és úgy csinálom, ahogy én akarom, bele is lehet fásulni. Egy húzósabb időszakot követően – munka, gyerekek, főzés között – el lehet veszni. Hiányzik a társaság is néha, akikkel szakmai kérdéseket megbeszélhetek egy-két óra munka utáni cigiszünetben. Hiába, hogy interneten, telefonon keresztül kommunikálok a társaimmal, egy beszélgetés is hatékonyabb, ha a személyesen történik. Otthon, egyedül kicsit másabb a ritmus. Ellenben sokkal jobban kiismered saját magad, hogy mikor mire vagy képes, hogyan tudod beosztani az idődet. A mobilitás nagy előny, nem kell magyarázkodjak, hogy miért akarok elmenni számlát fizetni ekkor vagy akkor. Igaz, hogy magamra maradok bizonyos szinten, de két rajz között meg tudom kavarni a rántást, vagy amíg fő az étel, tudok dolgozni. Összességében jó nekem ez, hogy most itthon lehetek” – fejtette ki.

Szabó Zsoltnak sem kell másfél órával korábban felkelnie reggel, hogy elérjen a munkahelyére, csupán a másik szobába kell átmennie, s már mehet is a munka.

Volt már olyan eset, hogy pizsamában fejezte be a munkanapot

– igaz, ez nagyon ritka. A csíkszeredai fiatalember mintegy tíz éve dolgozik otthonról, kisebb megszakítással, amikor olyan munkahelye volt, ahová be kellett járnia. „Nem mindegy a rendszer sem, amiben az ember itthonról dolgozik. Most könnyű dolgom van, mert napi nyolc órát dolgozom fix munkaidővel, reggel nyolctól délután négyig. Korábban, amikor szabadúszó voltam, kötetlen volt a munkaidőm. Ég és föld a különbség a kettő között, mert akkor én kellett megkeressem magamnak a munkát, tárgyalni  kliensekkel, teljesen fel volt borulva minden. Igaz, akkor nem volt barátnőm vagy feleségem, lazán belefért az is, hogy este nyolckor leüljek és hajnali négyig dolgozzak. Most másabb, jobb, tudom, hogy mikor van eleje és vége a munkámnak. Nem én osztom be a munkaidőmet, de csak annyival terhelnek, amennyiről látják, hogy belefér ebbe az időbe, és a túlórát megfizetik” – magyarázta Szabó Zsolt.

A hátrányok között említette, hogy nincsenek kollégák, akikkel néha szóba elegyedhetne, és mivel egész nap otthonról dolgozik, előfordul, hogy három-négy napig ki sem mozdul a lakásból. A reklámgrafikusként dolgozó férfi hangsúlyozta, fontos, hogy olyan körülményeket teremtett, ahol nyugodtan tud dolgozni: berendezett egy munkasarok-részt, mert az asztal mellé ülve tud leginkább alkotni, szóba se jöhet, hogy ágyban fekve vagy itt-ott, ahol éri, végezze el a feladatait.

Nagy önkontrollal kell rendelkezzen és jól be kell tudja osztani az idejét az, aki otthonról sikeresen akar dolgozni – véli Lukács László Alpár, a csíkszeredai coworking irodaház, a The House egyik alapítója. „Valamilyen szinten ezért is jött létre a The House, mert többen is tapasztaltuk, hogy a valóság nem mindig ugyanaz, mint az elmélet. A csapatunkban jelenleg is vannak olyanok, akik otthonról dolgoznak, de ők hat-hét évig irodában végezték a munkát, így tudatosan tudtak változtatni.

– mutat rá. Hozzátette, otthon sok a külső tényező, ami elveszi a figyelmet a munkától. Kell legyen egy szabályrendszer, amit be kell tudni tartani. Lényeges, hogy legyen egy szoba vagy sarok, ahol zajlik a munkavégzés, mert, ha konyhában vagy netán hálószobában történik ez, akkor „összefolyik minden.” A másik fontos dolog, hogy az otthonról dolgozó személy ne legyen egész nap pizsamában, és legyen egy meghatározott munkaideje. „Ismerek olyant is, aki nagyon jól tudja ezt csinálni, de olyant is, aki már az ágyból sem kel fel, csak felnyitja a laptopot és dolgozik. Noha ő is úgy kezdte, hogy nem fogja ezt tenni, de könnyen összefolynak a dolgok. Márpedig ha összevisszaság van és ez a hatékonyság rovására megy.”

A csíkszeredai coworking ház egy másik alapítója, Szilágyi Levente is a közösségben való munkavégzést tartja előnyösnek. Ő Kolozsváron dolgozott korábban különböző cégeknél, amikor hazaköltözött Csíkszeredába, akkor dolgozott otthon másfél évet. „De ott volt, hogy kapcsoljam be kicsit a tévét, hogy betegyek egy rend ruhát mosni, majd üssek össze egy ebédet, és a sok kicsi dolog annyira elvonta a figyelmemet, hogy a hatékonyságom szinteket esett. Nemhogy plusz projektet nem tudtam bevállalni, de még a kötelező munkát is alig tudtam esetenként befejezni. Nekem kisebb ilyen szinten az önkontrollom, sokkal jobban motivál, ha mellettem két-három ember dolgozik, mert akkor én is fogom magam s leülök dolgozni” – magyarázza a programozó.

Lukács hozzátette, azt vette észre, akkoriban azt sem tudta, mikor van a tényleges munkaidő, mivel este is dolgozott, nappal is, délelőtt, délután, de mindezek mellett nem tudott hosszú távon hatékony lenni. Abban mindketten egyetértenek, hogy azért előnyei is vannak az otthoni munkavégzésnek, például – főleg nagyvárosban – nem kell órákat elvesztegetni utazással az otthon és a munkahely között, egyéb dolgokat is el lehet intézni napközben, ugyanakkor költséghatékonyabb is otthonról dolgozni, mint egyedül bérelni egy irodát. De rögtön eszükbe jutnak a hátrányok is, az első helyen pedig a szakmai tapasztalatcsere hiányát említik.

– véli Lukács László Alpár. Ők ezért is hozták létre a csíkszeredai coworking házat, mert egy adott időszakban többen is abban a helyzetben voltak, hogy otthonról dolgoztak, és nem volt jó. Jelenleg 24-en „laknak” a házban, programozók, informatikusok, online marketingesek, fordítók, pályázatírók, elektromérnökök, de működik ott sportegyesület és kreatív kézműves tevékenység is.

A csíkszeredai Balázs Hegedűs József és felesége alkalmazott grafika szakon végzett a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen 2013-ban, azóta szabadúszóként dolgoznak mindketten. Felesége gyermekillusztrációkat készít, ő technikai illusztrációkat, ikonokat és infografikákat. A jelenleg Budapesten élő házaspár úgy véli, hogy az otthoni munkavégzésnek kétségtelenül nagy előnye a szabadság, az, hogy az ember a maga ura. A kötetlen munkaprogram lehetővé teszi, hogy akkor „vegyenek ki szabadnapot”, amikor csak akarnak. De ugyanakkor ez gyakran hátrány is lehet. „Ahogy Paul Jarvis, egy általam kedvelt szabadúszó megfogalmazta,

amikor magadnak dolgozol, a főnököd egy könyörtelen hajcsár.

A munka mindenhová elkísér, nem lehet, vagy nagyon nehéz teljesen félretenni, mert ez a bizonytalan állapot, amivel a szabadúszás jár, megkövetel egy bizonyos fokú éberséget. A legtöbb projekt időhöz kötött, és ha lejárt, akkor új után kell nézni. Én ezt úgy próbálom orvosolni, hogy olyan klienseket keresek, akikkel hosszú távon együtt tudok működni. Ebben a hónapban kezdtem el dolgozni egy budapesti ügynökségnek, szintén otthonról. Ennek az a nagy előnye, hogy nem nekem kell projektek után »vadászni« különböző freelance oldalakon, hanem folyamatosan kapok feladatokat, viszont ez azt is jelenti, hogy a szabadság sem olyan fokú, mint előtte volt. Egyrészt a határidők is szorosabbak, másrészt nem válogathatok a különböző projektek között. Ez így már majdnem olyan, mint egy bejárós munka, annyi különbséggel, hogy az időbeosztás még mindig jóval kötetlenebb. Nem tudatosan választottam ezt a fajta munkavégzést, inkább belesodródtam, de a jövőben szerintem ez a »digitális nomádság« egyre gyakoribb lesz. Nekem most, hogy már gyerek is van, így megfelel.”

Azoknak pedig, akik otthonról szeretnének dolgozni, azt ajánlja, hogy mindenképp alakítsanak ki valamilyen rutint, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a munkát elkülönítsék a magánélettől. Segít, ha nem ugyanazon a számítógépen dolgozik és nézi a filmet, nem ugyanabban a szobában végzi a munkát, ahol alszik. Mindenképp legyen egy kijelölt, elkülönített területe a munkának, még ha ez egy asztalra korlátozódik is.