Pihenést jelentő gyógyítás: nem kért a külföldi klinikákból Borsa doktor

Dr. Borsa István 1952-ben született Marosvásárhelyen, és már kisgyermek korától érdekelte a biológia, az orvoslás.

Mondanom sem kell, hogy tücsköt-bogarat boncolgattam, naphosszat. Hát valahogy így kezdődött” – emlékezett a kezdetekre.

Nem is volt kétséges, hogy a középiskola elvégzése után szülővárosában, Marosvásárhelyen az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen tanul tovább. Az általános orvosi kar elvégzése után Dicsőszentmártonban, a városi kórházban gyakorló orvosként dolgozott három évig.

„Ez jó hatással volt a karrieremre, olyan felkészülést adott, ami egész életemben előny volt. Hathavonta vizsgázni kellett fő tantárgyakból az egyetemi bizottság előtt – dolgoztunk sebészeten, belgyógyászaton, nőgyógyászaton – ez nagy előny volt a többi kollégával szemben. Olyan tudást halmozott fel az ember, amire később szüksége volt. Közben eldöntöttem, hogy bőrgyógyász leszek, akkor már sejtettem, hogy ez egy nagyon komplex szakma, ahol mindent kell tudni.

– mesélte.

Talán a sors vagy a gondviselés akarta úgy, hogy útja Csíkszeredába vezessen. Rezidensvizsgáján, Kolozsváron a csíkszeredai bőrgyógyászat és a nagyváradi neurológia között választhatott, először az utóbbi opciót mondta.

„Gondoltam, Nagyvárad nem is rossz, édesanyám is a környékről való. Ahogy kimondtam, hogy ezt választom, elvették a villanyt egész Kolozsváron. A feleségem közben szólt, ne menjünk oda, messze van, maradjunk valahol közelebb. Visszaadták a villanyt, és azt mondtam, Csíkszereda.

Az embernek vannak néha ilyen pillanatai, amikor eldől a sorsa, és úgy gondolom, hogy jó irányba dőlt el”

– elevenítette fel a történteket.

A szakképesítés előtt, egy orvoshiánnyal küzdő körzetbe, Botoșani megyébe küldték dolgozni, nehéz körülmények közé. „Egyedül voltam egy volt bojári lakban, egy kurblis telefon volt ott, vártam, hogy szólaljon meg, egyszer csengett, felvettem, és magyarul szóltak bele. A csíkszeredai kórházból a titkárnő hívott fel, hogy Jeszenszky doktor érdeklődik, szándékomban van-e Csíkszeredába jönni, és mikor kezdek? Ez nagyon jólesett, hogy tudtak rólam, és úgy éreztem, hogy tényleg szeretettel várnak” – emlékezett. A rövid kitérő után következett három év szakosodás a fővárosban, gyakorlat a bukaresti bőrgyógyászati klinikákon, majd 1985-ben Csíkszereda, ahol a kórház bőr- és nemigyógyászati osztályán kezdett dolgozni.

Mint elmesélte, ideérkeztekor az 50 ágyas bőrgyógyászati osztályon 10-12 ágyas kórtermek voltak, és egyetlen penészes, rozsdás fürdő. „Ketten vittük az 50 ágyas kórházat a kolléganőmmel, és napi 100 beteget a poliklinikán vizsgáltunk. Néhány év múlva, amikor jöttek a változások, a Határok Nélküli Orvosok nevű szervezet Romániában keresett olyan orvosokat, akik tudnak idegen nyelvet és viszonylag fiatalok, hogy továbbképzésre külföldre küldje őket.

Hollandiába, az utrechti akadémiai klinikára kaptam ösztöndíjat, akkor Európa második legnagyobb klinikája volt, minőségben is az egyik legjobb. Sokat dolgoztam, reggeltől estig, nagyon megbecsültek, tisztelték a tapasztalatomat.

Mikor hazajöttem, leültem a poliklinikán rendelni, és nem tudtam rendelni – annyira más lett a szemléletem, hiányzott az a háttér, ami ott van. Itt ugyanazt meg kell tenni, mint ott, de minimális eszközökkel, ez a nagy különbség. Hollandiában megkérdezték, milyen eszközökkel tudom végezni ezt a munkát – megkaptam mindent, amit kértem, óriási segítség volt, a mai napig azzal a Doppler készülékkel, allergiatesztekkel dolgozom, amelyeket ott kaptam” – fejtette ki. A Doppler készülék segítségével, néhai Jakab Kálmán főorvossal közösen egy tanulmányt is készítettek a hargitafürdői mofetta hatásáról az érrendszeri megbetegedésekre, amely öt nyelven jelent meg. Később németországi klinikákon is dolgozhatott és tanult tovább. Több alkalommal is külföldön maradhatott volna, neves klinikákon kínáltak számára állást, de nem fogadta el.

Amikor meghirdették a főorvosi vizsgát, elmentem Kolozsvárra, és egyetlen tízes osztályzat volt, azt én kaptam. Meghívtak a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemre tanítani, megint nagy dilemma volt ez számomra, többször felhívott a rektor emiatt. Azt mondtam, én vásárhelyi vagyok, de idejöttem, és már nem megyek haza. Nem akarták elhinni. Ez megint egy olyan válaszút volt, ahol eldőlt az ember élete” – említette.

Időközben az elismertté vált csíkszeredai bőrgyógyászat, amelynek 1991-től volt osztályvezető főorvosa, nagyot lépett előre.

„Olyan nagyon gyakori bőrbetegségek kezelése is sokat változott, mint a pikkelysömör (psoriazis), ahol a fényterápia és a biológiai terápia is bekerült az eszköztárunkba, ami óriási előrelépés. Az allergiás bőrbetegségek részaránya a betegeink körében fokozatosan nőtt. Több mint 25 éve végzek különféle allergológiai teszteket és kezeléseket, amelyre képesítést szintén nyugat-európai klinikákon szereztem.

A csíkszeredai nemigyógyászat országos szinten is élen járt a nemi betegségek sikeres megelőzésében és kezelésében.

Megújult a kórház, ma 3-4 ágyas, fürdőszobás kórtermek, felújított járóbeteg rendelő, modern felszerelés (PUVA-kabin, videodermatoszkóp, stb.) és nem utolsó sorban fiatal bőrgyógyász szakorvosok, allergológus fogadja a betegeket. A 35 éves tevékenységem alatt több tízezer bőrgyógyászati műtétet végeztem, legtöbbször bőrdaganatok miatt, és ezen betegek követését is évekig folytattam. Több mint félmillió beteget kezeltem, rengeteg volt az elégtétel, és mindig nagyon elszomorított a kudarc. A legnehezebb eseteket is itt helyben igyekeztem megoldani, ismervén a lakosság tartózkodását a távolabbi klinikákon történő kezelésektől. Sebész és ortopéd kollégákkal csapatmunkában sok amputációra ítélt végtagot mentettünk meg, a krónikus lábszárfekélyek száma mintegy negyedére csökkent – köszönhetően részben az érsebészet térhódításának, másrészt a Caritas otthongondozó tevékenységének és az új bőrgyógyászati kezelési eljárásoknak is” – összegzett.

Dr. Borsa Istvánnak több mint 35 szakdolgozata jelent meg bel-és külföldön, az egyik Németország legnagyobb bőrgyógyászati folyóiratában egy olyan jelenségről, amit a szakirodalomban addig nem közöltek. Szívügyének tekintette a kollégák továbbképzését is, egyik kezdeményezője és sok éven keresztül egyik szervezője volt az Erdélyi Orvosnapok csíkszeredai orvoskonferenciának. Hét évig volt a Hargita Megyei Orvoskollégium elnöke, ezalatt kezdeményezte az orvosbál megszervezését is, ami azóta is népszerű. Több mint száz előadást tartott konferenciákon – így például 12 éven keresztül a Székelyudvarhelyi Családorvosi Továbbképző Konferencián is – ezt a munkát több kitüntetéssel ismerték el. Megszakításokkal tíz éven át tanított bőrgyógyászatot az egészségügyi főiskolákon is.

Tavaly vonult nyugdíjba. Mint elmondta, kollégái tudják, hogy ha szükség van, bármikor számíthatnak segítségére, tanácsaira, és utódja, dr. Galaczi Zsuzsanna szakmai képzésében már a pályakezdésétől részt vállalt. Magánrendelőjében továbbra is sokat dolgozik, szerinte enélkül nem is tudna meglenni.

„Nekem ez a munka egy pihenés, amikor valamit szeretek csinálni, nem fáradok el.

Soha nem engedtem meg magamnak, hogy egy beteget visszautasítsak, mindig a helyébe képzeltem magam, így az én problémáim másodrendűvé váltak.

Ráfigyelek a betegre, és szerintem ez a kulcsa annak, hogy az ember hiteles legyen, és becsületesen végezze a munkáját” – zárta a beszélgetést.