Régi idők emlékei négy keréken: Škoda 100

Aki jártas az autós gyorsasági versenyek világában, annak bizonyára ismerős Csomortáni Levente neve. A Csíkszeredában élő férfi ma már rallybíróként részese az autósport-versenyeknek, noha korábban évekig versenyzőként mérettetett meg. Kevéske szabadidejét ma is autók között tölti, ám korántsem versenyekre készülve.

– mondja Levente, amint büszkén végigsimít az égszínkék S100-on, és átsétál a mustársárga autó mellé. Szimbolikus helyen, a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában állunk, fontos volt számára a helyszínválasztás az autói bemutatásához, ugyanis – mint mondja – nem csak ő kötődik érzelmileg szorosan a templomhoz, hanem fontos volt édesapja számára is, akinek emlékét őrzi a kék Škoda.

„Én egy ilyen kék Škodán nőttem fel, apámnak egy ilyen kék autója volt, azon tanultam meg vezetni. Egyszer lopva beindítottam, elindultam előre és hátra, s éreztem, jobb, mint biciklivel menni” – mondja nevetve. Az is kiderül, nagy múltja van a családban a motormeghajtásos járművek szeretetének. Levente annak a Motor Elekként is becézett Csomortáni Eleknek a leszármazottja, aki az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején élt, és helikoptert épített, mintegy kielégítve mozgásigényét, illetve a motormeghajtásos járművek iránti vonzalmát.

„Apám sajnos 21 évvel ezelőtt meghalt. Mivel már betegeskedett, nem sikerült átíratnia friss rendszámra az autóját, törzskönyveztetni is kellett volna, és megjavítani. Neki már nem volt ehhez energiája, és én megígértem neki, hogy mindezt megcsinálom. Le is foglaltam neki a 45 CSL rendszámot – 1945-ben született – egy ideig meg is volt a rendszám, de közben változtak a törvények, és kellett volna egyfajta megőrzési díjat fizetni arra a rendszámra, ám ezt mi sajnos nem tudtuk, nem is értesítettek, kiadták a számot Székelyudvarhelyre egy hasonló nevű embernek. Megkerestem, de nem erőltettem a dolgot, a bácsinak is ugyanolyan érzelmi kötődése volt a rendszámhoz, neki is a fia vette meg. Így került az autóra a 99 CSL, a számmisztikában a 99-es szám az angyalok száma, én remélem, hogy apám valahol egy angyal” – meséli annak a hosszas folyamatnak a pozitív végkifejletét, amelynek most a végére ért.

Nehéz volt ugyanis a be nem tartott ígéret terhével együtt élni, súlyként nehezedett rá az adott szó, és igazában ez sarkallta arra, hogy adózva édesapja emléke előtt vásároljon egy kék színű S100-ast.

Sokféle színű volt, csak kék nem – jegyzi meg –, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy bár költséges ugyan, de kékre festet egy régi Škodát. „Mikor már összevásároltam a környékről az összes romos állapotban lévő Škodát, akkor jött a kék, és megvettem” – eleveníti fel.

Az 1976-ban gyártott autó évekekel ezelőtt Máramarosszigetről került Csíkszeredába, s bár tulajdonosa sokáig ragaszkodott hozzá, végül megvált tőle. Éppen időben – mondja Levente – hiszen édesapja halálának húszéves évfordulójára mindenképpen szeretett volna egy kék színű Škodát. Sok volt vele a munka, s még van tennivaló – mondja, miközben mutatja is, hogy hol szorul még csinosításra. Beltere tágas, szervorendszer hiányában méretesen elegáns a kormánya, a műbőrrel bevont üléseken helyenként az eredeti anyag lelhető fel. Mögötte van leparkolva a másik büszkeség.
Az 1975-ös gyártmányú sárga Škoda története sem hétköznapi, több helyszínen is megfordult, mire végső tulajdonosához került, ezért „a hosszas átíratási folyamat igazi művészet volt”. Határozottan állítja, az életben nincsenek véletlenek. Bár sosem kereste a sárga Škodát, miután megvásárolta, akkor tudatosult benne, hogy édesapja testvérének is hasonló sárga autója volt.

– mosolyog.

Jelenleg összesen tíz darab régi Škodája van, más-más állapotban, van, amelyik csak alkatrésznek alkalmas. Elégedetten újságolja, most éppen egy narancssárga autó készül. Jelenleg a kék és a sárga S100-as van veterán autóként bejegyezve, ez pedig előnyökkel is jár, így például tulajdonosa mentesül az éves gépkocsi-, illetve az útadó befizetése alól.

– nosztalgiázik az utód.

Érdekesen alakult annak útja, ahogy ezek az oldtimer autók Leventéhez kerültek. Sokan ismerik az autós berkekben, sokszor hívták fel akár ismeretlenül is, figyelmébe ajánlva a hetvenes évek kedvelt járgányát. Ha meg valaki éppen alkatrésznek alkalmas autóról szerzett tudomást, tudta, kinek kell jelezni.

„Én a sorsnak szoktam betudni a dolgokat. Egy alkalommal egy férfi hívott fel, elmondta, hogy én ugyan nem, de ő ismer engem, talált nekem egy Škodát, s elhozza, mert tudja, hogy megveszem. De megtörtént, hogy felhívott egy barátom Brassóból, hogy leadtak egy Škodát az ócskavasba, s maradtak szabad alkatrészek, egy első és két hátsó sárvédő. Persze, hogy elhoztam” – mondja széles mosollyal. Mert alkatrészből hiányvolt régen is és most is. „Nem volt sok autó Romániában, nem is hoztak nagyon alkatrészeket, főleg első sárvédőből volt hiány. Még a régi rendszerben a szászrégeni műanyaggyárban formát készítettek, s ott öntöttek sárvédőt. Ezeknek az új sárvédőknek, amelyek most az autókon vannak, ezért is eszmei értékük van. Volt olyan autó, amit azért vettem meg, mert volt rajta két új műanyag sárvédő” – magyarázza.

Mint megjegyzi,

az S100-as nem csak formában és élénk színében tér el a mai autóktól, egészen más érzés egy ilyent vezetni.

„Ebben érzed, hogy élsz, más, mint a különböző szenzoros, sávkövetővel, akadályérzékelőkkel rendelkező mai autók, amelyekben lassan kormány sem kell, majdnem ők vezetnek téged. Megfigyeltem, hogy majdnem mindegyik régi Škoda eleje sérült volt. Nem is csoda, farmotoros lévén, az autó eleje üres, ezért könnyű, elektronikus segédeszköz, ABS (blokkolásgátló) hiányában, ha úgy nyomtad a féket, hogy közben nem érezted az autót, főleg télen megcsúszott, s elvitt neki a másiknak vagy ki az árokba. Ezért volt veszélyesebb. Azért egy hátsókerék-meghajtású járművet kellett tudni vezetni” – mondja büszkén.

Szemeivel végigsimít a kék autón, szíve, lelke benne van. Nem is tud úgy elhaladni mellette, hogy hozzá ne érjen, meg-meg simogatja, poros nem lehet.

– eleveníti fel mosolyogva.

Könnyen magára vonzza a tekintetet a parkolóban pihenő égszínkék és mustársárga S100-as. Odajönnek, megcsodálják, lefotózzák. Régi idők emlékei négy keréken.