Rendberakni a házakat és a lelkeket. Húsvét az otthonülő családokban

Abban mindannyian egyet érthetünk, az idei húsvét sokféle szempontból különbözik a korábbi évek feltámadási ünnepéhez. Elmaradnak a nagy családi ebédek, személyes találkozások, de lesz virtuális ételszenteltetés és locsolás. A Fekete családban – mint a családanya nevetve megjegyzi – az idei húsvét a korábbiaktól abban is különbözik, hogy a családból senki sem esik csak úgy be a Feltámadás végszavára, hanem együtt készülhet a család.

„Az a legfontosabb, hogy közös akarat legyen a családban, hogy méltó legyen az ünnep, a megemlékezés. Máskor biztonságos keretet adnak a templomi rituálék, most körmenet, most letérdel, most gyónás, most feloldozás, akkor kibékülés, kosárba rakás, és sorolhatnám, most valahogy hangosbemondó nélkül maradtam, a belső hangra és az eddigiek során belém ivódott rendet követhetem. Természetesen családomra hangolva” – magyarázza Beáta.

Tudja, érzi, hogy ha emlékezetessé szeretné tenni családja számára az ünnepet, akkor legjobb kapaszkodó gyermekkora emlékei: illatok, ízek, fényjátékok, történetek. Sok minden kimarad idén az ünnepből – mondja –, nem tudják a szülőknél, nagyszülőknél is megkóstolni a báránysültet, a sonkát, töltött tojást, de az idei esztendő nagy veszteségi közé sorolható az általuk szervezett zenés locsoló mulatság elmaradása. Húsvéthétfőjén ugyanis évek óta rendszeresen benépesedik a borzsovai porta, kecskehúsból készülnek a finom falatok, a gyerekek tojást keresnek, a barátok találkoznak, a zenészek húzzák a talp alá valót.

„Húsvéthétfőn azokra a barátainkra is gondolva, akik más városból, országból jöttek haza az ünnepre, vagy akiknek kisgyermekeik vannak, öt-hat éve rendszeresen locsolópartit szervezünk, hogy a sok jó ember ne szanaszét, hanem együtt lehessen. Idén talán ennek a hiánya fogja a legnagyobb űrt hagyni” – jegyzi meg Beáta.

Hadnagy Helga számára az ünnep ünnep kell legyen a körülményektől függetlenül is, erre pedig tudatosan kell készülni. Ő ezt tanulta nagyszüleitől, szüleitől.

A készülődés idén sem fog elmaradni, csak az eddigi évekhez képest ez most sokkal nyugodtabb” – jegyzi meg a az édesanya. Elismeri, ennek az időszaknak megvannak a maga pozitívumai is, nem kell sehol időre pontosan megjelenni, elmarad a rohanás, ellenben több idő jut pihenésre, ezért mindannyian türelmesebbek.

„Még március közepén berendeztünk egy kis szentélyt itthon, Bonaventura testvér biztatására, hogy mindenki otthona kis templomából imádkozzon. Így naponta be tudunk kapcsolódni az imákba, az Úrangyalába, amit családok imádkoznak a járvány megszűnéséért, a szentmisékbe, a felnőtt hittanórákba, amelyeket Böjte Csaba testvér tart, vagy szentségimádásokba, szentmisékbe, hiszen nagyon sok helyről közvetítenek élőben.

Ilyen sok lehetőségünk a lelki készülődésre talán nem is volt eddig.

Kisgyerekes családként eddig is gyakran néztük szentmise közvetítést Csíksomlyóról vagy Déváról. Ez húsvétkor sem lesz másként. Viszont nagyon fog hiányozni a Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat győzedelmes felcsendülése a hívek és a kórus éneklésében. Ezt itthon fogjuk elénekelni, bízva abban, hogy a mai kilátástalan helyzetben is Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat” – mondja.

A Hadnagy családban idén sem marad el a közös sütés-főzés, a nagypénteki tojásírás, édességek keresése a kertben, elmarad viszont a vasárnapi hagyományos reggeli a nagyszülőkkel.

„Nagymami idén is megfőzi a kocsonyát, a finom sonkát, finom sütikét készít, ezeket a kapuból vesszük el, ahogyan mi is ott hagyjuk a hétköznapokban vitt csomagokat. De amíg az ünnepi asztalnál a nagymamák hagyományos ételeit kóstolgatjuk, lélekben ott leszünk a nagyszülők által terített asztal mellett” – jegyzi meg szomorkásan Helga.

És még mi fog hiányozni az idei ünnepen? A húsvéthétfői koránkelés, szépítkezés, hajfonás biztosan hiányozni fog – válaszolja –, és a várakozás is, hogy ki jön el locsolni, milyen verset fog mondani, melyik tojást fogja választani, milyen illatú lesz a spray, a kölni, a parfüm. „Majd várjuk a videóüzeneteket, biztosan fognak érkezni. Kisfiúnkról is videófelvételt készítünk, azt fogjuk elküldeni azoknak, akiket meglocsoltunk volna. Üres marad idén a kiskosár, de megtöltjük majd a kirándulásunk során szerzett kincsekkel: csigaházak, madártollak, különleges kövecskék, hiszen kell maradjon szép emlék erről a húsvétról is” – jegyzi meg derűsen.

A Péter család számára is a lelassulás jellemzi idén a húsvétra való készülődést. „Hirtelen végtelen időnk lett családunkkal, önmagunkkal lenni. Az elején nagyon nehéz volt leállni a megszokott dolgokkal, lemondani a jövés-menésről, a találkozásokról. Most pedig van idő minden egyes családtagtól megkérdezni, hogyan szeretne ünnepelni. Mostanig csak tettük a dolgunkat nagy izgalommal, hogy minden rendben legyen az ünnepen, mostanra pedig az ünnephez vezető út vált számunkra fontossá.

– válaszolja kérdéseinkre Gábor Zsuzsa.

Elmeséli, családjukban nagy hagyománya van a locsolásnak, férje és három fia minden évben útvonalat készítenek, kiválasztják a verseket és együtt mennek locsolni. Annak ellenére, hogy a három fiúból kettő már nagykorú, ez az idén sem lett volna másként – jegyzi meg.

„Természetesen a legények aztán a saját útjukat járják, elmennek a leányokhoz, ahová már évek óta nem kíséri el az édesapjuk. Az idén lett volna az első alkalom, hogy a legkisebbik fiúnk is elindult volna az édesapja nélkül. Szerintem nagy pillanat ez egy fiúgyermek életében, ami az idén természetesen elmarad” – mondja az édesanya, aki ugyanakkor kihangsúlyozza, a család pozitívumként éli meg az otthon együtt töltött napokat. „Szeretnék szentmisére elmenni a családdal úgy, ahogy minden évben szoktunk ezen az ünnepen. Szeretnék együtt lenni a szeretteimmel, szeretnék találkozni a barátaimmal. Mindez biztosan meg fog történni, csak egy kicsit másként” – búcsúzik derűsen.

A 68 éves Ilona néni életében először idén egyedül ül az ünnepi asztalhoz, hiszen gyerekei és három unokája elővigyázatosságból idén nem megy el hozzá ebédre. „A töltött káposztához valót már megvásároltam a piacon, bárányhúst is vettem, dióbelet is törtem a bejglihez, és tojást is festek, mert az unokám tanult verset, és majd felhív telefonon, hogy elmondja nekem húsvét hétfőjén, én pedig küldök neki a vejemtől piros tojást, és egy kis zsebpénzt is, ahogy szoktam. De a töltött káposztából és a bárányhúsból is küldök a gyerekeknek, mert minden évben az általam készített bárányhúst eszik húsvét első napján, ez most is így lesz. Én a rádióból fogom hallgatni az istentiszteletet, máskor is szoktam, ha nem jutok el a templomba” – meséli a nagymama.

Borsos Kinga Katalinéknál hagyományosan három generáció együtt készülődik és ünnepel húsvétkor, a szüleikkel és a három, már felnőtt gyermekükkel ünnepelnek általában. Az idén ez nagyon fog hiányozni – meséli Katalin, hiszen csak ketten vannak otthon a férjével. „Idén másképp, alkalmazkodva a helyzethez, de igyekszünk felkészülni az ünnepre, inkább elcsendesedve, a lelki részére figyelve. Takarításra, rendezésre több idő van mint máskor, de arra is, hogy az internetről kövessük a szentmise-közvetítéseket, elgondolkodtató cikkeket olvassunk. Esténként meg szoktunk nézni egy-egy tartalmas, spirituális töltetű filmet. Habár az ünnepi asztalhoz nem fogunk együtt leülni, azért a szokásos, hagyományos húslevest, töltött káposztát, süteményt el fogom készíteni, és viszünk belőle a szüleinknek is. Szeretnék néhány tojást is festeni, és a lakást visszafogottan, de húsvéti hangulatú díszekkel dekorálni. Most nem a szomorúság, hanem a hála érzése erősebb: jó, hogy ha egymástól több-kevesebb távolságra is, de életben vagyunk, egészségesen, tudunk egymással beszélgetni, egymásra figyelni. Bízom benne, hogy az idei ünnep bensőséges lesz, és megerősít a kitartásban, hitben” – meséli Katalin.

Molnár Heléna két kislány édesanyja, és idén életében először készít töltött káposztát húsvétra, ugyanis édesanyja Hollandiában rekedt, férje szülei falun maradtak a szükségállapot idejére. Sütiket is sütnek, tojást is festenek, és nem baj, ha nem viszik el a locsolók, majd megeszi a család reggelire – meséli az édesanya. „Felöltözünk szépen a lányokkal, lecseréljük a tréningnadrágot ünnepi ruhára, és várjuk, hogy a locsolók online bejelentkezzenek” – osztotta meg velünk Molnár Heléna.

És ha már a alanyaink arról meséltek, hogy a világháló segítségével közvetített szentmisék révén miként tudnak lélekben is ráhangolódni az ünnepre, arra is kíváncsiak voltunk, hogy egy egyházi elöljáró hogyan érezte magát, amikor nagyhéten üres templomban prédikált. Nem felemelő érzés – reagált kérdésünkre Sebestyén Ottó.

A csíkzsögödi plébános elismeri, megszokta azt, hogy a templom tele van, ismerős arcok veszik körül, és ez nagy biztonságot és inspirációt ad. A ministráns gyerekek hiánya szintén pótolhatatlan űrt hagy az üres templomban – jegyzi meg – ők ugyanis egy teljesen új színt visznek be a liturgiába, ártatlanságukkal, huncutságukkal, jelenlétükkel.

Sebestyén Ottó úgy látja, hogy ha csupán a külső körülményeket nézzük, akkor az ünnepre való felkészülés a szegénység jeleit mutatja, ha viszont abból indulunk ki, hogy a lélek nem a fizika törvénye szerint működik, akkor rengeteg lehetőségünk van.

„Az online kommunikáció teljesen új lehetőség számunkra, amivel eddig nem éltük és nem használtuk ki eléggé. A visszajelzések alapján is azt a következtetést kell levonnom, hogy sok embernek nagyon sokat jelent az online liturgikus programokra való rákapcsolódás. Sőt olyan emberek igénylik a vallásos liturgiát és kínálatukat, akik rendes körülmények között nagyon ritkán járnak templomban. Ugyanakkor felértékelődik a közösségnek az ereje, ezért van az, hogy többnyire a hívek a saját közösségeik liturgiáját választják a Facebookon vagy a Youtube-csatornán. A hit és a közösség egy sokkal spirituálisabb dimenziót kaphat” – magyarázza Sebestyén Ottó, aki szerint az idei húsvét az üzeni számunkra, hogy szükség van dolgaink, sorsunk átgondolására, egy intenzív újratervezésre.

„A jelenlegi helyzet sok mindent rostára tesz, és az embereknek felkínálja azt a lehetőséget, hogy megértsék: abba érdemes igazán erőt, energiát, pénzt befektetni, ami igazán lényeges a mi számunkra” – mutat rá a plébános.